A Máté 13:1-52 igeszakaszban Jézus hét példázatát olvashatjuk. Ezeket úgy nevezik, hogy példázatok a Mennyek országáról (királyságáról). Az első a magvető példázata. Vegyük észre, hogy ebben a fejezetben Jézus végig úgy beszél a Mennyek országáról, hogy kívülről nézi azt - ahogyan a világban élő emberek látják „az egyházat". Ezért mondta azt, hogy a Mennyek országában vannak emberek, akiknek a szíve jó föld, és vannak, akiknek rossz föld a szíve.

Jézus azt is mondta, hogy a Mennyek országa hasonlatos a szántóföldhöz, amelyen búza és konkoly együtt nőnek. Később elmagyarázta, hogy a szántóföld a világot jelenti, nem pedig az egyházat (Máté 13:38). Egyes keresztyének rosszul idézik ezt a példázatot és azt mondják: „Mivel Jézus azt mondta, hogy a búzát és a konkolyt is hagyni kell nőni a gyülekezetben, nem kellene őket szétválasztanunk. Ezért meg kell engednünk, hogy a meg nem tért emberek és megtért (de még nem újjászületett) emberek is a gyülekezetben legyenek." Ezt azért mondják, mert nem olvassák a Szentírást elég figyelmesen. A szántóföld a világ - és itt engedi meg Isten, hogy a hívők és a hitetlenek együtt növekedjenek, nem pedig a gyülekezetben. A helyi gyülekezetben meg kell róla bizonyosodnunk (amennyire ez emberileg megítélhető), hogy csak azok legyenek tagok, akik megbánták a bűneiket és elfordultak azoktól, valamint újjászülettek Krisztusban hit által. A többieket is szívesen látjuk, hogy eljöjjenek az összejövetelekre, és meghallgassák az üzeneteket. Világossá kell azonban tenni számukra, hogy nem lehetnek a helyi gyülekezet - Krisztus testének - tagjai, amíg újjá nem születnek.

A Máté 13:31-32 egy példázat a mustármagról, amely normális esetben egy kicsi növénnyé nő fel. Ebben az esetben azonban természetellenes módon nagyra nőtt, és egy hatalmas fává növekedett. Ez annak a példázata, hogy Istennek nem célja, hogy a helyi gyülekezet mindenáron növekedjen. Isten célja az, hogy minden helyi gyülekezet férfi- és nőtestvérek kis csoportja legyen (mint a kicsi mustárnövény), akik ismerik egymást, szeretik egymást és az Ő életét jelenítik meg mások számára a helyi közösségükben. A tehetséges igehirdetők azonban mega-gyülekezeteket építettek fel (mint a hatalmas mustárfa), Isten tervével ellentétesen - ahová az emberek csak azért járnak, hogy meghallgassák a prédikációkat, mint ahogyan futballmeccsekre vagy moziba járnak. Jézus azt mondta, csak nagyon kevesen fogják megtalálni az életre vezető utat (Máté 7:13-14). Az okos igehirdetők azonban könnyen összegyűjtenek hatalmas tömegeket azzal, hogy lecsökkentik a szentség színvonalát, és teljesen elhagyják a bűnbánásról, az önmegtagadásról és a kereszt felvételéről szóló tanítást. Így könnyen összejön egy nagy tömeg, akiket egyáltalán nem érdekli, hogy Jézus Krisztus tanítványai legyenek, hanem csak az, hogy kellemes igehirdetést halljanak vasárnaponként. Amikor ilyen módon növeled a gyülekezeted méretét, az fog történni, amiről Jézus beszélt ebben a példázatban: Az égi madarak (amelyekről Jézus egy korábbi példázatából tudjuk, hogy a gonosz munkásokat jelképezik - Máté 13:4, 13:9) eljönnek, és fészket raknak a fa ágain. Ha azonban csak arra törekedtél volna, hogy tanítványokat képezz, a gyülekezeted kisebb méretű lenne ugyan, de tiszta, és mentes a sátáni befolyásoktól és azoktól a problémáktól, amelyeket az ilyen befolyások maguk után vonnak!

A Máté 13:33-ban Jézus arról beszél, hogy a Mennyek országa olyan, mint a kovász. Ez egy prófécia arról, hogyan terjed a romlottság a helyi gyülekezetben. Jézus újra és újra figyelmeztet azokra a veszélyekre, amelyekkel a gyülekezetnek szembe kell néznie - a rossz föld, a konkoly, a démonok a gyülekezetben és a kovász. Ha a keresztyén vezetők odafigyeltek volna ezekre a példázatokra, megmenthették volna a gyülekezetüket a szellemi haláltól - és hangsúlyozták volna a tanítványságot.

A Máté 13:44-ben Jézus azt mondja, hogy a Mennyek országa hasonlatos a szántóföldben elrejtett kincshez, amit megtalált egy ember. Ez az ember mindenét eladta, és megvette azt a földet. Ez egy olyan embert jelképez, aki hajlandó mindenét feladni, ami értékes számára, azért, hogy Jézus tanítványa legyen - és így övé legyen Isten országa.

Jézus beszélt egy olyan emberről is, aki megvásárolt egy nagyon drága igazgyöngyöt, miután eladta mindenét, amije volt. Ez a példázat (Máté 13:45) ugyanazt az igazságot hangsúlyozza. Vegyük észre, hogy mindkét esetben azt a kifejezést használja, hogy eladta „mindenét, amije volt". Jézus azt mondta: „Senki nem lehet a tanítványom, ha nem mond le mindenéről, amije van" (Lukács 14:33). Ez az egyetlen módja annak, hogy tanítványok legyünk, és Isten országát birtokoljuk.

A Máté 13:47-50-ben Jézus arról beszél, hogy Isten országának külső megnyilvánulása a földön olyan, mint két fajta hal - a jó és a hitvány. Az idők végezetén azonban eljönnek az angyalok, és elválasztják az igazakat a gonoszoktól.