A megváltásról az Újszövetség múlt, jelen és jövő időben ír. Ha újjászülettünk, akkor már megmenekültünk a bűn büntetésétől. A bűn többé már nem tud uralkodni rajtunk, és egy napon, amikor az Úr dicsőségben visszatér meg leszünk mentve teljesen, a bűn jelenlététől. A megváltás minden tekintetben Isten munkája. Isten igéje ezt nagyon világosan kijelenti nekünk:

„K egyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Ef. 2:8-9).

Jónás csak akkor szabadult meg a hal gyomrából, amikor végül felismerte, hogy „a megmenekülés egyedül az Úr által lehetséges." (Jónás 2:10). A következő vers azt mondja:

„Ekkor szólt az Úr a halnak és kivetette Jónást a szárazföldre."

Isten mindaddig várt, amíg Jónás fel nem ismerte, hogy nem mentheti meg magát. Addig vár, míg mi is rájövünk, hogy nem tudjuk megszabadítani magunkat semmiféle bűntől és nehéz helyzettől. Csak akkor ad parancsot a megszabadításunkra, ahogyan Jónással is tette. Amikor „szorult" helyzetben találjuk magunkat, mint amilyenben Jónás is volt, ahelyett, hogy panaszkodnánk és morgolódnánk, ha csak megtanulnánk hálát adni az Úrnak és megvallani, hogy a megmenekülés egyedül az Úr által van, meg fogjuk látni, hogy a szabadulásunk hamarosan elérkezik. A megváltásunk elnyerése nem egy önfejlesztő program eredménye. Az csak külsőleg változtathat meg, Isten munkája azonban belülről változtat meg minket.

Isten olyan módon munkálkodik, hogy az ember sose dicsőülhessen meg semmiben. Ha megtapasztaljuk a bűntől való teljes megszabadulást, akkor megmenekülünk attól, hogy bármiért is magunknak adjuk a dicsőséget, holott azt az Úr tette értünk - beleértve azt a győzelmet is, amit adott nekünk a bűn felett. Ha kicsik vagyunk a saját szemünkben, könnyebb elnyernünk „egy bőséges bemenetelt Isten királyságába" - a tű fokán keresztül. (2 Péter 1:11). Az egyik bizonyítéka annak, hogy valóban kicsik vagyunk a saját szemünkben, hogy sohasem nézünk le másokat - akár a vallásukat, a felekezetüket, vagy a világosságbeli hiányosságukat (azokat az igazságokat, amelyeket mi már megértettünk). Még ha a legrosszabb véleménnyel lennénk is az emberekről, akkor is azt fogjuk mondani magunknak: „elmegyek, de Isten kegyelméből."

Jézus mindig úgy beszélt magáról, mint „emberfia" - más szóval, mint „hétköznapi ember". Így kell látnunk magunkat nekünk is folyamatosan. Ha megmenekültünk a bűn büntetésétől, az egyedül Isten kegyelme miatt van, amit a megváltásban adott nekünk. Ha már szabadok vagyunk a bűn erejétől, az is Isten kegyelmének az eredménye, és a kegyelem ingyen adatott nekünk. Mi az tehát, ami miatt dicsekedhetnénk? Semmi. Nézzünk meg egy szemléltető példát: Ha mások megcsodálnának egy gyönyörű festményt, amit te festettél, ez kísértés lehetne számodra, hogy büszke legyél a teljesítményedre. Ha azonban egy másikat csodálnának meg, amit más valaki festett, az egyáltalán nem okozna neked kísértést, hogy büszke legyél. Használhatjuk ezt a szemléltető példát a megváltás munkájára is, amit Isten végzett el az életünkben. Ha mi megjavíthatnánk magunkat vagy megszentelődhetnénk magunktól, akkor büszkék lehetnénk arra. Ha azonban Isten az, aki elvégezte ezt a munkát bennünk, akkor hogyan lehetnénk egyáltalán büszkék arra?

Mi a „megszentelődésünk" értéke? Pusztán egy erkölcsi megjavulás? Ha így lenne, akkor semmit sem tapasztaltunk meg Istenből vagy a természetfelettiből az életünkben, hanem csak azt cselekedtük, amit bárki megcselekedhet egy kis elhatározással. Ha azonban Istennek hiteles munkája történt meg az életünkben, akkor egy új életet (Isten természetét) kaptuk, ami ingyen ajándék Istentől. (Róma 6:23). (Isteni természetet nem hozhatunk létre magunkban egyáltalán). Ha az, amivé váltunk az Isten ingyen ajándékának az eredménye, akkor minden dicsekedés ki van zárva. Ezért, ha büszke akarsz lenni a bűn feletti győzelmedre, akkor saját erődből kell elérned azt!! Abban az esetben a győzelmed azonban értéktelen és semmiképp sem hiteles. Jobb, ha minél hamarabb megszabadulsz attól. Keressük inkább azt, hogy isteni természet részesei legyünk. Pál azt mondta, hogy neki nincs saját igazsága, hanem csak az az igazság, ami az Istentől származott (Isten hozta létre) a Krisztusban való hit által (Fil. 3:9).

A Róma levélben az evangélium üzenetének kibontakozását látjuk fejezetről fejezetre. Az első néhány fejezetről egy rövid kivonat:

• 1-3 fejezetek - Az ember eredendően bűnös.
• 4. fejezet - A megigazulás (Isten által kinyilatkoztatott igazság) hit által van.
• 5 fejezet - Most szabad bejárásunk van Istenhez Krisztus vére által.
• 6. fejezet - A régi ember a keresztre feszíttetett Krisztussal együtt, ezért nem kell, hogy vétkezzünk többé.
• 7. fejezet - Szabadok lettünk a törvénytől és a törvénykező magatartástól a krisztusi életre
• 8. fejezet - Most élni tudunk a Szellem által és naponta halálra adjuk a vágyainkat.

Az ilyen megváltás eredménye az, hogy „felettébb diadalmaskodunk a Krisztusban" (Róma 8:37). A veszély mindezek után azonban az, ha mégis azt gondoljuk, hogy a megváltásunk a saját teljesítményünk eredménye. Van még három további csodálatos fejezet a Róma 8 után, amelyek megmagyarázzák, hogy a megváltás Isten munkája, az elejétől a végéig. Jóllehet, ezek a fejezetek (Róma 9-11) elsődlegesen arról szólnak, hogy Isten hogyan foglalkozik Izraellel az Ószövetség idején, a Szent Szellem azonban megmutatja ezeknek az igazságoknak az alkalmazhatóságát a mi életünkben ma.