WFTW Body: 

A Róma levél 8. fejezete a Szellemben való életről beszél. Amikor eljutunk egy olyan életre, amikor a Szent Szellemnek engedelmeskedünk, akkor az Atyánk minden körülmények között munkálkodik az életünkben, és mindent az örökkévaló javunkra tesz. Még ha mások meg is próbálnak ártani nekünk, Isten azt is a javunkra fordítja és tudjuk, hogy Isten akarata az, hogy a jó érdekében együttmunkálkodjon azokkal, akik szeretik Őt, azokkal, akiket az Ő akarata szerint elhívott. (Róma 8:28). Azokat, akiket előre ismert, eleve el is rendelte, hogy az Ő Fia képére változzanak el, hogy Ő legyen az elsőszülött a sok testvér között (Róma 8:29). Ez valóban egy csodálatos evangélium! A Róma 8:28 a legcsodálatosabb ígéret az Újszövetségben, ami minden körülményt magában foglal, amivel valaha szembetalálhatjuk magunkat - teljes bizonyossággal és teljes egészében. Ezért mondd azt az Úrnak: „Uram, nem akarom, hogy bármilyen ambícióm legyen a földön, kivéve, hogy a Te akaratodat cselekedjem, ahogyan Te magad is éltél. Nem vágyom a pénzt hajszolására, tiszteletre, hívnévre, vagy jólétre. Semmit sem akarok a magam számára a földön. Csupán azt akarom, hogy tetszésedre legyek minden nap. Folyamatosan meg fogom ítélni magam ezekben a dolgokban." Ebben az esetben minden dolog a te javadat fogja szolgálni, és az a „jó" a következő versben van megemlítve (Róma 8:29) - jobban hasonlítasz majd Jézushoz. Nincs ennél nagyobb jóság, amit a Mindenható Isten tenni tud érted.

Az Efézus 1:4-5-ben arról olvasunk, hogy „az Ő szeretetében eleve elrendelt minket". „Az eleve elrendelt" egy másik olyan szó, amit nagyon félreértenek. Mi az, amire Isten eleve rendelt minket? Az, hogy a mennybe vagy a pokolba jussunk? Nem. Senkinek sem határozta meg a sorsát előre, hogy a mennybe vagy a pokolba jusson, hanem azt mondja: „Eleve elhatározta, hogy minket a fiaivá fogad Jézus Krisztus által, az Ő akaratának jókedve szerint." Ő arra rendelt minket, hogy érett fiak legyünk a Krisztusban és ne csecsemőkeresztyének. Felelősségteljes fiúnak kell lenned, aki érdekelt a mennyei Atya munkájában. Aki úgy viselkedik, mint egy fiú, mert felelősséget érez az Atyja munkájáért.

A Kolossé 1:28-ban Pál ezt mondja: prédikálunk, intvén és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állítsunk elő a Krisztus Jézusban." Intve és tanítva - minden bölcsességgel. Pál végső célja az volt, hogy „minden embert tökéletesnek állítson elő a Krisztusban." Ha Pálnak egy 100 fős gyülekezete lett volna, minden lehetséges dolgot megtett volna, hogy mind a 100 ember- minden testvér - valóban tökéletessé váljon a Krisztusban. Bátorította, intette és tanította őket minden bölcsességgel, mert egy napon oda kell állítani őket Isten elé. Nagyon kevés pásztor van, aki ilyen terhet hordoz. Csak prédikálnak. Ez minden. Pálnak azonban az volt a terhe, hogy minden egyes hívőt elvezessen a szellemi érettségre. Ha vén vagy egy gyülekezetben, akkor nem veheted könnyen a felelősségedet. Amikor 25 éven keresztül vén voltam a bangalorei gyülekezetünkben, arra törekedtem, hogy megismerjem a gyülekezetben lévő minden felnőtt ember szellemi állapotát, hogy helyreigazíthassam és inthessem őket bölcsességgel, bátorító és kemény szavakat mondva nekik, hogy tökéleteseknek állíthassam őket elő egy nap a Krisztusban. Sosem akartam semmit sem tőlük a magam számára. Az ő érdekükben, Krisztus teste érdekében, sok összetörettetésen kellett átmennem a magánéletemben. Isten olyan sokféle módon foglalkozott velem, hogy Krisztus illata elő tudott jönni belőlem, ami áldás lehetett mások számára. Ez az igazi keresztyén szolgálat. A Kolossé 1:29-ben Pál továbbmegy, és azt mondja: „Erre törekszem, keményen munkálkodva, tusakodva az Ő ereje szerint." Hogyan tusakodik? „A Szent Szellem hatalmas ereje által, ami mindenekelőtt benne munkálkodott hatalmasan." Istennek először mindig bennünk kell a Szelleme által munkálkodni és csak azt követően munkálkodhat rajtunk keresztül, hogy áldás lehessünk mások számára. Akik közületek gyülekezetben szolgálnak, tűzzék ki azt a célt, ami ebben a két versben van, hogy minden embert tökéletességben állítsatok elő a Krisztusban (1:28), és hogy Szent Szellemmel teljesek legyenek, ami által eléritek ezt a célt (Kol. 1:29).

Az Efézus 4:13-ban Pál azt mondja, hogy fokozatosan kell felnövekednünk"az érett korra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére." Azt kell célul kitűznünk, hogy felnőjünk és segítsünk másokat is, hogy felnőjenek erre a teljességre. Nem kell csecsemőknek maradnunk, hogy ide s tova hányjon a hab és hajtson a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által." (Efézus 4:14).

Az Efézus 4:15 arra ösztönöz minket, hogy „az igazságot szóljuk szeretetben, hogy növekedhessünk." Figyeljük meg az igazság és a szeretet közötti kiegyensúlyozottságot. Igazságot kell szólnunk? Igen, mindig. Megengedett az számunkra, hogy bármilyen módon szóljuk azt? Nem. Az igazságot szeretetben kell szólni. Ha nem tudod szeretetben elmondani az igazságot, akkor várni kell addig, míg elég szeretet lesz, hogy elmondjuk az embereknek az igazságot. A szeretet egy asztal, amin használni tudod az igazság tollát. Ha asztal nélkül próbálod meg leírni az igazságot, a levegőbe fogsz írni. Senki sem fogja tudni megérteni, hogy mit írsz. Ha mindig szeretetben mondjuk az igazságot - nyilvánosan és magánbeszélgetésekben - , akkor képesek leszünk „minden szempontból felnőni Őhozzá, aki a Fej, a Krisztus."

A Zsidó 6:1-ben van egy bátorítás az érettségre való törekvésre. A Zsidó 5-ben látunk egy példázatot a tejjel és kemény eledellel való táplálkozásról. Még további két kép van. Először az alaptanítások és a haladó tanítás példázata; aztán az épület alapjának és felépítményének példázata. Mindezek a szóképek a csecsemő és az érett keresztyén közötti ellentétet fejezik ki. A kettő között különbség a kísértések idején lesz nyilvánvaló. Az érett szent Krisztushoz hasonló módon reagál a kísértésre, miközben a csecsemő keresztyén emberi módon reagál. Vegyünk egy másik szemléltető példát: gondolj úgy az érettségre való törekvésre, mint mondjuk egy 10 000 méter magas hegy megmászására. Jézus már felért a csúcsra. Amikor újjászületünk, akkor ennek a hegynek a lábánál kezdjük. A célunk Jézus követése és a csúcs felé való törekvés, nem számít mennyi ideig fog tartani. Ebben az esetben elmondhatod a fiatalabb testvérednek, hogy "Kövess engem, ahogyan én követem a Krisztust" (1 Korinthus 11:1), még akkor is, ha csak 100 méterre kapaszkodtál fel.