Az újszövetségi gyülekezet egyetlen ismertető jele Isten jelenléte közöttük. Amikor a prófétaság szelleme erősen jelen van egy gyülekezeti összejövetelen, akkor, ha valaki eljön az összejövetelre „ arcra borulva imádja az Istent, hirdetve, hogy bizonnyal az Isten lakik ti bennetek". (1 Kor. 14.24-25). Amikor Jézus prófétikus módon szól a gyülekezetben, akkor a szívünk fel fog gerjedni éppen úgy, mint a két tanítvány szíve az Emmausba vezető úton, amikor Jézus szólt hozzájuk (Lukács 24.32).

Isten megemésztő tűz. Amikor Isten a csipkebokorban jelent meg, és azon keresztül szólt Mózeshez, a csipkebokor lángra gyulladt, amit nem élhettek túl a bokorban élő kártevők. Hasonló módon nem maradhat bűn rejtve ma sem, ahol Isten erőteljes, égető jelenléte megtalálható. Csak az ilyen gyülekezet tekinthető újszövetségi gyülekezetnek. Jézus „ szeme olyan, mint a tűzláng" (Jel. 1.14) és Ő állandóan kutatja és leleplezi a bűnt, az emberi hagyományokat és a farizeusságot minden gyülekezetben, amit Ő épít.

A mennyei királyság kulcsa: szellemileg szegénynek lenni (Máté 5.3). E nélkül nem leszünk képesek egy újszövetségi gyülekezetet építeni. Ahhoz, hogy szellemben szegények legyünk a saját vágyainknak Isten előtt folyamatosan össze kell törni, és erősen vágynunk kell arra, hogy tökéletesek legyünk miként a mennyei atyánk is tökéletes. " Közel van az Úr a megtört szívűekhez" (Zsolt 34.18). És amikor Ő közel van, a jelenléte elhozza a menny tüzét a szívünkbe és rajtunk keresztül másokhoz, akárhová megyünk.

Egy újszövetségi gyülekezetben sokan meg fognak sértődni az igehirdetés hatására és el fogják hagyni a gyülekezetet. Az van megírva a jeruzsálemi gyülekezetről, hogy

„senki sem mert közéjük elegyedni" (Ap.csel. 5.13)

Amikor Jézus jelenléte erős egy gyülekezetben az ott lévő tanítványok számára megszokottá válik Isten dicsőségének a jelenléte. Annak a bizonyítéka, hogy valóban a feltámadt Úr dicsőségét látjuk az lesz, hogy az olyan földi dolgok, mint a kényelem, az emberek tisztelete és a gazdagság el fognak halványulni a szemünkben: a továbbiakban már nem olyan vonzóak számunkra, mint korábban voltak.

Egy újszövetségi gyülekezetben nemcsak az igehirdetés lesz erőteljes, hanem az ige mindenek felett való tisztelete is. Nem az Istenről szóló új tanok fognak hatást gyakorolni másokra, hanem a szent élet. Az újszövetségi szolgálók nemcsak prédikálnak másoknak, hanem arra is felszólítanak őket, hogy kövessék a példájukat. (1 Kor. 11.1).

Sírnunk kell, ha a saját példánk nem követésre méltó. Fel kellene emelnünk a kezünket szégyenünkben, ha száraz, kenet nélküli üzenetekkel untatjuk az embereket. Lehetetlen hideggé és farizeussá válni, ha Jézust követjük. Eltávolodunk Jézustól, ha csak álmokról és látásokról beszélünk, és nem az igét az Úrról, hogy azzal tápláljuk az embereket. Az emberek nem fognak unatkozni, ha mi magunk égünk Jézusért.

Jézus feltámadt a halálból, ezért „mindenekben Ő az első". (Kol. 1.18). Isten teljes erejével ellene áll mindazoknak, akiknek olyan ambíciójuk van, hogy ők akarnak elsők lenni. Ez azt jelenti, hogy fel kell adnunk a saját terveinket, jogainkat és engedni, hogy Jézus mondja meg nekünk, mit kell tennünk: mire költsük el a pénzünket és mivel töltsük el az időnket stb. Ha ez az egyetlen ambíciód az életben, bizonyos lehetsz benne, hogy használni fog téged egy újszövetségi gyülekezet építésben a településeden.

Sokan azt állítják, hogy Jézus közöttük van, csupán azért mert a nevét emlegetik (Máté 18.20). Az ilyen emberek magukat csapják be. Ha Jézus valóban jelen van közöttük, akkor miért olyan unalmasak az összejöveteleik? Miért nem változik meg az életük? Egy igazi Istent félő közösségben csupán egy rövid időt is eltöltve az olyan mély hatással lesz ránk, hogy megváltoztatja a további életünket. Még nagyobb hatással kellene lennie az életünkre, ha a legrövidebb időt is Jézussal töltjük. Ezért, ha az életek nem változnak meg a gyülekezeti összejövetelek során, akkor be kell vallanunk, hogy az Úr jelenléte nincs ott az összejöveteleinken. Akkor nem vagyunk újszövetségi gyülekezet.