Nem lehet minden hívőt prófétának hívni, de az ige minden hívőnek megparancsolja, hogy szenvedélyesen vágyjon a prófétálásra (1 Kor. 14:1). Ez az egyik eredménye a Szent Szellem kitöltetésének az újszövetségi korban (Ap.csel. 2:17-18). A prófétálás újszövetségi jelentése, hogy az emberekhez intő, vigasztaló és építő szavakat szóljanak. (1 Kor. 14:3). Minden Szent Szellemmel betöltekezett hívő röviden prófétálhat a gyülekezeti összejövetelen (1 Kor 14:31). A többi hívőnek azonban meg kell ítélni az elhangzottakat és megvizsgálni, hogy az Istentől való volt, vagy emberi. Mindent a Szentírás alapján kell megvizsgálni (1 Kor. 14:29).

Isten néhány hívőt prófétának hívott el a gyülekezetben. Ők olyan férfiak, akiket Isten ajándékként adott a gyülekezetnek, hogy építsék Krisztus testét. A próféták hosszú üzeneteket szólnak, hogy vigasztalják és erősítsék a hívőket. Azt olvassuk, hogy „Júdás és Silas próféták voltak, akik intették és erősítették az atyafiakat sok beszéddel" (Ap.csel. 15:32). Nagyon kevés hívőnek van azonban prófétai elhívása a gyülekezetben (1 Kor. 12:28; Ef. 4:11), és erre mindenkinek oda kell figyelni.

Amikor valakit prófétálni hallunk a gyülekezeti összejövetelen, az olyan, mint amikor banánt eszünk. El kell dobni a héját, ami emberi és csak a belső részét megenni, ami Istentől van. Egy fiatal hívő esetében a héj nagyon vastag lesz és nagyon kevés lesz a belső rész, ami Istentől van. Nekünk azonban még azt a keveset is örömmel kell venni. A legtöbb érett hívőnél a héj vékonyabb lesz és elé