A Zsidó levél legelső mondata azt mondja, hogy Isten hajdan a prófétákon keresztül szólt, de most az Ő Fia által. Az Ószövetség többnyire Isten parancsolatainak a közlése volt, hogy „mit tegyél" vagy „mit ne tegyél." Az Újszövetség azonban az élet közlése Istentől az Ő Fia által. Az Atya ezért küldte el Jézust csecsemőként a földre. Isten számára nem lett volna probléma elküldeni a földre Jézust egy érett férfiként, de Ő csecsemőként jött el, így ugyanazokkal a megtapasztalásokkal rendelkezhetett, amikkel mi, és ugyanazokkal a kísértésekkel nézett szembe, mint mi, gyermekkorától kezdve. A legtöbb keresztyén azonban csak Jézus 3½ éves szolgálatára és golgotai halálára gondol. Azt gondolom, hogy helyes lenne azt mondani, hogy a hívők 99%-a sosem gondol arra, hogyan élt Jézus 30 éven keresztül Názáretben. A születésére gondolnak, amit minden évben megünnepelnek, gondolnak a halálára és a feltámadására , amit szintén megünnepelnek minden évben. Gondolnak még az általa tett csodákra. Ez minden.

Jóformán senki sem gondol Jézus életének a nagyobbik részére. A szolgálata, ami az élete 33½ évéből csak 3½ év volt, a földi életének csak 10%-a volt. A születése és a halála pedig csak egy napos események voltak. Az életének legnagyobb része az a 30 év volt, amit Názáretben töltött. Az egész szolgálatának ez a 30 év volt az alapja. 30 év kellett hozzá, hogy felkészüljön a szolgálata során elmondott igehirdetéseire. Ő nem úgy mondta el a „hegyi beszédet", ahogyan az igehirdetők manapság felkészülnek a beszédeikre - leülve a dolgozószobájukban, könyveket és konkordanciákat olvasgatnak, jegyzeteket készítenek, és a lényeget három pontban foglalják össze, amelyek mindegyike az ÁBC ugyanazon betűjével kezdődik! Nem. Jézus beszéde az életéből fakadt. 30 évbe telt felkészülni rá. Ezért volt olyan erő benne, és ezért csodálkoztak az emberek azon a hatalmon, amellyel beszélt (Máté 7:28-29).

Az Ószövetségben arról olvashatunk, hogy Isten csak egy bizonyos napon szólt Jeremiáshoz. Jeremiás lediktálta az írnokának, Baruknak, amit Isten mondott és pontosan leírta azt. Isten Ezékielhez is hasonló módon csak néhány alkalommal szólt, és megmondta neki, hogy mit mondjon Júda népének. Ezékiel pedig elment és pontosan elmondta azt a népnek. Ez jó volt! Ha ma mi így hirdetnénk az Igét az nagyszerű lenne!

Az újszövetségi szolgálat azonban még ennél is jobb! Isten nem csak bizonyos napokon beszélt Jézushoz, mint azt az ószövetségi prófétákon keresztül tette. Isten mindennap beszélt Jézushoz és Jézus mindennap beszélt az emberekhez, ami az Ő életéből fakadt. A szolgálatán keresztül az élete áradt ki. Ez a jelentése a János 7:38-nak: „élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből."

Az ószövetségi próféta csupán egy hírnök volt, hogy átadjon egy üzenetet, ehhez csupán jó memóriára volt szükség. Az Újszövetség idején azonban Isten nem üzeneteket ad nekünk, hogy továbbadjuk azt másoknak, hanem az Ő életét! Ebben az esetben nem jó memóriára van szükségünk, hanem egy jó életre - egy Isten szerinti életre .

Hadd mutassam be a kettő közötti különbséget: Ha összegyűjtesz egy kis vizet a csapból (üzenetet kapsz Istentől), és kiöntöd - az az ószövetségi szolgálat képe lenne. Aztán visszamehetsz és gyűjthetsz ismét egy kis vizet a csapból (újabb üzenetet kaphatsz Istentől), és azt is kiöntheted.

Az Újszövetség idején azonban egy vízforrás van bennünk, ami Jézus élete maga, és az folyik ki belőlünk folyamatosan. Ezért nem kell állandóan odamenni Istenhez, hogy üzenetet kapjunk; Ő azt cselekedte velünk, hogy mi vagyunk az üzenet. A mi életünk az üzenet maga és a beszédünk abból táplálkozik!

A legtöbb embernek kiöntő szolgálata van. Vannak, akik semmit sem öntenek ki, amikor beszélnek, míg másoknak van mit kiönteni, de mindkettő egy kiöntő szolgálat, aztán mindkettő kiszárad.

Jézus azonban azt mondta a samáriai asszonynak, hogy az örök élet forrását helyezi belé, amely folyamatosan ömleni fog belőle. (Az örök élet magának Istennek az életét jelenti.) Jézus vágya az volt, hogy ez az élet áradjon ki belőlünk is - és ne csak egy üzenet. Ez az újszövetségi szolgálat.