Az újszövetségi szolgálatnak az életből kell származni és nem az értelemből.

Az Ószövetség idején Isten használt embereket akkor is, amikor a magánéletük erkölcstelen volt. Sámson megszabadíthatta az izraelitákat akkor is, amikor bűnben élt. Isten szelleme nem hagyta el őt még akkor sem, amikor házasságtörést követett el. Isten felkenetése csak akkor hagyta el őt, amikor levágta a haját és megszegte a szövetségét Istennel. Dávidnak sok felesége volt, Isten felkenetése mégis rajta maradt még akkor is, amikor a Szentírást írta.

Az Újszövetség idején azonban teljesen más a helyzet. A 2 Korinthus 3 szerint különbség van az ószövetségi és az újszövetségi szolgálat között. A különbség alapvetően a következő: az ószövetség idején a papok pontosan megtanulták a Törvényt és megtanították az embereket arra, hogy mit mondott Isten az Ő Igéjében. Az Újszövetség idején azonban Jézust követjük , Aki Isten beszédét szólta, ami az Ő belső életébőlszármazott és az Atyával járt. Nagyon nagy a különbség az életből és az ismeretből származó igehirdetés között.

Az az igehirdető, aki csak információt ad át, az egy ószövetségi igehirdető. Minden információ, amit átad, pontos lehet, ha azonban nem közvetíti az életet,akkor nem újszövetségi szolgáló. Az Ószövetség egy betű szerinti szövetség volt, az Újszövetség pedig egy élet szerinti szövetség. A betű megöl, a Szellem azonban életet közvetít.

Az Ószövetség idején Isten törvényeket adott Izraelnek, hogy megtartsa őket, az újszövetségi időkben Isten egy példát adott nekünk - Jézus személyében. Az Ő élete világosság az emberek számára. A világosság ma nem egy tan vagy egy tanítás, hanem Jézus életének megnyilvánulása rajunk keresztül. Bármi más, ami ettől eltér az sötétség - akkor is, ha keresztyén tanról van szó.

Az Ószövetség idején Isten írott Törvénye volt a világosság, ahogyan arról a Zsoltár 119:105-ban olvashatunk, de aztán az Ige testté lett és Jézus maga lett a világ világossága (János 8:12); az Ő élete volt az emberek világossága (János 1:4). Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy Ő a világ világossága mindaddig, míg itt van a földön (János 9:5). Miután azonban elment a mennybe minket hagyott itt ebben a világban, hogy világosság legyünk (Máté 5:14). Nagyon nagy tehát a felelősségünk, hogy bemutassuk ezt a világosságot az életünk által.

Az ószövetségi sátor a gyülekezet előképe volt. A sátor, mint ahogyan azt tudjátok, három részből állt - egy pitvar, egy szent hely és a szentek szentje (ahol Isten lakott). A pitvar jelképezi azokat a hívőket, akik bűnbocsánatban részesültek. Semmi felelősségük nincs a helyi gyülekezetben. Eljönnek az összejövetelekre, meghallgatják az üzeneteket, adakoznak, úrvacsorát vesznek és hazamennek. A szent helyazokat az embereket jelképezi, akik azt keresik, hogyan szolgálhatnak a gyülekezetben - mint a léviták, akik meggyújtották a gyertyatartókat és tömjént tettek az oltárra. Akik azonban bemennek a szentek szentjébe, ők azok, akik bemennek az Újszövetségbe,keresik a közösséget Istennel és összekapcsolódnak a többi tanítvánnyal, mint egy test. Ők az életükkel szolgálnak és ők alkotják az igazi gyülekezetet , a működő gyülekezetet, akik harcolnak a Sátánnal és tisztán tartják Krisztus Testét. Sok gyülekezetben azonban nincs ilyen központi mag.

Minden gyülekezetben - a legjobban és a legrosszabban is - ugyanolyan emberek ülnek a pitvarban - a félszívűek, a világiak, akik a maguk javát keresik, a pénzt, a nyugalmat és a kényelmet szeretők. Egy jó gyülekezetben azonban az istenfélő vezetők alkotják az erős belső magot. Ez a mag határozza meg merre tart a gyülekezet.

A központi mag rendszerint két emberrel kezdődik, akik között létrejön az egység. Isten velük lesz, a mag elkezd növekedni és formálódik az egység. Egy emberi test is két különböző rész eggyé válásával kezdődik az anyaméhben. Ahogy ez a kis embrió elkezd növekedni a sejtek összessége egy egységet fog képezni. Ha azonban ezek a sejtek bármikor elszakadnak egymástól, az a baba halálát fogja eredményezni!

Ugyanaz a helyzet a helyi gyülekezet építésével, ami Krisztus Testét jeleníti meg. Ha a magban szakadás képződik, az az igazi gyülekezet végét fogja jelenteni, még akkor is, ha a gyülekezet látható felépítése, mint egy intézmény, folyamatosan megmarad!