Felfedeztem, hogy van egy vers az Újszövetségben, a 2 Kor. 3:18, ami az egész Újszövetségben a legjobban leírja a Szent Szellemmel teljes szolgálatot. Ha a Szent Szellemet Úrrá teszem az életemben, az elhozza számomra a szabadságot (2 Kor. 3:17). Ő tesz szabaddá. „Ha ott van a Szent Szellem, akkor ott szabadság van." Szabadság mitől? Szabadság a bűntől, a pénz szeretetétől, az atyák, a nagyapák, a vének rossz hagyományaitól, és minden mástól, az emberek véleményétől, akár kritizálnak engem, akár jót mondanak felőlem. Ez egy óriási szabadság. Ez az a szabadság, ami szükséges ahhoz, hogy Istennek szolgáljunk és ne embereknek. Ezt a szabadságot a Szent Szellem hozza el. (2 Kor. 3:18). A Szent Szellem Jézus dicsőségét mutatja meg nekem a Bibliában. A Biblia egy tükör és a tükörben Jézus dicsőségét látom. A Szent Szellem megmutatta nekem, hogy ne csak tanokra és igehirdetésekre tegyünk szert a Bibliából, mert néhányan csak ezért olvassák a Bibliát, hanem megmutatja nekünk Jézus dicsőségét is a Bibliában. Az Újszövetségben mindennek Jézus dicsőségét kell megmutatnia számomra. Amikor azt a dicsőséget látom, a Szent Szellem egy másik munkát is végez bennem, átformálja a szívemet, hogy Őreá hasonlítsak. Ezt cselekszi a Szent Szellem.

Az emberek azt kérdezik: „Mi a helyzet a szolgálattal?" Megfigyeltem hogyan szolgált Jézus, és elkezdtem ugyanúgy szolgálni. Azt látom, hogy Jézus áldozatokat hozott, szertejárt és hirdette az Igét, és én is áldozatot hoztam, és különböző helyekre mentem hirdetni az Igét. Ne gondold, hogy neked kisebb szolgálatod lenne. Egyre több áldozatot hozva fogsz szolgálni. Meg fog változni az életed és a szolgálatod, ha megengeded, hogy a Szent Szellem végezze a munkáját a 2 Kor. 3:17-18 szerint. Egy újszövetségi szolgálóvá fogsz válni, és ahhoz, hogy ezt tegyed, nem kell teljes idejű szolgálónak lenned. Minden testvérnek újszövetségi szolgálónak kell lenni a gyülekezetben.

„A magunk erejéből nem vagyunk alkalmasak erre a szolgálatra." (2 Kor. 3:5). Ez nem olyan, hogy mindent képesek vagyunk megtenni, ami ezzel a szolgálattal együtt jár, mert az alkalmasságunk Istentől van. Az újszövetségi szolgáló, ha Istent akarja szolgálni, nem függhet semmilyen részben saját magától. Teljes egészében Istentől kell függnie. "Istenem Tőled veszem el, és én csak továbbadom azt." Ez ahhoz hasonlítható, amikor a tanítványok felszolgálták a bort. A szolgák Jézushoz vitték a vizet, és Ő borrá változtatta, amit felszolgáltak. A tanítványok odavitték az öt kenyeret Jézushoz, Jézus megszaporította azt, és ők szétosztották. Ugyanígy nekünk is Istenhez kell mennünk a korlátozott képességeinkkel, és Isten felkeni, megáldja, megsokszorozza azt. Ez az a mód, ahogyan szolgálnunk kell. Sokévi szolgálat után már sok ember elbátortalanodott, kiégett és elkedvetlenedett Isten munkájában. Kimerültek, mert saját képességeikre támaszkodva próbálták meg szolgálni Istent. Hiszem, hogy még a fizikai egészségünket is oda kell adni Istennek, ha Őt akarjuk szolgálni. Elmehetsz egy nehéz területre Istent szolgálni, ahol szükséged van a fizikai egészségre, hogy meg tudd tenni azt. Csak gondolj arra az ígéretre, hogy „akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Még az ifjak is elfáradnak, de mi szárnyra kelünk, mint a sasok." Az alkalmasságunk Istentől van. Amikor pénzügyi nehézségeink vannak, ott van a következő vers: „Isten megelégít minket." Bármilyen szükségben is vagyunk az Újszövetségben, Isten elégít meg minket.

Jézus az Újszövetség szolgájává tett minket. Az újszövetségi szolgálat nem a betű, hanem a Szellem szolgálata (2 Kor. 3:9). Két szolgálat van itt megemlítve: a kárhoztatás szolgálata és az igazság szolgálata. Mi a jellemzője a kárhoztató szolgálatnak? A kárhoztatás szolgálata az, hogy amikor Igét hirdetsz, és az emberek úgy érzik, hogy kárhoztatják őket, ezért elmennek. Azt gondolhatod, hogy ez egy csodálatos szolgálat volt, mert mindenkit kárhoztatott. Ez az Ószövetség. A Törvény kárhoztatja az embereket - „nem vagy elég jó, és sosem lehetsz elég jó." Sok igehirdetés van ma keresztyén körökben, amit ébredési összejövetelnek hívnak, ami valójában azt mondja az embereknek, hogy „nem vagy elég jó, és sosem válhatsz azzá. Ilyenek és olyanok vagytok." Ott ülnek, és mindannyian azt érzik, hogy kárhoztatják őket. Ez nem keresztyén igehirdetés. A keresztyén igehirdetés igazságra és dicsőségre vezeti az embereket. Megítéli, de ugyanakkor érzik azt is, hogy fel is emeli őket, meggyógyulnak és megszabadulnak, és az összejövetel végén reménnyel a szívükben távoznak. Ha az igehirdetésed megterheli az embereket, akkor bizonyos lehetsz benne, hogy nem újszövetségi szolgáló vagy. Ha az igehirdetésnek az a hatása, hogy az emberek azt érzik, inkább kárhoztatod őket mintsem, hogy felemelnéd, akkor az egy ószövetségi igehirdetés. Ha lenyomod az embereket ahelyett, hogy felemelnéd őket, akkor az egy ószövetségi szolgálat. Az újszövetségi szolgálat felemeli az embereket és reményt ad nekik.

A 2 Kor. 4:1-ben Pál így folytatja a szolgálatának leírását: „Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el."

'A nem csüggedünk' azt jelenti, hogy nem bátortalanodunk el. Még Pál apostolt is kísértette az elbátortalanodás. Ha tehát megkísért az elbátortalanodás, az nem szokatlan a szolgálatban. Sokszor elcsüggedtem én is, Pál azonban azt mondja: "Nem csüggedünk el. Elutasítjuk a csüggedtséget, mert Jézusra szegezzük tekintetünket, és arra az óriási szolgálatra gondolunk, amelyet Isten adott nekünk." (2 Kor. 4:1-2).