„Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak" (Máté 5:4). A „vigasztalás" szó azt jelenti, hogy „megerősítés". A szó közepén van az „erős" szócska, ami egy hatalmas védett katonai terület képe - egy megerősített erőd. „Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak". Az emberek a világon sokféle dolog miatt sírnak. A legtöbb ember valamilyen személyes veszteség miatt sír. A pénzük, egy szerettük, vagy a hírnevük elvesztése, vagy elvesztettek valami mást ezen a világon; például a méltóságukat, a pozíciójukat, a munkájukat, vagy valami hasonlót. Jézus azonban nem ezek miatti sírásról beszél. Jézus nem azért sírt, mert valaki megbántotta, nem a saját bánata miatt.

Jézus sosem bánkódott a saját fájdalmai miatt, de másokért igen. Olvassuk el a Lukács 19:41-ben, hogyan sírt Jeruzsálem felett és a János 11:35-ben, hogyan sírt Lázár sírjánál. Egyszer sem sírt azonban amiatt, ahogyan az emberek vele bántak, mert ördögnek nevezték, vagy leköpték. Soha nem sírt maga miatt. Nem arról olvasunk a Lukács 23:27-ben, hogy amikor felvette a keresztet és megbotlott a kereszthez vezető úton, nagy tömeg követte Őt, amikor a keresztet vitte, néhány asszony pedig hangosan sírt, amikor látták, hogy megkorbácsolták és megverték, és a vér végigfolyt a fején és a hátán, miközben a nehéz keresztet vitte, töviskoronával a fején? Tudjátok, mit mondott nekik Jézus? „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok!" (Lukács 23:28) Én jól vagyok; igen, a hátam felszakadozott, töviskorona van a fejemen, és egy nehéz keresztet cipelek. Néhány pillanat múlva meg fognak ölni, de minden rendben van, mert ez Isten akarata!

Ki tudsz tartani így viszonyulva dolgokhoz, amikor a legjobban szenvedsz? Ne sírjatok értem, én jól vagyok, de ha sírni akartok, „magatokért sírjatok és a gyermekeitekért" - nézzétek meg a szellemi állapotukat!" A farizeusok köntösbe burkolóznak, és nagyon csodálatosan néznek ki, de nézzétek meg a szellemi állapotukat. Mi fog történni azon a napon, amikor Krisztus visszajön, és ők azt mondják a hegyeknek: „Essetek ránk és borítsatok el minket" (Lukács 23:30)? Ez Jézus hozzáállása. Neki nem voltak könnyei a saját fájdalmai miatt, ahogy az ének mondja, hanem vért izzadt az én fájdalmaimért.

Jézus igazi tanítványa azért sír, mert nem olyan, mint Krisztus; sír, amikor vétkezik, és amikor hibát követ el. Nem azért sír, ahogyan az emberek bánnak vele. Úgy gondolja, hogy ez a rendelt sorsa ezen a földön, hogy Krisztusért megbecstelenítsék. Azért sír, mert bűn vagy kudarc miatt gyalázatot hozott az Urára. Amikor mások bűnei, mások kudarcai miatt sír, akkor szellemileg magasabb szintre lép, ahogyan Jézus sírt Jeruzsálem miatt. Jézus egy ilyenfajta sírásról beszélt. „Boldogok, akik sírnak, mert megvígasztaltatnak ". Talán azért nem erősödnek meg közülünk egyesek, mert nem sírnak a saját bűneik miatt.

Ennél is magasabb szintet jelent viszont, amikor mások bűnei miatt sírunk. Pál apostol elérte ezt a magasabb szintet. Azt mondta a korinthusiaknak, akik szánalmasan elbuktak: „Félek, hogy amikor hozzátok megyek, Istenem megaláz engem közöttetek" (2 Korinthus 12:20-21). Miért kellene Istennek megaláznia Pált? Ő egy tiszta életet élt, nem tudott róla, hogy bűnt követett volna el. Mégis azt mondta: „Sírok sokakért közületek, akik a múltban vétkeztek, és akik nem tértek meg tisztátalanságukból, erkölcstelenségükből és érzékiségükből".Felsorol néhány dolgot, ami előfordult a gyülekezetben (20. vers): versengések, irigységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorlatoskodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek." Amikor arra gondolt, hogy mennyi bűn van azok között az emberek között, akik Isten népének nevezték magukat, sírva fakadt, mert ő volt a szellemi atyjuk. Ez olyan, mint ahogy egy földi apa sírna, ha a fia nagyon beteg lenne. Ha az apa szellemi atya lenne, akkor nagyon szomorú lenne, ha a fia drogok vagy gonosz szokások áldozatává válna.

Pál szellemi atyja volt a korinthusiaknak, és minden igazi keresztyén pásztornak a nyája szellemi atyjának kellene lennie. A szellemi atya egyik ismertetőjegye, hogy nem csak kritizálja a nyájat, hanem sír is miattuk, ahogy Pál sírt a korinthusiak miatt. Csak az ilyen ember alkalmas arra, hogy szellemi vezető legyen. Az Ézsaiás 49:10-ben egy nagyszerű szellemi vezetőről ír: „ Aki könyörül a népen, az vezeti őket".

Ki alkalmas arra, hogy szellemi vezető legyen? Az, aki együtt érez az emberekkel. A Máté 5:4-ben szereplő „sírás" tehát az önmagunkért, a saját bűneinkért való sírásra, a Krisztussal való összehasonlíthatatlanságunkra, és a másokért való sírásra utal. Ha ezen az úton járunk, az meg fog erősíteni minket, és erőt nyerünk ahhoz, hogy másokat is erősíteni tudjunk.