A keresztre feszítés előtt Péter háromszor tagadta meg az Urat. Ez volt az Úrral töltött három és fél évnek a legnagyobb csalódást okozó csúcspontja, amikor Péter önteltségéről, magabiztosságáról és az ima elhanyagolásáról tett bizonyságot. Ennek ellenére az Úr megbízta Pétert, hogy legeltesse az Ő juhait, és semmi utalást nem tett a gyengeségére. Nem is arra kérte, hogy a jövőben legyen alázatos, kitartóan imádkozó és bátran tegyen bizonyságot, szembenézve az üldözéssel is, ha szükséges az Uráért. Nem, az Úr semmi ilyesmit nem kért Pétertől, jóllehet valójában ezeket a tulajdonságokat kellene keresni egy szellemi emberben, és különösen olyan valakiben, akinek vezetőnek kellett lennie Isten népe között.

Az Úr Jézus tisztában volt vele, hogy elegendő egy egyszerű kérdés. Ha a következő kérdésre "Jobban szeretsz engem mindennél?" (János 21.15-17) őszinte a válasz, akkor abból minden más következik. Krisztus szeretete bárki szellemi állapotának az igazi próbája. Ha egy ember magas rangot ér el az egyházban legyen az akár egy püspök, természetesen azt feltételezzük róla, hogy ő szellemi ember. Ez nem szükségszerűen van így. Az újjászületés és abból adódóan Krisztus szeretete az, ami egy embert szellemivé tesz. Lehet, hogy van az egyházban olyan püspök, aki nem is született újjá. Egy teológiai vagy valami más tudományos fokozat egyáltalán nem garancia a jó szellemi állapotra. Még egy tartalmas evangéliumi szeminárium elvégzése sem tesz szellemi emberré! Lehetsz teljes idejű keresztyén munkás vagy egy gyülekezet pásztora, de az sem tesz téged Isten emberévé. Nagyon könnyen hibát követhetünk el, ha a rendszeres összejövetelek látogatását, az alapos bibliaismeretet, vagy az evangélium hirdetésében való buzgólkodást tekintjük a szellemi állapot jelének.

A megkülönböztető ruha és a vallásosság látszata is megtévesztő lehet; ezek semmit sem jelentenek. A hiteles szellemi ember próbája Isten szemében egyetlen dolog az, hogy mennyire szeretjük Jézust. Végső soron csak ez számít az Úr szemében. Jézus feltette a kérdést: "Szeretsz te engem?" - és neked válaszolnod kell.

Amikor Izsák szerette Rebekát ő viszonzásul nem szolgálatot várt el tőle, hanem a szeretetét. Az Úr ugyanígy van ezzel: elsősorban nem a szolgálatot várja el tőlünk, hanem, hogy szeressük Őt. Ahol a szeretet valóságos, ott a szolgálat spontán módon megy. Ábrahám szolgája Rebeka társaságában 600 mérföldes utat tett meg Mezopotámiából Kánaánig. Mit gondolsz, miről beszélgettek az úton? Ha Rebeka valóban szerette Izsákot, bizonyára egész úton róla kérdezgetett. Rebeka vég nélkül kérdezgethette a vele utazó társaságot és a vezetőt Izsákról. Az Úr után hasonlóan vágyódó hívő olvasni fogja a Bibliát és naponta kéri a Szent Szellemet, hogy még több kijelentést adjon neki az Ő csodálatos Uráról.

Mutasd meg Uram újból az irántad való szeretetnek azt a mértékét, ami a szellemi állapotunk valódi mércéje! Ne csapjuk be magunkat, hanem kérjük az Urat, hogy emlékeztessen minket arra, mit is adott nekünk Önmagában. A szeretetünk bizonyítása nagyon egyszerű: engedelmesség. (János 14.15; 21; 23-24)

A Biblia utolsó könyve ezt az egyedülálló igazságot erősíti meg. Az Úr megfeddi az Efézusban lévő gyülekezetet, mert elhagyták az első szeretetet (Jelenések 2.1-5). Más szóval: a szeretet volt a gyülekezet ismertető jele. A keresztyének kitartóan munkálkodtak, gyűlölték a gonoszt, felismerték a hamis apostolokat, állhatatosak voltak és buzgólkodtak az Úrért. Szívvel, lélekkel végezték az Úr munkáját, semmi sem tudta volna eltántorítani őket ettől. Mindezek ellenére az Úrnak mégis panasza volt ellenük. Egy súlyos hiányosságról volt szó, ami olyan nagymértékben veszélyeztette létüket, mint a Jézusról való bizonyságtétel hiánya. Elbuktak - mondta nekik az Úr, és ha nem térnek meg visszavonja róluk a felkenetését, ami a bizonyságtételüket hitelesíti. Mi volt ez a nagy hiányosság? Csupán az, hogy meghidegült az Úr iránti szeretetük. Nem veszítették el az Úr iránti első szeretetüket, hanem csak meghidegült és más dolgok kerültek előtérbe. Annyira el voltak foglalva az összejöveteleik, csendes napjaik, kongresszusaik és más keresztyén tevékenységek végzésével, hogy elveszítették Jézus világosságát, amiből mindezek táplálkoznak. Ez egyértelműen mutatja, hogy az Úr többre értékeli a szívünk iránta való odaszánását minden más tevékenységnél. A gonosz tudja ezt és gondoskodni fog róla, hogy mindenféle keresztyén tevékenységgel elfoglaljuk magunkat, hogy ne maradjon időnk az Úrra és így meglanyhuljon a neki való személyes odaszánásunk.

Jézus figyelmeztetett bennünket az utolsó napok bűnére: sokakban meghidegül a felé tanúsított szeretet. (Máté 24.12). Most ezekben a napokban élünk. Az Úr meggyőződéses követői sokaságának szellemi hőfoka a fagypont alatt van. Ha folyamatosan éberek vagyunk, akkor fel fogjuk ismerni a bennünk lévő hideg légkört is. Testvéreim az Úrban, még ha mindezeket el is veszítettétek, egy dolgot ne veszítsetek el: az Úr iránti szereteteteket. Őrizzétek meg azt, mint egy olyan valamit, amire teljes szívvel vágytok, és amit minden nap keresni fogtok az életetekben.

"A legnagyobb ….. a szeretet. Kövesd a szeretetet." (1 Korinthus 13.13; 14.1)