Amikor Pál az efézusi gyülekezet véneit magához hívatta, hogy elbúcsúzzon tőlük, figyeljük meg, hogy mit mondott nekik az Ap.csel. 20.17-35-ben. Emlékeztette őket, hogy három éven keresztül velük volt (31. vers) és hogy éjjel és nappal könnyhullatással intette őket. Három év több mint 1000 nap. Ha tehát Pál naponta kétszer is szolgált feléjük, amint az ebből látszik, akkor több mint 2000-szer szolgált közöttük.

Efézus volt az a hely, ahol annak idején egy nagy ébredés volt és ahol a keresztyének elégették a varázslással és boszorkánysággal kapcsolatos könyveiket közel 50 ezer ezüstpénz (drachma vagy sékel) értékben. Ez volt az a hely is, ahol a Pál által megérintett zsebkendőket betegek gyógyítására és a démonoktól való megszabadulásra használták. Isten hatalmas csodákat tett Pálon keresztül Efézusban, amihez fogható sehol máshol nem látható (lásd Ap.csel. 19.11-12,19). Mindezeket figyelembe véve mire emlékezteti Pál a véneket? A közöttük való igei szolgálataira vagy a csodáira? Nem!

Pál azt mondja nekik, hogy emlékezzenek arra, hogy milyen alázatos módon élt közöttük az első naptól kezdve, amikor meglátták őt (Ap.csel. 19.19). Még ha el is felejtették volna az igei szolgálatait soha sem felejthették el hogyan élt közöttük. Az élete folyamatosan hatással volt rájuk. Soha nem felejthették el a könyörületességét és az egyszerűségét. Emlékezhettek arra, hogy mint sátorkészítő milyen keményen dolgozott a saját kezével, hogy magát és a szolgálótársait támogassa - hogy ne terhelje meg őket és példa legyen más keresztyén szolgálók számára is. (Ap.csel. 19.34- 35). Soha nem felejthették el, ami a három év alatt történt: Pál soha nem vágyott pénzre vagy ajándékokra, de új öltözet ruhákra sem másoktól (33. vers)!

Pál arra is emlékeztette őket, hogy Isten TELJES tanácsát hirdette számukra, nem ismerve megalkuvást (Ap.csel. 20.27). Nem emberek kedvence volt és nem kereste a népszerűségét sem. A bűnbánatot hirdette és minden más népszerűtlen dolgot, ha az hasznos volt a hallgatói számára, még akkor is, ha néhányan megsértődnek emiatt (Ap.csel. 20.20-21). Ezek azok a dolgok, amiket Pál hangsúlyozott számukra.

Ha ahhoz hasonlóan, ahogyan Pál tette Efézusban három éven keresztül pásztorolsz egy gyülekezetet, és amikor otthagyod őket, mire fog a nyájad emlékezni veled kapcsolatban? Egy hatásos igehirdetőként fognak emlékezni rád, vagy mint Isten alázatos emberére, a saját - Jézus életéhez hasonló - életedet mutatva be számukra. Úgy fognak gondolni rád, mint olyan valakire, aki közelebb viszi őket Istenhez, és aki kihívás elé állította őket, hogy még inkább hasonlók legyenek Krisztushoz és olyan valakire, aki megtanította őket arra, hogyan osszák be az idejüket? Akármilyen

elhívásunk vagy ajándékunk is legyen, annak egy bensőséges krisztusi életből kell fakadnia.

Akinek gyógyítási ajándéka van, olyan módon kell azt gyakorolni, ahogyan Jézus is tette. Jézus alázatos ember volt, aki egyszerűen élt, szabadon elvegyülve az emberek között. Nagy szánalommal volt a betegek felé és egyáltalán nem fogadott el pénzt senkitől, sem a gyógyítás előtt, sem a gyógyítás után. Ő ingyen - ellenszolgáltatás nélkül - gyógyította a betegeket. Soha nem találkoztam azonban egyetlen hozzá hasonló „gyógyítóval" sem az egész életem alatt. Ha találkoztál hozzá hasonlóval, kérlek tudasd velem, mert szeretnék találkozni vele. Még soha nem találkoztam ilyen emberrel. Ellenben találkoztam sok pénzt-szerető igehirdetővel, aki úgy tett, mintha lenne ajándéka a gyógyításhoz, és aki pszichológiai ravaszsággal csapta be az embereket! A szomorú ebben az, hogy megkülönböztető képességgel nem rendelkező fiatal emberek követik el ezeket a csalásokat és kezdenek el ilyenfajta szolgálatokat keresni maguknak! Így a következő generációt is tévútra vezetik. Ez az, ami elszomorít engem.

Ha el vagyunk hívva egy apostoli, egy prófétai, egy evangélista, pásztori vagy tanítói szolgálatra , bármiféle szolgálat is legyen az, nekünk azt Krisztushoz hasonló módon kell végeznünk. Krisztus szelleme kell, hogy motiváljon bennünket minden elhívásban.

Ha úgy érzed, hogy Isten egy gyülekezet pásztorlására hívott el, tedd azt olyan módon, ahogyan Krisztus tenné azt. Egy olyan ember folyamatos befolyásával formáld a nyájadat, aki Jézus dicsőségét sugározza.