Mi a legnagyobb probléma, amivel szembe kell néznünk? A legnagyobb probléma, hogy az emberek keresik az istenfélelmet, és közben azért aggódnak, hogy képesek-e győzni a bűn kísértése felett.

A Zsidó 4.15-ben azt olvassuk, hogy Jézus „hozzánk hasonlóan megkísértetett." Ezért tud együtt érezni velünk. Ő pontosan úgy érezte minden kísértés csábítását, ahogyan mi is. Különben nem lehetett volna leírni azt, hogy „hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben". Amikor a Sátán megkísértette Őt, érezte a kísértés csábítását, de azt mondta: "Nem." Ha nem érzed a csábítást, akkor az nem kísértés. A kísértés olyan, mint egy kötélhúzás. Két csapat fogja a kötelet és húzza egymás ellenében. Amikor megpróbálsz szent életet élni, akkor érzel egy csábítást, egy vonzást a másik irányba: ez a kísértés. Ha a másik oldalon senki sem húzza a kötelet, akkor az nem kötélhúzás. Ha Jézus nem érzett volna semmiféle csábítást, akkor azt kellene mondanunk, hogy Ő nem volt megkísértve hozzánk hasonlóan. Akkor azt kell mondanunk, hogy amit a Biblia mond az hazugság, amikor azt mondja a Máté 4.1-10-ben, hogy a gonosz kísértette Őt, és a Zsidó 4.15-ben, hogy „Ő hozzánk hasonlóan megkísértetett minden dologban".

A „kísértés" szó a Bibliában mindig olyan kísértésre vonatkozik, ami bűn elkövetésére csábít. A mindennapi vágyak - mint pl. az alvás utáni vágy, amikor fáradtak vagyunk, az nem kísértés. Itt nem ilyenekről van szó, amikor azt mondja, hogy Jézus hozzánk hasonlóan megkísértetett. Ő hozzánk hasonlóan megkísértetett, hogy bűnt kövessen el, de Ő nem követett el bűnt. Ő ezen a területen is példakép számunkra? Minden bizonnyal. A Zsidó 2.17-ben azt látjuk, hogy minden tekintetben hozzánk hasonló volt. Nem olyan volt, mint egy angyal szárnyakkal, hogy megtanítson minket a levegőben röpködni. Nem. „Szárnyak" nélkül jött le a földre, hogy megtaníthasson minket felemelkedni. Amikor Jézus a vízen járt, akkor legyőzte a gravitáció törvényét. Ha egy angyal átrepült volna a víz felett, az nem lett volna csoda, de az csoda volt, hogy Jézus legyőzte a gravitációt. Amikor azt mondta Péternek, hogy ő is járhat a vízen, valójában azt mondta neki, hogy ő is megteheti ugyanazokat a dolgokat, amit Ő tett, ha bízik benne. A mi Atyánk a mennyben van és nem részrehajló a legidősebb fiához, Jézushoz. Amit megtett Jézusért, azt meg fogja tenni értünk is, ha bízunk benne.

Jézus hozzánk hasonlóan minden dologban megkísértetett, de Ő nem követett el bűnt és ebben is a példaképünk. Akármikor kísértést szenvedünk el, azt tudjuk mondani az Úrnak: "Uram, a földi életed során Názáretben néhányszor te is kísértést szenvedtél, mint én most. Segíts nekem, hogy pontosan úgy reagáljak, ahogyan te tetted annak idején." Kísértés ér, hogy elcsüggedj vagy dühösen reagálj? Jézus is kísértést szenvedett ezeken a területeken, de Ő nem követett el bűnt, ezért követhetem az Ő példáját és azt mondom: "Uram, én követni akarlak téged." Jézus a Szent Szellem ereje által élt, ezért nekünk is keresni kell a Szent Szellem erejét, ha úgy akarunk élni, ahogyan Ő élt. Ezért mondja a Zsidó 4.16: „Ezért járuljunk (mi is) a kegyelem királyi székéhez…". Az „ezért" szó a Jézussal kapcsolatos előző versre utal, hogy megkísértetett és nem követett el bűnt. Ezért mi is oda tudunk menni a kegyelem királyi szákéhez, ahogyan Ő is odament a földi élete során és ugyanabban a kegyelemben részesülhetünk mi is, hogy győzzünk a bűn felett.

A Zsidó 4.16 irgalomról és kegyelemről beszél. Különbség van az irgalom és a kegyelem között. Az irgalom a múlt dolgaival foglalkozik, a kegyelem pedig a jövővel. Szükségünk van az irgalomra, azokat a bűnöket illetően, amiket a múltban elkövettünk. Azonkívül szükségünk van a kegyelemre is, hogy segítsen győzni a jövőbeni bűnök felett. Az ószövetségi időkben csak az irgalom létezett. A kegyelem Jézus Krisztus által jött be az Újszövetség időszakában (János 1. 17). Jézusnak nem volt szüksége irgalomra, mert sosem vétkezett, de nekünk szükségünk van irgalomra és kegyelemre is.

Milyen „alkalmas időről" beszél a Zsidó 4.16? Ez az, amikor kísértést szenvedsz el. Tételezzük fel, hogy felmásztál egy hegyre és lecsúsztál, és az ujjaiddal kapaszkodva függsz egy sziklán. Nem tudod megtartani magad, ezért leesel és összetöröd a csontjaidat. Ekkor segítségért kiáltasz. Jön a mentő és elvisz egy kórházba, ahol rögzítik a csontjaidat. Ez az irgalom. Ha azonban a leesés előtt kiáltasz segítségért, és valaki felhúz téged és egy sziklára állít, az kegyelem. A szükség ideje valójában az, mielőtt leesnél. Az, hogy segítségért kiáltasz a leesés után az a második jobb dolog. A legjobb azonban az, ha segítségért kiáltasz, mielőtt leesel. A Szent Szellem a kegyelem szelleme, akit Segítőnek, vagy Pártfogónak is hívnak. Segíteni tud neked a kísértés idején, mielőtt leesel. A legtöbb keresztyén állandóan elbukik, és állandóan irgalomért esedezik. Leesnek, és akkor kérik Istent, hogy bocsásson meg nekik. Azt követően elkezdenek ismét mászni, ismét leesnek, és ismét kérik az irgalmasság „mentőjét". Az irgalmasság (a mentő) nem jön minden esetben, ezért Isten nem akarja azt, hogy így élj.

Legközelebb, amikor kísértést érzel arra, hogy dühös légy, vagy piszkos szexuális gondolataid vannak és úgy találod, hogy el fogsz bukni, akkor kiálts az Úrhoz: „Uram, adj nekem kegyelmet most." Meg fogsz lepődni, és megtapasztalod, hogy nem fogsz elbukni. Isten kegyelme meg fog tartani téged. A Róma 6.14 mondja: "A bűn nem uralkodik rajtatok, mert kegyelem alatt vagytok."