A Filippi levél erősen hangsúlyozza az örömöt:

„ Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén." (Filippi 1:4)

A filippibelieknek akkor írt Pál, amikor börtönben volt (Fil. 1:13). Provokáló azt látni, hogy Pál olyan sokat írt az örömről, miközben ő maga börtönben volt. Egy dolog az örömről prédikálni, amikor a körülmények kellemesek. Egészen más dolog azonban írni róla, amikor nehéz körülmények között vagyunk. Pál szavai arra tanítanak minket, hogy lehetséges egy keresztyén számára, hogy öröme legyen minden körülmény között. Ez Krisztus gondolkozásmódja és hozzáállása.

Jézus a keresztre feszítése előtti éjszakán beszélt legtöbbet az örömről (a János 15 és 16-ban). Az utolsó vacsorán azt mondta a tanítványainak: „Ezeket azért mondtam nektek, hogy az örömötök teljes legyen …. senki sem veheti el az örömötöket … az én örömömet adom nektek." Hamisan megvádolták Őt és néhány óra múlva nyilvánosan keresztre feszítették. Ő mégis megosztotta az örömét a körülötte lévőkkel és bátorította őket!!

Pálra is jellemző volt Krisztusnak ez a gondolkozásmódja és magatartása. Tele volt örömmel a börtönben. Nem tudjuk, hogy Pál fogolyként csupán házi őrizetben volt-e akkoriban, amikor ezt a levelet írta (Ap.csel. 28:16, 30, 31), vagy ténylegesen börtönben volt Rómában. Akkoriban a börtönök Rómában sötétek és veszélyesek voltak, tele patkányokkal, moszkitókkal és csúszómászó rovarokkal, ahol a foglyok a földön aludtak és nagyon kevés eledelt kaptak. Akármelyik helyen volt is Pál, a körülmények egyértelműen kényelmetlenek voltak. Pál az ilyen körülmények ellenére tele volt örömmel. Az evangélium hirdetése miatt zárták börtönbe, de nem hullatott könnyeket a saját sorsa miatt. Nem vágyott senki együttérzésére, hanem tele volt örömmel.

Micsoda példa Pál a keresztyének számára, akik kényelemben élnek és már a legkisebb kellemetlenség miatt is panaszkodnak. Milyen gyakran látunk hívőket, akik megpróbálják mások együttérzését elnyerni csupán azért, mert egy kis nehézséggel néznek szembe, vagy egy kis próbán mennek keresztül. Pál egy szóval sem említette a szenvedéseit. A következőt mondta:

„ Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben. Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén." (Fil. 1:3-4).

Valószínűleg azt követően írta ezt Pál, miután egész éjszaka a moszkitók csipkedték; és sok meleg ruhája sem lehetett, hogy betakarózzon. Az öröme nem a körülményeitől függött, hanem Isten kegyelmétől, amit a Filippiben lévő hívőknél látott.

Sok évvel korábban az Úr egy látás által vezette, hogy menjen Filippibe (Ap.csel. 16:9-12). Engedelmeskedett annak a látásnak, odament és embereket vezetett az Úrhoz - és be is börtönözték Filippiben. A börtönőr, aki ott megtért valószínűleg most egy vén lehetett a filippibeli gyülekezetben, és azt mondhatta az embereknek: „Én láttam ezt az embert örvendezni a börtönben." Pál öröme abból az életből táplálkozott, amit az Úr szolgálatában hatékonyan töltött el. Amikor az életetek végéhez értek, az a tény fog örömöt okozni nektek, hogy amikor Isten egészséget és erőt adott nektek, hogyan töltöttétek az életeteket az Úr szolgálatában, embereket gyűjtve be Isten királyságába és építve az Ő gyülekezetét. Gondolj most arra, hogy ha az életed végére érsz, mint Pál, hálát adhatsz Istennek azért, amit az életedben cselekedett.

A Fil. 4:4-ben a Szent Szellem bátorít minket:„Örüljetek az Úrban mindenkor" - nem csak néha, még csak nem is legtöbbször, hanem mindenkor. Ez a vers kihívás volt számomra sok évvel ezelőtt. Elismertem, hogy ez a vers nem volt igaz az életemre, és akkor megkértem az Urat, hogy tegye azt valósággá az életemben. Csak néhányszor szeretnél egészséges lenni, vagy legtöbbször, vagy mindenkor? Mindenkor egészségesek szeretnénk lenni. Ezért csak néha,legtöbbször, vagy mindenkor szeretnél örülni? Azt kérded: „Ez lehetséges?" Isten kegyelme által lehetséges. Isten nem adna nekünk ilyen parancsolatot, ha nem lenne lehetséges. Ha ez még nem igaz ránk nézve, akkor legyünk becsületesek és mondjuk el az Úrnak. Kérd meg Őt, hogy töltsön be a Szent Szellemével és tanítson meg téged arra, hogy Krisztuson kívül a világban minden kár és szemét. Így mindenkor örülni fogsz. Sok zsörtölődés, panaszkodás és morgolódás van a hívők között, mert nem látták meg, hogy Krisztuson kívül a világban minden szemét- így valóban lehetetlen mindenkor örülni! Pál fogoly volt és a börtön dohos földjén feküdt Rómában, amikor ezeket a sorokat írta. Ha ő örvendezni tudott ilyen körülmények között, akkor mi miért ne tudnánk?