Máté 5:17 azt mondja:

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a próféták törvényét; nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy betöltsem.”

Jézus élete Isten törvényének alapelveit mutatta be. A törvény korlátozott módon tudta kifejezni, milyen volt Jézus természete: mentes a bálványimádástól, első helyre tette Istent az életében, tisztelte az apját és az anyját, nem ölt meg másokat, nem volt házasságtörő és nem követett el hasonló dolgokat stb. Jézus élete Isten életét mutatta be emberi formában. A következőt mondta:

„Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt.”

A törvény alapelvei sosem szűnnek meg. Néhányan félreértik a következő verset, és úgy gondolják, hogy nekünk is be kell tartanunk a szombatot.

A Kolossé 2:16 azt mondja:

„Senki se ítéljen titeket étel vagy ital dolgában, ünnep, újhold vagy szombat dolgában, mert mindez csak árnyék.”

Észrevettétek, hogy belefoglalta a negyedik parancsolatot, a szombat megtartását is? Azt mondja, hogy ez csak egy árnyék, ami Krisztusban teljesedett be. Mai szóhasználattal azt is mondhatnánk, hogy olyan, mint egy fénykép. Krisztus eljöveteléig szükség volt a fényképre. Ha a feleségem nélkül utazom, magammal vihetem a fényképét és nézegethetem. Ha azonban a feleségemmel utazom, miért kellene a fényképet nézegetnem? Valami baj van azzal a férfival, aki a feleségével utazik, de folyton a fényképét nézegeti!

A törvény betöltése Krisztus eljövetele volt. Azt mondja az Ige, hogy a törvény csak egy árnyék volt, ez Krisztus pontos képe: az Ószövetségben sok minden pontosan ábrázolta Krisztust, de az csak egy fénykép volt. A valóság Krisztusban van. Ezt szem előtt kell tartanunk, amikor Jézus a törvény betöltéséről beszél. A szombat beteljesedett Krisztusban, és most a belső szombat az, amit az Úr el akar hozni a szívünkbe. „Jöjjetek Én hozzám, és nyugalmat adok nektek” (Máté 11:28). Ez a belső nyugalom akkor jön el, amikor magunkra vesszük az Ő igáját. Vannak, akik a szombat megtartását egyetlen parancsolatnak gondolják, amelyet sosem szabad eltörölni. Nem, a törvény betöltése most a Szent Szellem által történik a szívünkben.

A Róma 8:4 ezt így magyarázza:

„A törvény igazsága betöltésre kerüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint.”

Így kerül betöltésre a törvény. Össze kell hasonlítanunk a Szentírást a Szentírással. A törvény nem múlik el. Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse, és annak bennünk is be kell teljesednie. Hogyan fog beteljesedni bennünk? A törvény igazsága akkor teljesedik be bennünk, amikor nem test szerint, hanem Szellem szerint járunk minden egyes napon (Róma 8:4). Nem a szombat vagy más parancsolatok megtartásával.

A Máté 5:20-ban Jézus arról beszél, hogy nekünk is teljes mértékben be kell töltenünk a törvényt:

„Ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, nem mehettek be a mennyek országába.”

Jézus Krisztus azért jött, hogy betöltse a törvényt. Isten törvényét a mi életünkben is be kell teljesítenünk – belsőleg (a szívünkben). Az Ószövetségben külsőleg, különféle módokon teljesítették be: pl. tisztán tartották a „pohár külsejét.” Istent azonban most a pohár belseje érdekli. Nekünk kell a föld sójának és a világ világosságának lennünk, és ennek az életnek a Szent Szellemtől, belülről kell fakadnia.

A Filippi 2:12-13 ezt mondja:

„Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez az üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az Ő jó kedvéből.”

Íme, néhány pont ehhez a vershez:

1. Az (elnyert) üdvösség (múlt időben) mindenekelőtt az Isten haragjától és ítéletétől való megmenekülést jelenti. Ez az (elnyert) üdvösség egy ingyen ajándék Istentől, ezért nem kell megdolgozni. Jézus ezt „fejezte be” értünk a kereszten. Az üdvösség (megtartása – jelen időben) azonban arra is utal, hogy megszabadulunk Ádám természetétől (az óemberi természettől) és a bűnös, világias viselkedésünktől (hangszín, ingerlékenység, tisztátalanság, anyagiasság stb.). Ez az az üdvösség, amelyről a fenti vers beszél. Íme, az üdvösségünk három igeideje:

• megmenekültünk a bűn büntetésétől,
• megszabadulunk a bűn hatalmától,
• ama napon, amikor Krisztus visszatér, szabaddá válunk a bűn jelenlététől.

2. Amikor Isten Igéje arról beszél, hogy Isten munkálkodik bennünk, akkor mindig a Szent Szellem szolgálatára utal. Az Ő elsődleges feladata az, hogy megszenteljen minket (elválasszon minket a bűntől és a világtól), és szentté tegyen. Amit Isten „munkál” bennünk, azon tehát nekünk is „munkálkodnunk kell”. Amikor Isten szól hozzánk, és rámutat valamilyen hozzáállásunkra, gondolatunkra vagy viselkedésünkre, amelyet meg kell változtatni, az azt jelenti, hogy Isten „munkálkodik bennünk”. Amikor elfogadjuk ezt a figyelmeztetést, és „megtisztítjuk magunkat a testi vagy lelki szennytől, amelyre Ő rámutat” (lásd 2 Korinthus 7:1) – attól a bizonyos szokástól az életünkben –, akkor „munkálkodunk” a saját üdvösségünkön.