A Zsidó 5.8-ban azt olvashatjuk, hogy Jézus „jóllehet Fiú volt, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet." Jézusnak is meg kellett tanulnia az engedelmességet. A „megtanulni" szó a neveléssel van kapcsolatban. Jézusnak az engedelmességet a földi, testet öltött idejében kellett megtanulnia. Istenként a mennyben nem kellett engedelmeskednie senkinek. Ha sohasem tettél még valamit az életedben és először kell azt megtenned, akkor meg kell azt tanulnod. Jézusnak meg kellett tanulnia az engedelmességet, amikor emberként lejött a földre. Nem csak az Atyának kellett engedelmeskednie, hanem Józsefnek és Máriának is. József és Mária bűnös, nem tökéletes emberek voltak. Ugyanúgy követtek el hibákat, mint bármelyik szülő. Jézus ennek ellenére engedelmeskedett nekik. Ez nehéz volt neki. Engedelmeskedett és szenvedett az engedelmessége miatt. Ez azt jelenti, hogy elszenvedte a saját akarata megtagadásával járó fájdalmat és engedelmeskedett az Atyának egész életében. Amikből az engedelmességet megtanulta, annak szenvedés volt az ára.

Az engedelmesség néhány esetben örömteli lehet. Ha azt mondod a gyerekednek, hogy egye meg a jégkrémjét, örömmel engedelmeskedik. Ez nem szenvedés számára. Amikor azonban a barátaival játszik és azt mondod neki, hogy hagyja abba a játékot, jöjjön be és csinálja meg a házi feladatát, akkor nehéz lesz engedelmeskednie. A mi életünkben is vannak bizonyos területek, ahol nem lehet könnyű és örömteli az engedelmesség. Azonban engedelmeskedünk, mert tudjuk, hogy az jó nekünk. Az engedelmességünk igazi próbája az, amikor meg kell tennünk valamit, amit nem szeretünk, valamit, ami a saját akaratunk megtagadását igényli, ami fájdalmas számunkra. Ez az engedelmességünk igazi próbája.

Jézus a saját akarata megtagadása által tanulta meg az engedelmességet. Akármire azt mondta az Atyja, hogy „nem", akkor Ő is azt mondta, hogy „nem". Azokon keresztül tanulta meg az engedelmességet, amik szenvedést okoztak neki, és ennek a tanulási folyamatnak a végére " tökéletes lett" (Zsidó 5.9). A "tökéletes" szó itt azt jelenti, hogy

„teljes". Jézus elvégezte az egyetemet és megkapta a diplomáját. Ugyanezt a diplomát kell nekünk is megszereznünk. Nekünk is sok kísértés felett kell győznünk, ahogyan az Jézussal is megtörtént.

Mi történik, ha elbukunk a kísértésben? Akkor újból át kell mennünk azon a próbán! Amikor végül minden próbán sikeresen átmegyünk, megkapjuk a diplomát. Akkor győztesek vagyunk! Ez a legfontosabb elismerés az életünkben, amit valaha is megkaphatunk. Ahhoz képest minden más elismerést szemétnek lehet nevezni. Amikor Jézus azt mondta: „kövess engem", Ő egy olyan dolog megtételére kért bennünket, amit Ő az üdvösségünk szerzőjeként tett meg. Sohasem kért meg

bennünket arra, hogy olyan kísértéssel nézzünk szembe, amin Ő maga nem ment volna keresztül. Járuljunk bátran a kegyelem királyi székéhez, hogy kegyelmet kapjunk, ami segít nekünk a tanulmányaink befejezésében. Ha szenvedni kell, akkor szenvedni fogunk. A sorsunk azonban az, hogy megtanuljuk az engedelmességet és befejezzünk a tanulmányainkat.

A Zsidó 5.9-ben a következőt olvashatjuk:

„És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek".

Jézus most az engedelmességnek ezen az egyetemén a professzor. Ő is ugyanazt az egyetemet végezte el a legalsó évfolyamtól a legmagasabbig, és mindenben engedelmeskedett.

Isten szolgáiként most arra vagyunk elhívva, hogy kezdjük el az első leckét megtanulni az engedelmességnek az egyetemén. Minél többet tanulunk meg az engedelmességből szenvedés által, annál inkább az Úr igazi szolgái lehetünk, akik másokat is el tudnak vezetni az engedelmességre. Ez egy igazi keresztyén szolgálat. Ha azonban nem szerzed meg a diplomát, hogyan lehetnél előadó ezen az egyetemen?

" Ő örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek". (Zsidó 5.9).

Ez az „örök üdvösség" nem a bűn büntetésétől, hanem inkább a bűn erejétől való megmenekülésünkre vonatkozik a mindennapi életünkben.