Jákób kétszer találkozott Istennel - először Béthelnél (1 Mózes 28) és másodszor Peniélnél (1 Móz. 32).

Béthel „Isten házát" jelenti (a gyülekezetnek egy típusa) és Peniél „Isten arcát" jelenti. Mindannyiunknak túl kell jutni az Isten gyülekezetébe való belépésen, hogy meglássuk Isten arcát. Béthelnél azt mondja: „naplemente" (1 Móz. 28:11) - csupán egy földrajzi esemény, ugyanakkor jelzi azt is, hogy mi történik Jákób életében, mert a következő 20 év egy mély sötétség időszak volt számára. Majd Peniélnál azt mondja: „napkelte." (1 Móz. 32:31) - ismét egy földrajzi esemény, de Jákób végül is bemegy Isten világosságába.

Béthelnél Jákób egy olyan létráról álmodott, aminek az egyik vége a földön, a másik vége a mennyben volt. A János 1:51-ben Jézus megmagyarázta, hogy a létra Őróla szól - az út a földről a mennybe. Amit tehát Jákób látott az valójában egy prófétikus látás volt Jézusról megnyitva az utat a mennybe. Az Úr ekkor ebben a látásban sok dolgot megígért Jákóbnak, de Jákób annyira földi gondolkodású volt, hogy csak a földi biztonságra, fizikai egészségre és pénzügyi meggazdagodásra tudott gondolni. Ezért azt mondta Istennek: "Uram, ha gondoskodsz rólam ezen az úton és adsz nekem eledelt, ruhát és biztonságban hazahozol engem, a jövedelmem 10%-át neked fogom adni."

Jákób úgy kezelte Istent, mint egy őrt, akinek gondoskodnia kellett róla. Ha Isten ezt teszi, Jákób neki adja a jövedelmének 10%-át!! Sok hívő ma is pontosan így bánik Istennel. Csak anyagi gondoskodást várnak Tőle. És ha az Úr megadja nekik ezeket a dolgokat, akkor hűségesen részt vesznek a gyülekezeti összejöveteleken, és a pénzük egy részét az Úr munkájára adják. Az ilyen hívők valójában üzletet kötnek Istennel, saját kényelmüket és hasznukat keresik, akárcsak a világi üzletemberek.

Jákób 20 évet töltött életéből a földi dolgok megszerzésével. Megpróbált feleséget szerezni Lábán családjából, és kapott kettőt! Kettőt nem akart, de mégis kettőt kapott!! Aztán megcsalta Lábánt, ellopta a juhait, és így nagyon gazdag ember lett. Pénz nélkül ment Lábán házához, de végül nagyon meggazdagodott. Kétségtelenül Isten áldásának tulajdonította boldogulását - ahogy sok hívő teszi ma is!! De mi az „Isten áldásának" valódi jele? Ez a jólét? Nem. Krisztus hasonlatosságára kell elváltoznunk. Mi haszna van egy jó munkahelynek, egy jó háznak és sok kényelemnek, ha az életünk még mindig haszontalan Isten és az emberek számára? Isten azonban még nem fejezte be a Jákóbbal való foglalkozást. Másodszor is találkozott vele Peniélnél.

Azt akarom mondani nektek, testvéreim, hogy közületek sokaknak szüksége van egy második találkozásra Istennel - egy olyan találkozásra, amely akkor fog megtörténni, amikor eléritek az életetek mélypontját - és amikor Isten ahelyett, hogy elítélne, és a pokolba küldene, betölt a Szent Szellemével!

Az 1 Mózes 32-ben azt olvashatjuk, hogy Jákób megijedt, mert azt hallotta, hogy Ézsau (akitől 20 évvel korábban csalással elvette az elsőszülöttségi jogot) elébe jön. Biztos volt benne, hogy Ézsau meg fogja ölni őt. Jó, ha Isten nekünk is megengedi, hogy szembenézzünk bizonyos helyzetekkel, amelyek megrémisztenek minket. Mert ha félünk attól, hogy az emberek mit tehetnek velünk, közeledünk Istenhez. Peniélben Jákób egyedül volt (1 Mózes 32:24). Istennek mindenekelőtt egyedül kell hagynia bennünket, mielőtt találkozhatna velünk. Ezért a Sátán úgy intézte, hogy a mai világ élete annyira rohanó és mozgalmas legyen (főleg a városokban), hogy még sok hívőnek is alig van ideje egyedül lenni Istennel. Annyira mozgalmassá vált az életük, hogy az olyan kis fontosságú ügyek (mint Isten) teljesen kiszorultak az órarendjükből! Ez tragédia a mai kereszténységben.

Isten több órán át birkózott Jákóbbal azon az éjszakán, de Jákób nem engedett. Ez a birkózás szimbolizálja azt, ami Jákób életében az elmúlt 20 évben zajlott. És amikor Isten látta, hogy Jákob makacs, végül kificamította a csípője forgócsontját a helyéből. Jákób ekkor még csak 40 éves volt, és nagyon erős ember. Nagyapja, Ábrahám 175 évet élt. Tehát azt mondhatnánk, hogy Jákób fiatalsága virágkorát élte, életének 75%-a még előtte állt. Az utolsó dolog, amit akart volna, hogy ilyen fiatalon kificamodjon a csípője - mert az összetörte volna a jövőjével kapcsolatos összes tervet. A mai fogalmak szerint ez olyan lenne, mintha egy 20 éves fiatalembernek kificamodna a csípője, és örökké mankót kellene használnia!! Ez megrázó élmény lehet. Jákób nem tudott többé mankó nélkül járni élete végéig. Isten sokféleképpen megpróbálta megtörni Jákóbot, de nem járt sikerrel; így végül egy maradandó testi fogyatékosságot adott neki. Ezzel végül sikerült megtörnie Jákóbot.

Miután Isten kificamította Jákób csípőjét, azt mondta neki: "Rendben, elvégeztem a dolgomat. Most engedj el. Sosem akartál Engem. Csak nőket és pénzt akartál." Jákób most nem engedte el Istent. Megváltozott - végre! Ez a férfi, aki az életét nők és a vagyon megszerzésével töltötte, most megragadja Istent, és azt mondja: "Nem engedlek el, ha meg nem áldasz engem". Milyen nagy változás történt Jákób szívében, amikor a csípője kificamodott, és már csak Istent kívánta. Ahogy a régi mondás tartja: "Amikor nem marad más, mint Isten, akkor rá fogsz jönni, hogy Isten több mint elég"! Ez igaz. Itt az áll, hogy Jákób elnevezte azt a helyet "Peniél"-nek, mert végre látta Isten arcát. Béthelben Isten házába vitték. Lehet, hogy sok éve Isten házában vagy, és mégsem láttad Isten arcát. Akkor szükséged van egy második találkozásra Istennel - ahol meglátod az Ő arcát. Jákób izgatottan mondja: "Most látom az arcodat, ó Isten, és az életem megmaradt."