„Boldogok, akik éheznek és szomjúhoznak az igazságra, mert megelégíttetnek" (Máté 5:6).

A világban az emberek mindenféle dologra éheznek és szomjaznak. Ha megnézzük, hogy a világban milyen dolgokra éheznek és szomjaznak az emberek, ezek olyan dolgok, mint a gazdagság, a pénz, a kényelmes élet, a házak és földek, a társadalmi előmenetel, a magasabb pozíció a munkahelyükön, a külsejük megszépítése, és bármi más, ami dicsőséget, kényelmet és örömöt hoz nekik ebben a világban. Ez sok keresztyénre is igaz.

A legtöbb keresztyén, még azok is, akik azt állítják, hogy újjászülettek, ezeket a dolgokat hajszolják. Az istenfélő életre való éhség és szomjúság - a bűn legyőzésére való éhség és szomjúság - azonban olyan ritka tulajdonság, hogy elhiszem, amit Jézus mondott: nagyon kevesen találják meg ezt az életutat. Nem vagyok meglepve, amikor nagyon kevés emberrel találkozok, akiket érdekel a teljes igazság üzenete. Valójában nem lepődöm meg, amikor az emberek megfordulnak, és azt mondják: „Ez lehetetlen". Amikor az emberek azt mondják, hogy a Hegyi Beszédnek lehetetlen követelményei vannak, és hogy senki sem tud megfelelni neki, akkor pontosan ezt a választ várom egy világi kereszténytől vagy az úgynevezett újjászületett keresztyénektől, akiknek világi hozzáállásuk van. Megkérdőjelezném, hogy az ilyen ember valóban újjászületett-e, ha nem tartja fontosnak mindazt, amit Jézus a Hegyi beszédben tanított. Ezért mondta Jézus a Máté 28:20-ban: „Tanítsátok meg őket mindarra, amit parancsoltam," mielőtt azt mondta: „Tegyétek őket tanítványokká!" Minden olyan ember, aki keresztyénnek nevezi magát, de csak a mennybe akar jutni, és nem érdekli, hogy engedelmeskedjen mindannak, amit Jézus parancsolt, távol áll attól, hogy a mennybe jusson. Ha valaki valóban tanítvány lesz, akkor érdekelni fogja, hogy mit parancsolt Jézus. Jézus igazi tanítványának a hozzáállása a következő: "Ha Jézus azt akarja, hogy szellemben szegény legyek, akkor tudni akarom, hogy ez mit jelent, és engedelmeskedni akarok neki. Ha azt akarja, hogy sírjak a bűneim miatt vagy legyek szelíd, akkor azt is tudni akarom, hogy ez mit jelent. Ha azt akarja, hogy éhezzem és szomjúhozzam az igazságot, akkor éhezni és szomjúhozni akarom az igazságot".

Mit jelent éhezni és szomjúhozni az igazságot? Ha például azt mondod, hogy „szomjazom egy kis vízre", mennyit lennél hajlandó fizetni azért a pohár vízért? Mi lenne, ha egy pohár víz 100 000 rúpiába kerülne? Azt mondanád: „Nem, nem vagyok annyira szomjas, hogy 100 000 rúpiát fizessek egy pohár vízért". Gondoljatok azonban bele, ha olyanok lennétek, akik hét napig vándoroltatok a sivatagban, és az egész testetek kiszáradt, a szátok kiszáradt, és mindjárt szomjan halnátok. Fiam, te hajlandó lennél 100 000 rúpiát fizetni egy pohár vízért! Ez a szomjúság! Hajlandó lennél bármilyen összeget fizetni az ételért, ha éhen halnál?

Az a fajta éhség és szomjúság, amiről Jézus beszél, az egy kétségbeesett éhség és szomjúság, hogy mindenáron igazak legyünk, és nem az, hogy csak akkor legyünk igazak, ha az kényelmes, vagy ha az nem zavarja meg a terveinket. A legtöbb ember, aki a gyülekezetben ül, még azok is, akik a szentségről szóló üzeneteket hallgatják, csak akkor akarnak szentek lenni, ha ez nem zavarja meg a terveiket, vagy ha ez nem teszi tönkre a jövőre vonatkozó ambícióikat, vagy ha ez nem akadályozza meg őket abban, hogy elvegyék azt a lányt vagy fiút, akit el akarnak venni. Akarják az igazságot mindaddig, míg nem kell túl nagy árat fizetniük érte. Amikor felajánlod nekik az igazságot, és ha az első kérdésük az, hogy „mi az ára", akkor tudod, hogy nem nagyon éhesek. Az a személy, aki kétségbeesetten szomjas vagy éhes, nem fogja megkérdezni az árat. Azt fogja mondani: "Add ide azt a vizet! Megfizetem! Odaadom mindenemet, mert haldoklom!"

Ezt jelenti az Istent teljes szívünkből keresni. Az ok, amiért sokan nem találják meg Istent úgy, ahogyan mások megtalálták Őt, és amiért nincs kielégítő keresztyén életük (amilyen a legtöbb újjászületett keresztyén állapota) az az, hogy nem keresik Istent teljes szívükből. Nagyon kevés olyan keresztyénnel találkoztam az életem során - hiszen sok országot bejártam, és 52 éve vagyok keresztyén -, aki őszintén elmondhatja: "Igazán elégedett vagyok az Úrral, elégedett vagyok a keresztyén életemmel, azzal a fejlődéssel, amit Ő adott nekem, és hálás vagyok azért, ahogyan alakult. Minden nap izgatott vagyok az életem miatt!" Ezt nagyon kevesen mondhatják el őszintén. Úgy tapasztalom, hogy a legtöbb ember unja a keresztyén életét. Talán a megtérésük napján még izgatottak voltak, de mostanra már nagyon unják. Nincs idejük a Bibliát olvasni, nem érdeklik őket a szellemi dolgok; lehet, hogy eleget tesznek bizonyos tevékenységeknek, például gyülekezetbe járnak, bizonyságot tesznek, és gondoskodnak a szegényekről, de nem izgatja őket, hogy Jézus életének példáját kövessék.

Ahhoz, hogy megértsük ennek az okát, meg kell értenünk egy, az emberre és az Istenre vonatkozó törvényt. A Jeremiás 29:13-ban az Úr azt mondta népének, Izraelnek: „Keresni fogsz engem és megtalálsz, ha teljes szívedből keresel engem". Mi van akkor, ha nem keresed Őt teljes szívedből, mert csak félszívvel, vagy háromnegyed szívvel keresed? Akkor lehetsz vallásos, lehet egyfajta keresztyénséged, ami pusztán vallás, szertartásokkal és különböző dolgokkal, amiket csinálsz, de nem ismered az Urat. Nem ismered Jézust személyes barátként, és így mindenből kimaradnál a keresztyén életben. Lehet keresztyén a neved, és lehetsz tagja egy keresztyén gyülekezetnek, de ha nem ismered az Urat személyesen, akkor a lényegről lemaradtál. Ennek pedig az lehet az oka, hogy nem keresed Istent teljes szívedből. Sok minden van a világban, amit lehet, hogy teljes szívvel keresel, de nem az Urat.