Az irgalmas szamaritánus példázatában, Jézus arról tanított, hogy fontos segíteni a felebarátunkat, akiről látjuk, hogy valamilyen szükségben van (Lukács 10:25-37).

Itt látunk egy bibliatudóst, aki arról faggatja Jézust, hogyan lehet elnyerni az örök életet. Jézus azt válaszolta: ha teljes szívvel szeretjük Istent, és úgy szeretjük felebarátunkat, mint önmagunkat. Ez a bibliatudós azonban (mint sok mai bibliatudós), "mivel igazolni akarta a szeretet hiányát bizonyos emberek iránt" (Lukács 10:29), megkérdezte Jézustól, hogy kire vonatkozik a "felebarát" szó, amire Jézus egy példázattal válaszolt.

Jézus egy emberről beszélt, akit a rablók megvertek és az úton feküdt. Egy pap (egy vén az Isten házában) meglátta őt, és nem vett róla tudomást. Abban az időben Izraelben mindenki Ábrahámtól, Izsáktól és Jákóbtól származott. Tehát mindannyian testvérek voltak, ahogy mi hívők is azok vagyunk. Tehát ez az úton fekvő ember a pap testvére volt. De a pap, amikor meglátta őt, nem vett róla tudomást. Talán még el is ítélte őt mondván, hogy nem lett volna szabad egyedül sétálnia egy magányos úton éjszaka. Milyen gyorsak tudunk lenni néha, amikor látjuk, hogy egy hívőtársunk szenved, elítéljük őt, ahelyett, hogy segíteni próbálnánk rajta.

Vajon az Úrnak egy nap azt kell majd mondania nekünk: "Éhes voltam, de ti nem adtatok nekem enni. Szomjas voltam, de ti nem adtatok nekem inni. Mezítelen voltam, és ti soha nem öltöztettetek fel engem. Beteg voltam, de ti soha nem látogattatok meg engem. Ti csak énekeltetek nekem és prédikáltatok nekem, de soha nem segítettetek nekem a szükségemben." Az a pap jobban vágyott arra, hogy időben odaérjen a jeruzsálemi összejövetelre, mint arra, hogy segítsen a rászoruló testvérén. Jézus figyelmeztetett minket, hogy sokan, akik még az összejöveteleken is rendszeresen prédikálnak, végül mégis a pokolra juthatnak (Máté 7:22-23).

Aztán egy lévita (egy testvér Isten házában) is elment mellette, ő is figyelmen kívül hagyta a szükségben lévő testvérét. Ő is elbukott a próbán. Ő is időben akart eljutni az összejövetelre. Ez a két férfi azért akart elmenni az összejövetelre, hogy hallja, amit Isten szól hozzájuk. Nem vették azonban észre, hogy Isten már az összejövetelre menet szólt hozzájuk, hogy segítsenek egy rászoruló testvérnek. De nem volt fülük, hogy meghallják, amit az Úr mondott. És így a dicséretük és az imáik azon a reggelen mind értéktelenek voltak Isten számára. Isten nagyon gyakran használja az istenfélő emberek szenvedését arra, hogy próbára tegye azok szívét, akik látják őket szenvedni. Gondoljunk csak Jób történetére. Isten Jób szenvedésein keresztül próbára tette három barátjának a szívét, és mindhárman elbuktak a próbán.

Látjuk-e magunkat abban a papban és a lévitában, Jézus történetében? Ha igen, tartsunk bűnbánatot, és igyekezzünk teljesen mások lenni az elkövetkező napokban. A pap és a lévita ószövetségi emberek voltak. Mi azonban azt állítjuk, hogy az Újszövetség keresztyéneként nagyobb magasságba emelkedtünk. Ha így van, akkor arra vagyunk hivatottak, hogy magát Jézust képviseljük. És fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon helyesen képviseljük-e Őt?

Végül egy megvetett szamaritánus volt az (egy olyan testvér, aki egy megvetett babiloni felekezethez tartozik, sok helytelen tanítással), aki segített annak a szegény, sebesült embernek. Ez a szamaritánus nem volt sem vén, sem prédikátor. Ő csak egyike volt azoknak a csendes embereknek, akik mindig készek segíteni bárkinek, aki rászorul - anélkül, hogy bárki is tudna a cselekedeteikről. Amikor meglátta azt a sebesült embert, rájött, hogy vele is megtörténhetett volna egy ilyen szerencsétlenség. Ezért megtagadta magát, és az idejét és a pénzét arra költötte, hogy segítsen a rászoruló testvérén.

Itt azt látjuk, hogy mit jelent az Úr Jézus Krisztus igazi tanítványának lenni. Nem a tanításainkkal ábrázoljuk ki Krisztus természetét, hanem a rászoruló testvérekhez való hozzáállásunkkal, akikkel az életünk során találkozunk. Ez azt jelenti, hogy jónak, szeretetteljesnek és irgalmasnak kell lennünk egyenként és mindenkivel szemben.

Segítsen az Úr mindnyájunkat, hogy mindig ezen az úton járjunk. Ámen.