Habakuk története, egy olyan ember története, akinek kétségei voltak, de eljutott a kétségektől a bizonyosságig. A kétségekkel kezdte:

„ Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg!" (Hab. 1:2). De bizonyossággal fejezi be: „Örvendezni fogok az Úrban. Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!" (Hab. 3:18-19).

Amikor Habakuk meglátta az Urat a szíve tele volt dicsérettel: „A z Úr az Ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!" (Hab. 2:20) Hitharca a hit győzelmével végződött. Azt mondja: „Uram, én hallgatok a Fenséged előtt. Nincs több kérdésem." Amikor Jób látta Isten dicsőségét, ő is ezt mondta: „Most látlak téged. A kezem a számra teszem. (Jób. 42:5; 40:4-5). Jóbnak nem volt több kérdése, amint látta az Urat. Isten nem fog válaszolni mind az összes 10 000 kérdésedre, mert ha megtenné, akkor további 10 000 kérdésed lenne! A válasz (mint Jób esetében úgy Habakuk esetében is), hogy meglássuk az Urat magát. Az Úr az Ő szent templomában van. Láttad Őt? Akkor a tested elcsendesedik Őelőtte és nem lesz több kérdésed!

Amikor Habakuk meglátta Istent, akkor meglátta egy hitben való élet jutalmát is; ami egy istenközpontú élet, egy győzedelmes élet. Habakuk, aki arra gondolt, hogy Isten nem cselekszik semmit, hogy megbüntesse a gonosz embereket, most imádkozik, hogy Isten kegyelmes legyen az Ő haragja közepette. (Hab. 3:2). Ő, aki azt képzelte, hogy Isten elhagyta az Ő népét, most egy dicsőítő éneket énekel. Azt mondja:

„Megrettenek azon dolgok miatt, amiket tettél. Amikor látom Istent, a Szentet, az Ő fényes ragyogása betölti a mennyet. A föld az Ő dicséretével van tele. Milyen csodálatos Isten Ő. Örvendezik isteni hatalmában. Amikor Ő néz, a nemzetek megremegnek. Kimentél, hogy kiszabadítsd a választott népedet, hogy megmentsd a felkentjeidet. Összetörted a gonosz házának a fejét" (Hab. 3:2 …14).

Habakuk most először látta meg Istent és nem a babiloniakat. A tiszta szív meg fogja látni Istent mindenhol és mindenkor. (Máté 5:8). A baj mostanáig az volt, hogy Habakuk csak a bűnös babiloniak bővölködését látta. Most látta, hogy Isten mindent az ellenőrzése alatt tart. A „gonoszság házának a feje" a Sátánra utal, akit Jézus porrá zúzott a kereszten. Habakuk minden kérdése megválaszolásra került, amikor látta Istent az Ő dicsőségében és az Ő nagyságában. Belülről remegett, amikor Istent látta és azt mondta: „ Hallom és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, amely feljön a népre, mely megsanyargatja azt."

„Csendben fogok várni arra a napra, amikor katasztrófa fogja sújtani azokat az embereket, akik ránk törnek." (Hab. 3:16).

Amikor kétségeid vannak, Istennek mondd azt el és ne embereknek. Isten utolsó szava: „Várj." Amikor Habakuk várt és hallgatott Istenre, a panaszkodása énekre változott. Ugyanez lesz igaz ránk is. Minden dolog között a legkeményebb dolog várni.

Habakuk csodálatos dicsőítő éneke egyike a legcsodálatosabb hitbeli énekeknek az egész Ószövetségben. Úgy énekel itt, mint egy újszövetségi szent:

„A fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lesz gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben." (Hab. 3:17-18)

Jóbhoz hasonlóan a munkája tönkremehetett és mindent elveszíthetett, de mégis örült, mert az örömének alapja az Úr volt és nem valami földi dolog. Még ha minden tönkrement is körülöttünk, mi örvendezünk a megmentő Istenünknek. Egy dicsőítő ének a hit belső győzelmének külső kifejeződése. „Hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét." (Zsoltár 106:12). Habakuk továbbmegy, és azt mondja: „ Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!" (Hab. 3:19). Ez a próféta, akit kezdetben olyan sok kétség és félelem gyötört most azt mondja, hogy az Úr helyezte őt biztonságba minden kétség közepette és biztos lábakra állította azokon a helyeken, mint a szarvas, ami nem sérti meg a lábait a sziklahasadékokban. Habakuk a végén egy érdekes kis megjegyzéssel egészíti ki: "(a kórusvezető számára: ezt az imát húros hangszereken kell kísérni)" (Hab. 3:19). Ő azt mondja, hogy még ha mindent elveszített is, nem úgy énekli ezt a dalt, mint egy szomorú gyászéneket! Örömzenének kell annak lenni - és útmutatást adott hozzá, hogy sok hangszert is használjanak! Meg kell tanulnunk teljes szívvel dicsérnünk az Urat. Sose énekeljünk himnuszokat örömtelen, monoton módon. Az Úr a trónon ül és Jézus a Győztes, nem számít, hogy mi történik a világmindenségben. Ezért használjuk a hangunkat és minden zenei hangszert, amit Isten ad nekünk, hogy dicsérjük Őt és emeljük fel az Ő nevét. Ámen.