Az Efézus 4:13-ban Pál arról beszél, hogy fokozatosan fel kell nőni az „érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére." Arra kell törekednünk, hogy felnőjünk és másokat is segítsünk felnőni erre az érettségre: „Ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által." (Efézus 4:14).

Isten megengedi a megtévesztéseket és a hamis tanításokat, hogy tudjunk növekedni a megkülönböztetésben; a különbségtevő képességünk másként nem fejlődik ki. Ezért engedi meg, hogy sok megtévesztés és hamis prófécia terjedjen a keresztyénség körében. Így leszünk képesek megkülönböztetni valakit, akinek a szelleme hamis olyan valakitől, akinek a szelleme rendben van. Nem kell, hogy ítélkezzünk mások felett, de különbséget kell tenni. Így válik a szellemi érzékelésünk gyakorlottá.

Az Efézus 4:15 arra buzdít minket, hogy „az igazságot szóljuk szeretetben, hogy felnövekedjünk." Figyeljük meg a kiegyensúlyozottságot az igazság és a szeretet között. Igazságot kellene szólnunk? Igen, mindig. Meg van azonban engedve, hogy azt akármilyen módon szóljuk, ahogy nekünk tetszik? Nem. Az igazságot szeretetben kell szólni. Ha nem tudod az igazságot szeretetben szólni, akkor várnod kell, míg elég szeretet van benned az emberek felé, hogy az igazságot szóljad nekik. A szeretet az asztal, amin használni tudod az „igazság tolladat". Ha megpróbálod leírni az igazságot asztal nélkül, akkor a levegőben írsz. Senki sem lesz képes megérteni, amit írsz. Az igazságot - a pulpitusnál és a privát beszélgetésekben - mindig szeretetben szólva „fel tudunk nőni minden tekintetben Őhozzá, aki a fej, a Krisztus."

Az Efézus 4:16-ban az „egész testről beszél, ami szép rendben egybe van szerkesztve és egymást megtartva az Ő segítségének minden kapcsaival, ahol minden egyes tag a mértéke szerint munkálkodva járul hozzá a testnek a növekedéséhez felépítve magát szeretetben."

A kapcsok itt a közösségről szólnak. Figyeljétek meg, hogy milyen sok kapocs (ízület) van egyetlen karban: egy ízület a vállnál, egy másik a könyöknél, egy a csuklónál és aztán három minden ujjnál - legalább 17. Az ízületek teszik lehetővé, hogy a karod szabadon tudjon mozogni. Ha erős felső és alsó karod van, de a könyököd merev, mit tudsz tenni egy ilyen karral? Semmit. Nemcsak az erősség teszi a karodat használhatóvá, hanem a működőképes kapcsok (ízületek) is. Figyeljük most meg ennek az alkalmazását Krisztus testére. Van egy jó testvér, aki egy erős felkar és egy másik jó testvér, aki egy erős alkar, de ők nem tudnak közösségben lenni egymással. Ez a tragédia ma Krisztus testében. Az emberi testben ezt hívják ízületi gyulladásnak, ami nagyon fájdalmas. Sok helyi gyülekezet ízületi gyulladásban szenved. Amikor az ízületek jól működnek ott nincs zaj. Ha azonban egy test ízületi gyulladásban szenved, akkor az recseg-ropog és minden tevékenység betegségre utaló zajt ad. Amit néhányan a hívők „közösségének" hívnak, az valójában ilyen: recseg. Amikor azonban a kapcsok jól működnek, ott semmi zaj nincs. Nekünk is ilyen közösségben kell lenni egymással. Ha nem ilyen, akkor szükség van valamilyen gyógyszerre az ízületi gyulladásra: meghalni önmagunknak. Ha meggyógyulunk, akkor a másokkal való közösség dicsőséges lesz. Ez Isten akarata Krisztus testében.