Péter a második levelében emlékeztet bennünket, hogy a jó hír az, hogy Isten az Ő isteni ereje által megajándékozott „MINDEN dologgal, ami szükséges egy istenfélő élethez" itt ezen a földön. (2 Péter 1:3-4). És ha megkaptuk a hitnek „valamilyen mértékét" (2 Péter 1:1), mint Péter, mi is megkaphatjuk ugyanazt a kegyelmet és az isteni természetnek ugyanazt a részét. Akkor a krisztusi jellem - „erkölcsi tökéletesség, ismeret, mértékletesség, állhatatosság, istenfélelem, testvéri jóakarat és a szeretet növekvő mértéke a miénk lesz" (2 Péter 1:5-11), gyümölcsözővé téve és megszabadítva minket minden vakságból és rövidlátástól (2 Péter 1:8-9). Mindenki, aki Jézusban marad SOK GYÜMÖLCSÖT fog teremni (János 15:5). És ha ezek a krisztusi jó tulajdonságok nem nyilvánulnak meg növekvő mértékben bennünk, az azt jelzi, hogy nem maradtunk meg Őbenne, azaz nem Isten megigazító kegyelme alatt élünk.

Akik megalázzák magukat, azok nem csak kegyelmet kapnak a győzelemhez, hanem kegyelmet kapnak ahhoz is, hogy egymással eggyé váljanak. Ahogyan egy férj és feleség kegyelmet kaphatnak együtt, mint „az élet kegyelméből örököstársak", úgy a hívők is megkaphatják ugyanazt a kegyelmet, ami örököstársakká teszi őket más hívőkkel együtt Krisztus Testében.

Jézus az utolsó földi éjszakáján azért imádkozott, hogy EGYEK LEGYÜNK, MINT AHOGYAN Ő ÉS AZ ATYA EGYEK (János 17:22). És azért imádkozott, hogy ezt az egységet itt ezen a világon tapasztaljuk meg (János 17:21,23). Ez nem a megértés, hanem a szellem egysége. A bűn miatt a megértésünk bekorlátozódott és a természetünk eltorzult, és ezért itt a földön nem lehetünk egymással „egy véleményen" minden dologban, de ennek semmi köze ahhoz, hogy a szellem egységében cselekedjünk. A szívünkben lehetünk egyek.

Az egység minden hiányosságának oka az, hogy a saját akaratunkat akarjuk cselekedni és nem a Fej akaratát. Ennek semmi köze a tanításbeli megértésünkhöz. Ez csak akkor fog működni, ha készek vagyunk megtagadni a saját akaratunkat és egyedül az Atya akaratát cselekedjük.

Jézus mindig annak engedelmeskedett, amit az Atyjától hallott. Az Ő eledele az Atyjának való engedelmesség volt. (János 4:34). Jézus egy volt az Atyával. Erre az egységre vagyunk mi is elhívva Isten megigazító kegyelme által.

Jézus a gonoszt mindig jóval győzte le. A gonosznak nem volt ereje felette, mert mindig jót cselekedett. Ez nekünk is lehetséges, ha mi is engedelmeskedünk az igének, hogy „a gonoszt jóval győzzük le" (Róma 12:21). Amikor mások gyűlölnek és rágalmaznak bennünket, jó cselekedettel legyőzhetjük a gonoszságukat. Ez lehetséges, ha Isten megigazító kegyelmében részesültünk. Akkor meg tudjuk őrizni magunkat ebben a világban a gonosztól, amiért Jézus imádkozott (János17:16), és eggyé tudunk válni másokkal, akik ugyanazon az úton járnak.

A Jézus által épített gyülekezet egy, amely részesült Isten megigazító kegyelméből, hogy épüljenek fel egységben Krisztus Fősége alatt. Csak egy ilyen gyülekezet fog győzni a pokol kapui felett (Máté 16:18).