A Jel. 3:1-6 a következőről szól: „a sárdisi gyülekezet angyalának írd meg." ….. A Sárdisban lévő angyal (küldött), mint szellemi ember, olyan ember volt, aki óriási hírnevet szerzett magának a követői előtt. Az Úr véleménye azonban pontosan az ellenkezője volt annak, mint a sárdisi követőinek róla alkotott véleménye. Ez mutatja, hogy mennyire testiek és hiszékenyek voltak a hívők Sárdisban.
A hívők több mint 90%-a képtelen különbséget tenni egy testies és egy szellemi igehirdető között. A hívők több mint 90%-a képtelen megkülönböztetni az ember lelki erejét a Szent Szellem erejétől. A legtöbb hívőt lenyűgözi a szellemi ajándékok bemutatása és gyakorlása, és így az alapján értékelnek egy igehirdetőt vagy egy vént, és ezért becsapják őket. Isten azonban a szíveket nézi. Lehet, hogy a sardisi küldöttnél működtek a szellemi ajándékok, de szellemileg mégis halott volt. Ez egy felhívás mindannyiunk számára, hogy vegyük ezt figyelembe: 100%-ban téves lehet hívő társaink 99%-ának a véleménye rólunk. Isten rólunk alkotott véleménye pont ellentétes lehet az ő véleményükkel. Ugyanez vonatkozik a gyülekezetre is. Az emberek egy gyülekezetet "szellemileg élőnek" gondolhatnak, Isten azonban tudja, hogy szellemileg halott, és fordítva. Azokat a gyülekezeteket, amelyeket Isten szellemileg élőnek lát, megkülönböztető képességgel nem rendelkező emberek halottnak tekinthetnek.
A legtöbb hívő egy gyülekezetet a szívélyes fogadtatás, a gyülekezet nagysága, az összejövetel zajossága és az érzelmek mértéke, a dicsőítő zene minősége, a prédikáció szellemi tartalma és az adakozás összege alapján értékel!! Istent azonban ezek a dolgok nem hatják meg.
Isten egy gyülekezetet a gyülekezeti tagok szívében lévő krisztusi alázat, tisztaság, szeretet, és egoizmustól való szabadság alapján értékel. Isten és az emberek értékítélete egy gyülekezetről tehát teljesen különböző lehet. Általában ez így van. Sárdisban nem voltak Jézabelek, Baálám tanítása és nikolaiták sem, de valamiben rosszabbak voltak - képmutatók voltak. A sárdisi gyülekezet küldöttje egy titkos megelégedettséget érzett a magáról felépített hírneve miatt. Különben nem lett volna képmutató. Nincs abban semmi rossz, ha mások úgy ismernek minket, mint akik szellemileg élők, feltéve, hogy nem leszünk önteltek a rólunk alkotott véleményük alapján. Ha azonban a saját hírnevünket építjük azzal, amit az Úrért teszünk, akkor bizonyára élők leszünk az emberek szemében, Isten szemében azonban nem. Ebben az esetben el kell ismernünk, nem vettük észre, hogy az emberek véleménye semmit nem ér.
A keresztyénség tele van olyan igehirdetőkkel, akik folyamatosan azért cselekszenek dolgokat és írnak beszámolókat, hogy hírnevet szerezzenek maguknak. Mindannyian úgy fogják végezni, mint a sárdisi gyülekezet angyala. Az Úr meg fogja ítélni őket az utolsó napon, mert a munkájuk nem volt tökéletes az Úr előtt. A mi munkánk sem tökéletes az Isten előtt, ha a szívünk mélyén az embereknek akarunk tetszeni. A sárdisi küldött szellemileg aludt, mint a bunda.
Jézus figyelmeztette tanítványait, hogy nagy szükségük van az éberségre és az imádkozásra, hogy készen álljanak az Ő eljövetelére - mert a világi elfoglaltság és a mammon szeretete a hívők legjavát is képes elaltatni (lásd Lukács 21:34-36)
Amikor az ember alszik, nincs tudatában a körülötte lévő valós világban zajló dolgoknak, hanem álmai irreális világában él. Így van ez azokkal is, akik szellemileg alszanak. Nincsenek tisztában Isten országának valódi világával, a körülöttük lévő elveszett lelkekkel és az örökkévaló dolgok valóságával, hanem az anyagi gazdagság, az öröm, a kényelem, a földi tisztesség és a hírnév irreális, ideiglenes világában élnek. Így volt ezzel a sárdisi gyülekezet küldötte is.
Az Úr felszólítja, hogy ébredjen fel - más szavakkal: adja fel álmai irreális világát (a materializmus világát) - és erősítse meg életének azon területeit, amelyek a szellemi halál felé tartanak, de még nem halottak (2. vers). A parázs még nem hunyt ki teljesen, de gyorsan " lángra kell lobbantani," különben teljesen kialszik (2 Timóteus 1:6 - AMP). Az Úr azt mondja neki, hogy a cselekedetei nem voltak tökéletesek Isten szemében (Jel. 3:2). Sok hívő fél a " tökéletesség" szótól, itt azonban azt látjuk, hogy az Úr azt várta el ettől a küldöttől, hogy a munkája legyen tökéletes Isten előtt.
A szellemi tökéletesség óriási téma, de itt arról van szó, hogy ez a vén a cselekedetei által nem egyedül és őszinte szívvel Isten tetszését kereste. Cselekedetei jó cselekedetek voltak - ezért volt az a neve, hogy szellemileg él. Ezt azonban nem Isten dicsőségére tette. Embereknek való tetszés keresése érdekében cselekedte azokat. Tehát mind holt cselekedetek voltak. "Gonoszság volt a szent cselekedetben" (2 Mózes 28:38). Meg kell tisztulnia ebből a szellemi mocsoktól ahhoz, hogy Isten elfogadja őt (2 Korinthus 7:1). Az emberek tiszteletének elnyerése érdekében végzett jó cselekedetek holt cselekedetek. Az első lépés a tökéletesség felé, hogy mindent Isten színe előtt tegyünk. Ha nem itt kezdjük, akkor sehova sem jutunk: legyen szó imádkozásról, böjtölésről vagy másokon való segítésről, vagy bármi másról. Azt a fontos kérdést kell feltennünk magunknak, hogy „arra gondolok most, hogy valaki látja, hogy ezt csinálom, és azért tisztel engem, vagy ezt Isten előtt teszem, az Ő dicsőségéért „egyedül?" A rossz motiváció sok jó cselekedetet megront és Isten szemében tökéletlenné tesz.