A Mózes első könyve 37. és 39. fejezetében arról olvashatunk, hogy József egy istenfélő ifjú volt és ezért gyűlölte őt a Sátán. Ezért ingerelte fel a Sátán a testvéreit, hogy szabaduljanak meg tőle. Isten azonban gondoskodott róla, hogy ne tudják elvenni József életét. Kihasználták a lehetőséget, hogy eladják őt az izmaelita kereskedőknek. De mit gondolsz hová vitték a kereskedők Józsefet? Természetesen Egyiptomba! Ez volt Isten tervében az első lépés, ami beteljesedett! Egyiptomban Józsefet Potifár vásárolta meg. Ezt szintén Isten intézte így. Potifár felesége egy gonosz asszony volt. Megtetszett neki József és megpróbálta elcsábítani őt számos alkalommal. Végül, amikor rájött, hogy nem sikerül neki, hamisan megvádolta és börtönbe juttatta őt. De mit gondolsz kivel találkozott József a börtönben? A fáraó pohárnokával. Isten úgy intézte, hogy a fáraó pohárnoka ugyanabban az időben börtönbe kerüljön, úgyhogy József találkozhatott vele. Ez volt a második lépés Isten tervében. Isten harmadik lépése az volt, megengedje a fáraó pohárnokának, hogy elfelejtkezzen Józsefről két évre.

„A főpohárnok azonban megfeledkezett Józsefről két éven át, amikor azonban az történt, hogy a fáraónak álma volt …. a főpohárnok beszélt a fáraóval." (1 Mózes 41:1-9).

Ez volt az időzítés Isten ütemtervében, hogy Józsefet szabadon engedjék a börtönből. A Zsoltár 105:19-20 mondja:

„Mindaddig míg szava be nem teljesedett az Úr beszéde megpróbálta őt. Elküldött a király és kiszabadította őt, és népeken uralkodóvá, szabaddá tette őt."

József most 30 éves volt. Elérkezett Isten időzítése. Ezért Isten adott egy álmot a fáraónak. Isten emlékeztette a pohárnokot, hogyan fejtette meg József az ő álmát. Így jutott József a fáraó elé és lett a második számú uralkodó Egyiptomban. Az események időzítése Isten tervében nem lehetett volna tökéletesebb! Soha nem gondoltuk volna, hogy úgy rendezzük el ezeket az eseményeket, ahogy Isten tette azt. Ha hatalmunkban állt volna megtervezni József életét, valószínűleg megakadályoztuk volna az embereket abban, hogy ártsanak neki. Az a mód azonban, ahogyan Isten cselekedett a legjobb volt. Óriási csoda, hogy amikor az emberek gonoszságot követnek el velünk, az Isten céljainak beteljesedését szolgálja! Isten nagy örömmel borítja az asztalt a Sátánra, így minden a kiválasztottjai érdekeit szolgálja.

A 2 Mózes 1-ben arról olvasunk, hogy a fáraót idegesítették az izraeliták még úgy is, hogy rabszolgák voltak. Számuk egyre nőtt, és a fáraó félt, hogy végül fellázadnak ellene és abbahagyják a munkát. Ezért elrendelte, hogy az izraelitáktól született minden fiúgyermeket azonnal meg kell ölni. Ez a dolog az ördögtől volt. A Sátán mindig is üldözte a zsidókat, hogy megölje őket - sokszor előfordult az emberiség történetében. Ez az első ilyen alkalom volt. Miután a fáraó elrendelte, hogy minden fiú csecsemőt meg kell ölni, Mózes anyja egy kis kosárba tette Mózest, és Istenhez imádkozva ráhelyezte a folyó vizére. Ha nem lett volna az a gonosz rendelet, soha nem tett volna ilyet. De mivel ezt tette, Mózest a fáraó lánya találta meg. A fáraó palotájába vitte és ott nevelte fel, azon a helyen, ahol Isten azt akarta, hogy élete első 40 évében képzést kapjon. Ez soha nem történhetett volna meg, ha a fáraó nem fogadta volna el azt a gonosz törvényt, mert akkor Mózes is csak egy rabszolgaként nőtt volna fel. Látjátok, hogyan használja Isten eszközként a Sátánt a saját céljára?

Eszter könyvében arról olvashatunk, hogy Isten kiszabadította a zsidókat, amikor az egész zsidó népet halálra ítélték. Csodálatos azonban látni, hogy mit tett Isten egy váratlan kis közjáték által, amikor a király nem tudott egy éjszaka aludni. Hámán és a felesége egy éjszaka összeesküvést szőttek, hogy megszerezzék a király engedélyét arra vonatkozóan, hogy akasztassa fel Márdokeust másnap reggel egy akasztófára, mintegy előjátékként az összes zsidó meggyilkolásának. Miközben azonban Hámán és a felesége a gonosz tervükön munkálkodott, Isten is munkálkodott Márdokeus érdekében. „Nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!" (Zsolt 121:4). Isten megakadályozta abban a királyt, hogy aludjon azon az éjszakán. „ Azon éjjel kerülte az álom a királyt, és megparancsolta, hogy hozzák elő a történetek emlékkönyvét, és ezek olvastattak a király előtt." (Eszter 6:1). A király órákon keresztül hallgatta nemzete történetét, míg a nap fel nem kelt. Ekkor az olvasásban egy olyan részhez értek, ahol az volt lejegyezve, hogy Márdokeus egyszer megmentette a királyt egy merénylettől. A király megkérdezte a szolgáit, hogy milyen jutalmat kapott ezért Márdokeus, és ők azt válaszolták, hogy semmit. Az események isteni időzítése tökéletes volt. Abban a pillanatban lépett be Hámán, aki azt tervezte, engedélyt kér a királytól, hogy felakasszák Márdokeust. Mielőtt Hámán kinyithatta volna a száját, a király megkérdezte Hámánt mit gondol, mit tenne valakivel, akit a király nagy megtiszteltetésben akar részesíteni. Hámán önteltségében azt gondolta, hogy a király őrá gondolt, és ezért egy hatalmas díszfelvonulást javasolt jutalomként annak az embernek. „Menj gyorsan és tedd ezt Márdokeussal" - mondta a király. Milyen csodálatos, hogy az Istenünk rá tudja borítani az asztalt a Sátánra. Hámánt végül pontosan arra az akasztófára akasztották fel, amit Márdokeus számára készíttetett.

Ahogy a Biblia mondja, „aki másnak vermet ás, maga esik bele, és aki másra akar követ hengeríteni, az magára gurul vissza." (Péld. 26:27). Hámán ebben a történetben a Sátánt példázza, aki mindig valami gonosz dolgot tervez ellenünk. Isten meg fogja állítani őt, mert Istennek sokkal jobb terve van. Ő a Sátánra akarja borítani az asztalt. Abba a verembe, amit a gonosz nekünk ásott, végül maga fog beleesni. A Sofóniás 3:17 az egyik fordítás szerint azt mondja, hogy Isten szép csendben folyamatosan tervet készít a számodra. Miközben Márdokeus békésen aludt azon az éjszakán, és nem tudott semmilyen gonosz tervről, amit Hámán és a felesége készítettek ellene, Isten szintén tervet készített, hogy megvédje Márdokeust. Még ha Márdokeusnak tudomása is lett volna Hámán gonosz tervéről, akkor is ugyanolyan békésen aludhatott volna. Miért ne? Ha Isten vele van, ki lehet ellene?

A legnagyszerűbb példa erre a Golgota, ahol Jézust keresztre feszítették az ellenségei, de a kereszt lett pontosan az a hely, ahol a Sátán vereséget szenvedett! A Sátán terve visszafelé sült el, ahogyan mindig történik. Isten a Sátánra borította az asztalt Jézus miatt. Ugyanazt fogja megtenni értünk is, ha tiszta a lelkiismeretünk és alázatosan vagyunk Őelőtte. A gonosz és az ő szolgái bárhogyan is ártanak nekünk, az a visszájára fog elsülni és Istennek az életünkre vonatkozó tervei be fognak teljesedni.