Az Úr keresztülvisz mindannyiunkat néhány nehéz megtapasztaláson, ami a szellemi kiképzésünk része. Pl. megengedheti másoknak, hogy kigúnyoljanak a hitünk miatt. A legtöbb ember, aki gúnyol minket, tele van "kisebbrendűségi komplexussal", és féltékeny ránk. Ezért sajnálatot kell éreznünk irántuk. Azonban az a jó, hogy az ő gúnyolódásuk kimunkálja bennünk, hogy szabadabbá váljunk az emberek véleményétől. Visszatekintve az életemre most látom, hogy a tiszttársaim minden gúnyolódása, amivel szembe kellett néznem a hitem miatt a haditengerészet hajóján, amikor fiatal voltam, és amivel azt követően kellett szembe néznem, azok mind segítettek abban, hogy szabad legyek az emberek tetszésének keresésétől; és így fel tudott készíteni az Úr a szolgálatomra.

Hálás vagyok azért a kegyelemért, amit az Úr adott nekünk, hogy győztesen menjünk keresztül minden próbán, amivel szembe kell néznünk, mint egy család. A Sátán arra indított sok embert, hogy ártson nekünk, mert irigykedtek ránk. Mi azonban kegyelmet kaptunk Istentől, hogy győzedelmeskedjünk a Sátán felett, és megőrizzünk egy jó hozzáállást mindenki felé, aki gonosz dolgokat mond rólunk, és aki azt keresi, hogyan bántson meg minket. Valójában senki sem árthat nekünk, minden emberi cselekedet a javunkra van, ahogyan a Róma 8:28 megígérte.

Emlékezzünk rá, hogy semmilyen gonosz dolog, amit mások mondanak rólunk, nem tehet gonosszá minket, és semmilyen jó dolog, amit mások mondanak rólunk, nem tehet jóvá minket. Mi magunk döntjük el, hogy mivé válunk - és ez attól függ, hogy naponta felvesszük-e a keresztünket, követjük-e Jézust, és krisztusi módon reagálunk-e másokra, bármit mondanak nekünk vagy tesznek velünk.

Még a múltbeli kudarcaink sem - bármilyen nagyok is voltak azok - nem akadályozhatják Isten életünkre vonatkozó tervének beteljesülését, ha elhatározzuk, hogy a jövőben úgy fogjuk bepótolni a múltat, hogy még odaadóbb szívűek leszünk.

Újjászületésem után sokféle módon hagytam cserben az Urat, de 1975-ben (amikor majdnem 36 éves voltam, és otthonunkban gyülekezetként kezdtünk összejönni) úgy döntöttem, hogy odaszántabb leszek azoknál, akik nem hagyták cserben az Urat, ahogy én tettem.

Az elmúlt évek alapján ma elmondhatom, hogy Isten értékelte a döntésemet, és évről évre egyre nagyobb kegyelmet adott nekem. Így most személyes tapasztalatból tudom, hogy Isten nem azokat választja ki, akik kifogástalan személyek vagy sosem buktak el vagy sosem hibáztak. A leggyakrabban valójában azokat használja, akik a legtöbbet hibáztak. Ez nagy reményt ad nekem a legnagyobb bűnösök felé, akik a gyülekezetünkbe jönnek.

Amikor Elizeus megkérdezte a Sunemita asszonyt, hogy minden rendben van-e vele és a gyermekével, azt mondta: "Igen, mindannyian jól vagyunk." Annak ellenére mondta ezt, hogy éppen akkor halt meg a gyermeke. (2 Kir. 4:20, 26)! Csodálatos hite volt, hogy ezt mondta. Isten értékelte a hitét, és feltámasztotta a fiát a halálból! (2 Kir. 4:28-35). Isten csodálatos dolgokat tesz azokkal, akik bíznak Benne! Az ilyen embereknek semmilyen helyzetben nem kell szégyent vallaniuk. Éld az életedet folyamatosan ilyen Istenbe vetett hittel - azokban a szorongatott helyzetekben, ahol időnként találhatod magadat, vagy amikor szerencsétlenül cserbenhagyod Őt (ami szintén megtörténhet).

Emlékezzetek rá, hogy Isten hozhat egy feltámadást bármilyen „halálos" helyzetből. Csak annyit kell tennetek, hogy őszinték legyetek Vele. (Nem kell megvallanotok a bűneiteket egyetlen embernek sem, de teljesen őszintének kell lennetek az Úrhoz).