Az ember számára a legnagyobb megtiszteltetés és kiváltság, hogy Isten akaratát teljesítse. Ezt tanította az Úr Jézus a tanítványainak. Egyszer azt mondta, hogy csak azok jutnak be a mennyek országába, akik az Atya akaratát cselekszik (Máté 7:21). Azt is mondta, hogy az Ő igazi testvérei azok, akik Isten akaratát cselekszik (Máté 12:50). Ezt a hangsúlyt az apostolok megfelelően továbbadták a nemzedéküknek. Péter kijelentette, hogy Isten megszabadítja az embereket a bűneiktől, hogy meg tudják cselekedni az Ő akaratát (1 Péter 4:1-2). Pál azt állította, hogy a hívők új teremtések Krisztus Jézusban, és így képesek azon az úton járni, amelyet Isten előre kijelölte számukra. Ezért arra buzdította az efézusi keresztyéneket, hogy ne legyenek ostobák, hanem értsék meg, mi az Úr akarata az életükkel kapcsolatban (Efézus 2:10; 5:17). Imádkozott a kolosszébeli keresztyénekért, hogy teljesen ismerjék meg Isten akaratát. Elmondta nekik, hogy munkatársa, Epafrász is imádkozik értük, hogy Isten minden akarata beteljesedjen (Kolossé 1:9; 4:12). János apostol azt tanította, hogy csak azok maradnak meg örökké, akik Isten akaratát cselekszik (1 János 2:17).

Az Ap.csel. 13:22-ből úgy látszik, hogy Dávidot azért nevezte az Ige „Isten szíve szerint való embernek", mert egyedül Isten akaratát akarta cselekedni. Maga Dávid máshol azt mondta, hogy örömét lelte abban, hogy Isten akaratát cselekedje (Zsoltárok 4:8). Nem volt tökéletes ember. Sok bűnt követett el, néhány nagyon súlyosat is, amelyekért Istennek szigorúan meg kellett büntetnie. Isten mégis megbocsátott neki, és örömét lelte benne, mert Dávid alapvetően Isten minden akaratát meg akarta cselekedni. Ez arra bátorít bennünket, hogy higgyük el, hogy minden tökéletlenségünk ellenére mi is lehetünk Isten szíve szerint való férfiak és nők - ha a szívünk egyedül az Ő akaratát akarja cselekedni.

Az Újszövetség arra bátorítja a hívőket, hogy úgy járjanak, ahogy Jézus járt, az Ő példáját követve. Jézus egész életének és szolgálatának vezérelve az volt, hogy az Atyja akaratát cselekedje. Soha nem mozdult addig, amíg az Atyja nem mondta neki. Amikor viszont megmozdult, sem ellenségeinek fenyegetései, sem barátainak könyörgései nem tudták megakadályozni abban, hogy megtegye, amit az Atyja elvárt tőle. Mindennapi tápláléka az volt, hogy az Atyja akaratát cselekedje (János 4:34). Ahogy az emberek vágynak az ételre, hogy táplálják a testüket, úgy vágyott Ő is arra, hogy teljesítse annak akaratát, aki elküldte Őt. Minden hívőnek hasonló éhséggel kell rendelkeznie, hogy teljesítse Isten minden akaratát. Milyen könnyű imádkozni: „ Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is", és aztán azt tenni, amit akarunk, anélkül, hogy Isten vezetését keresnénk a mindennapi életünkben.

A Biblia azt tanítja, hogy Istennek konkrét terve van mindannyiunk életével (Efézus 2:10). Megtervezte számunkra az életpályánkat, kiválasztotta a házastársunkat, és még azt is megtervezte, hogy hol éljünk, és mit csináljunk minden nap. Minden esetben az Ő választása a legjobb, mert nagyon jól ismer minket, és minden tényezőt figyelembe vesz. A legbölcsebb tehát, ha minden kérdésben - a kisebb és a nagyobb ügyekben egyaránt - az Ő akaratát keressük.

Sokan hajótörést szenvedtek az életükkel, mert nem keresték Isten akaratát már fiatal koruktól kezdve. Valóban „jó az embernek, hogy ifjúkorában igát viseljen" (Jer.Sir. 3:27). A Máté 11:28-30-ban Jézus arra hív minket, hogy vegyük fel az Ő igáját. Mit jelent az igát felvenni? A mezők felszántására használt ökröket a nyakukon lévő igával tartják együtt. Amikor egy új ökröt szántásra akarnak betanítani, egy tapasztalt ökör mellé fogják be. Az új ökör így arra kényszerül, hogy ugyanabban az irányban és ugyanolyan sebességgel járjon, mint az idősebb ökör. Ezt jelenti Jézus igáját magunkra venni. Jézussal együtt kell járnunk azon az úton, amely neki tetszik, soha semmiben nem rohanva előre az Ő vezetése nélkül, és soha nem maradva le, amikor egy új területen előrelépve engedelmességet vár el tőlünk. Kevesen értik meg az igának ezt a jelentését. Még kevesebben hajlandók elfogadni. Az ökröt a gazdája kényszeríti arra, hogy a nyakába vegye az igát. Jézus azonban meghív minket. Itt nincs kényszer. Milyen ostobák vagyunk, ha visszautasítjuk ezt a meghívást! Inkább vállaljuk saját akaratunk nehéz igáját, a vele járó csalódásokkal, vereségekkel és megbánásokkal, Jézus könnyű igája helyett, amely valódi szabadságot és mély megnyugvást eredményez!

Énókról azt olvassuk, hogy „Istennel járt" (1 Mózes 5:22) - azaz nem rohant előre, és nem is maradt le, hanem az Isten által kijelölt úton járt, mint aki iga alatt van - háromszáz éven át. Ennek eredményeként Isten bizonyságot tett arról, hogy meg volt elégedve Énók életével (Zsidó 11:5). Ez az egyetlen módja annak, hogy Istennek tetsszünk - az Ő igája alatt élve és haladva, az Ő tökéletes akaratában. Csak így leszünk képesek megbánás nélkül megállni előtte, amikor újra eljön.

Lehetséges, hogy egy hívő ember nem tudja, mi Isten tökéletes akarata az életére nézve. Sault Isten arra választotta ki, hogy Izrael királya legyen, de végül türelmetlensége és engedetlensége miatt Istennek el kellett őt utasítania. Igaz, hogy még néhány évig a trónon maradt, de elszalasztotta Isten akaratát az életében. Salamon egy másik példa. A korai éveiben tetszett Istennek, de később a pogány nőkkel kötött házassága miatt elbukott. Az Újszövetségben két figyelmeztetés is van, hogy okuljunk a pusztában elpusztult izraeliták példájából. Isten tökéletes akarata az volt számukra, hogy bemenjenek Kánaánba. Kettő kivételével azonban hitetlenségük és engedetlenségük miatt mindannyian elszalasztották Isten legjobb tervét (1 Kor 10:1-12; Zsidó 3:7-14). Sok hívő hasonlóan elszalasztotta Isten tökéletes tervét az életére vonatkozóan engedetlenség és megalkuvás miatt - gyakran a házastárs vagy a karrier választása miatt.

Mindannyiunknak csak egy élete van. Boldog az az ember, aki Pálhoz hasonlóan élete végén elmondhatja, hogy elvégezte az Isten által kijelölt feladatát (2 Timótheus 4:7).

"Ez a világ elmúlik, és annak kívánságai is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (1 János 2:17).

"Kellő felelősségtudattal éljétek az életeteket, ne úgy, mint azok az emberek, akik nem ismerik az élet értelmét és célját, hanem úgy, mint akik ismerik. A lehető legjobban használjátok ki az időtöket, a mindennapok nehézségei ellenére. Ne legyetek bizonytalanok, hanem szilárdan ragadjátok meg azt, amiről tudjátok, hogy Isten akarata" (Efézus 5:15-17- JPB).