Egyszer, amikor azt terveztem, hogy egy bizonyos országba megyek (ahol tilos volt az evangéliumot hirdetni), az Úr a Máté 28:18-19-re emlékeztetett. Rájöttem, hogy ez azért volt, mert az Úré minden hatalom mennyen és földön.Ezért parancsolta meg nekünk, hogy menjnük el minden nemzethez és tegyük tanítványokká őket. Ha nem megyünk el az ilyen helyekre , problémákkal fogunk szembenézni, ha máshová megyünk.

Az „azért" szó a legfontosabb szó a Máté 28-ban lévő nagy küldetésben. A legtöbb igehirdető a „menjetek" szót hangsúlyozza. Ez jó, de mi a lényeg, ami miatt mennünk kell? A lényeg az, hogy a mi Urunk teljhatalommal rendelkezik minden nép felett és minden démon felett. Ha ezt nem hisszük el, akkor jobb, ha nem megyünk sehova!

A Máté 28-nak ez a verse akkoriban egy új kijelentésként hatott rám. Ekkor megértettem, hogy habozás nélkül elmehetek abba az országba. Természetesen volt bennem félelem, amikor elmentem abba az országba, de a félelem alapján nem hoztam volna meg a döntésemet.

Ha arra a néhány nemzetre gondolsz a világon, ahol az Úr Jézus nem rendelkezik teljes hatalommal, akkor azt tanácsolnám neked, hogy ne menj oda! Magam sem mennék oda, mert megrémülnék. Hála azonban az Úrnak, hogy nincs ilyen hely seholezen a földön! Ennek a földnek minden szöglete az Úr hatalma alatt áll.

Hasonló módon, ha azt hiszed, hogy van valahol egy ember (bármilyen hatalmas is legyen), aki felett a mi Urunknak nincs hatalma, akkor mindig félelemben kell élned tőle. Hála azonban Istennek, ilyen ember sehol sincs. A mi Urunknak minden egyes ember felett hatalma van. Ezt még Nabukodonozor király is megértette - ahogyan a Dániel 4:32-ben olvassuk.

Ha van valahol egy démon, akit Urunk nem győzött le a Golgotán, hanem valahogy megúszta a vereséget, akkor mindig félelemben kellene élnünk attól a démontól. Nincs azonban egyetlen démon sem, akit Jézus nem győzött le a kereszten. Maga a Sátán is ott szenvedett vereséget - véglegesen. Ez az, ami megszabadít minket a Sátántól és démonaitól való minden félelemtől, és nagy bátorságot ad nekünk a szolgálatunkban.

Tehát oda megyünk, ahová Isten hív minket. Egyes helyeken kockázatos lehet, de ha a legjobb tudásunk szerint úgy érezzük, hogy az Úr vezet minket oda, akkor nem kell félnünk, hogy odamenjünk. A kérdés nem az, hogy egy adott helyen üldözik-e a keresztyéneket vagy sem. A kérdés csak az, hogy az Úr arra kért-e minket, hogy menjünk oda vagy sem. Ha igen, akkor az Ő hatalma teljes mértékben támogatni fog minket. Semmitől sem kell félnünk. Ha azonban Isten nem hívott el minket valahová, akkor nem szabad elmennünk, bármennyire is próbálnak az emberek rábeszélni, hogy menjünk, vagy bármennyire is késztet bennünket a kalandvágy!

Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért megyünk egy adott helyre. Ha azért megyünk, mert tanítványokká akarunk tenni embereket,és nincs más ambíciónk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az Úr mindig velünk lesz - „a világ végezetéig", ahogyan megígérte. Lehetnek azonban más indítékaink is. Az Úr „megvizsgálja szívünk magatartását" (Jeremiás 12:3), és próbára teszi indítékainkat.

Az Úr nem kötelezi el magát mindenki mellett, aki hívőnek nevezi magát. Ezt a János 2:24-ben olvassuk. Ha azonban őszintén elmondhatod az Úrnak:

„Uram, csak azért megyek erre a helyre, mert úgy érzem, hogy Te hívtál oda. És csak azért megyek oda, hogy tanítványokká tegyek embereket, hogy megkereszteljem őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és hogy megtanítsam őket mindarra, amit Te parancsoltál. Nem azért megyek oda, hogy pénzt keressek, vagy hogy nevet szerezzek magamnak, vagy bármilyen más személyes okból.

Ha ezt őszintén ki tudod mondani, akkor az Úr hatalma biztosan veled lesz. Ebben az esetben nem kell majd félelemben élned, azon töprengve, hogy mi lesz a feleségeddel és a gyermekeiddel, vagy hogy az anyagi szükségleteid hogyan lesznek betöltve. Az egyetlen fontos kérdés az, hogy „elhívott-e Isten vagy sem?" Isten, vagy valaki más küld oda téged? Vagy a kalandvágy hajt téged?

Ha Isten tervén kívül valami más terved van, akkor nem tudok neked egyetlen ígéretet sem ajánlani a Szentírásból, ami megvigasztalhatna. Ha azonban a te terved egyezik Isten tervével, - hogy tanítványokká tegyél embereket, és megkereszteld őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és megtanítsd őket mindarra, amit Jézus parancsolt - akkor biztosíthatlak, hogy nem kell félned sem emberektől, sem démonoktól.