A Bírák 6.34-ben a következőt olvashatjuk:

„Az Úr szelleme rászállt Gedeonra."

A Szent Szellem úgy szállt rá Gedeonra, mintha egy ruhát viselt volna. Amikor Gedeon felhatalmazást kapott, megfújta a kürtöt és csatába ment. 32 ezer ember jelent meg, hogy harcba menjen vele, de az Úr azt mondta, hogy túl sokan vannak (Bírák 7.4). Isten nem tartott igényt azokra, akiknek nem volt teljes az odaszánásuk. Ezért Gedeon azt mondta mindenkinek, hogy aki fél, az menjen haza.

Ez az, amit nekünk is mond az Úr!

"Féltek a gonosztól? Akkor menjetek haza! Féltek attól, hogy valaki 'Belzebúbnak', 'eretneknek' vagy 'hamis prófétának' fog nevezni?" Akkor menjetek haza és ne pazaroljátok az időtöket az Úr szolgálatára."

22 ezer ember ment haza még aznap és így 10 ezren maradtak (Bírák 7.3). Isten ekkor azt mondta, hogy még mindig sokan vannak. Nem volt teljes az odaszánásuk. A legtöbbjük a saját hasznát kereste, ezért el kellett menniük:

„vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket" - mondta az Úr a 7.4. versben.

Amikor lementek a vízhez a legtöbben teljesen megfeledkeztek az ellenségről és a fejükkel a víz fölé hajolva, a nyelvükkel lefetyelve elkezdtek inni, mint ahogy nyal az eb. Sok keresztyén hasonlít hozzájuk. Amikor vonzó dolgokat látnak a világban, akkor teljesen megfeledkeznek az Úrról és az Ő harcáról, belemerülnek a jólét élvezetébe. Gedeon 9 700 katonája alkalmatlannak bizonyult azon a napon, így végül csak 300-an maradtak.

Ők, amikor lementek a vízhez éberek maradtak, az ellenségre figyeltek és csak annyi vizet merítettek a tenyerükkel, hogy az éppen oltsa a pillanatnyi szomjúságukat. Ezek olyan hívők, akik használják a pénzt és az anyagi javakat, de azok nem ragadják magukkal őket. Hűségesen munkálkodnak a munkahelyükön, hogy megkeressék a megélhetésükhöz szükséges anyagi javakat, de úgy intézik a dolgaikat, hogy a maradék idejükben az Úrnak szolgálhassanak. Isten azt mondja:

"Ők azok az emberek, akikre szükségem van." Azon a napon csak 300-an maradtak a seregben - kevesebben, mint az eredeti 32 ezer 1%-a. Mindig kis százalékról van szó, mert az életre vezető út keskeny és kevesen találják meg azt. A 600 ezerből csak 2 embernek - Józsuénak és Kálebnek - sikerült bemenni az ígéret földjére, de az Úr örül ennek a kevésnek is.

A Bírák 7.16-ban azt olvassuk, hogy Gedeon felosztotta a seregét három 100 fős csapatra. Minden egyes embernek volt egy trombitája és egy belül világító korsója. Összetörték a korsóikat, hogy a fény láthatóvá váljon és megfújták a trombitáikat. Ez egy kép arról, hogy az életünknek és a szolgálatunknak milyennek kellene lenni. Mi mindannyian agyagkorsók vagyunk, de "Isten dicsőségének kincse a cserépedényekben van" (2 Korinthus 4.6-7). A cserépedényünknek azonban előbb össze kell törnie a próbák során - "Jézus halála" - hogy a világosságunk láthatóvá váljon mások számára (2 Korinthus 4.7-11), különben a világosság örökre rejtve marad bennünk. Amikor Pál ezeket írta, akkor Gedeon seregére gondolt, akik hordozták az agyagkorsóikat egy belsejében elhelyezett fénnyel, ami csak akkor vált láthatóvá, amikor a cserépedényt összetörték. Isten azt keresi, hogyan törjön össze bennünket a körülmények által úgy, hogy Krisztus életének bennünk lévő világossága láthatóvá váljon mások számára. A kürt megfújása egy kép arról, ahogyan az Úr dicsőségét megláttatva, az Ő igéjét nem szégyellve hirdetjük. Isten ma is ilyen férfiakat és asszonyokat keres.

Mielőtt Gedeon harcba indult volna az Úr azt mondta neki:

„ Ha félsz, akkor menj le éjjel az ellenség táborába és hallgasd meg, hogy mit beszélnek" (Bírák 7.10-11).

Amikor Gedeon lement az ellenség táborába, hallotta, hogy mindenki meg volt rémülve tőle és az ő csapatától. Ha lemész a gonosz táborába ma és hallgatózol, akkor azt fogod hallani, hogy meg vannak rémülve Jézustól és azoktól, akik követik Őt. Ez bátoríthat minket, hogy harcba menjünk a Sátán ellen. A gonosz meg van rémülve Jézus Krisztustól - és meg van rémülve tőlünk is - ha igazi tanítványok vagyunk. Ne engedjünk a hazugságainak, amikor megpróbál megijeszteni minket.