A szeretet egyik jele a szelídség. Jézus minden emberrel szelíd, barátságos volt, különösen azokkal az emberekkel, akiket összetört az élet. Jézus különösen szerette azokat, akik komoly bűnökbe estek. Jézus azért jött, hogy az ilyen embereknek segítsen, mert őket mindenki elvetette. Az asszony, akit házasságtörésen kaptak, a tolvaj a kereszten, elutasított bűnözők voltak, akiket Jézus felkarolt és bátorított. Meglátta azokban az elesett, bűnös emberekben a jót, és mindenki felé a legnagyobb reménységgel volt. Tudod, hogy Jézus egy olyan ember volt, akinek a közösségét keresték az emberek, mert megértő, kedves és szelíd volt? Kik voltak azok, akik elkerülték Jézust? Azok, akik büszkék, képmutatók voltak és azok, akiknek titkolt bűneik voltak, akik attól féltek, hogy leleplezi őket.

Olvassuk el a Máté 12.20-at:

„ A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki"

Egy nád nagyon gyenge, ha megsérülne vagy összetörne, azt a legtöbb ember eldobná és keresne egy másikat, mert a nád olcsó. Jézus azonban nem tenne ilyet. Egy gyertyabelet, ami csak pislákol, Jézus megfújna, hogy lángra kapjon. Erről van itt szó. Nem oltaná el a „pislákoló gyertyabelet." Ha az életed összetörve, romokban hever Jézus gondodat viseli. Visszahoz téged magához és tökéletes terve van az életedre, még akkor is, ha olyan, mint a megrepedt nád vagy a pislákoló gyertyabél, vagy az a gyertyabél, ami már kialudt.

Jézus meglátta az emberekben a jót. Mindig a legjobb reménységgel volt felőlük. A szeretete nem egy érzelgős szeretet volt, Ő mindig a legjobbat kereste. Ezért intette meg Pétert kemény szavakkal. Nem inthetsz meg kemény szavakkal embereket, csak ha szereted őket! Amikor Jakab és János az elismerést keresték, megintette őket. Amikor tüzet akartak lehívni a szamaritánusokra, megintette őket. A tanítványait hétszer intette meg a hitetlenségük miatt. Miért? Mert szerette őket. Ha nem viselt volna gondot róluk, akkor egyáltalán nem igazította volna helyre őket. Nem aggódott volna miattuk, ha a pokolba vagy bárhová mentek volna is.

Látjuk tehát, hogy Jézus nem félt az igazság kimondásától még akkor sem, ha az megsértett másokat, mert szerette őket. Az örök jólétüket tartotta szem előtt. Nem kereste a hírnevet, hogy elismerjék, mint egy kedves személyt. Nem volt tekintettel a hírnevére, hogy elveszíti a kedvességét, ha erős szavakat használ. Nem. Jobban szerette az embereket, mint ahogyan ők szerették őt. Ezért kész volt feláldozni a hírnevét azért, hogy segítsen másokon. Határozottan kimondta az igazságot, mert nem akarta, hogy az emberek elvesszenek az örökkévalóság számára. Lényegében egy mondatban elmondhatjuk, hogy az emberek örök jóléte fontosabb volt Jézus Krisztusnak, mint a róla alkotott véleményük.

Ilyen egy igaz keresztyén is. Amikor másokat bátorít; az örök jólétük többet jelent neki, mint az emberek róla alkotott véleménye. Egyszer, amikor Péter Kornélius házában volt, Jézus szolgálatáról beszélt nekik. Jézus egész szolgálatát egy mondatban foglalta össze:

"S zéjjeljárt, jót tett és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak" (Ap.csel 10.38)

Látjátok, hogy milyen volt Jézus szolgálata? Jót cselekedett és nem csak prédikált. Nem csak szép szavakat mondott, hanem valóságosan jót tett az emberekkel és megszabadította őket a Sátán rabságából. Nemcsak meg akarta nyerni a lelkeket. Ő az egész embert szerette, a szellemit és testit egyaránt.

Jézus tekintettel volt az emberek testi szükségeire. Volt alkalom, amikor több mint 4000 ember volt vele három napon keresztül. Erről a Máté 15-ben olvashatunk. Három napon keresztül nem ettek semmit. Jézus törődött velük és azt mondta:

„Adjatok nekik enni valamit!" Tekintettel volt az emberek fizikai szükségeire és ezért tanította nekünk, hogy így imádkozzunk: "add meg a mindennapi kenyerünket."

Jézus ahová csak ment nemcsak az emberek lelkével tett jót, hanem a testükkel is. Gondoskodott a betegekről és a szenvedőkről. Gondja volt a legnagyobb bűnösökre olyannyira, hogy az ellenségei kigúnyolták és ezt mondták rá:

„A vámszedők és a bűnösök barátja."

Igen, az volt. Barátja volt a társadalom leglenézettebb embereinek és Isten igaz embere is hasonlít rá.

Ti is lehettek ilyenek. Mi akadályoz meg abban, hogy szeresd azokat az embereket, akiket mások lenéznek, akik a társadalom legalján helyezkednek el? A méltóságod akadályoz meg benne. Nem akarsz olyan lenni, mint Jézus. Tiszteletre méltó keresztyén akarsz lenni, akiket az emberek tisztelnek. Az nem természetes az emberek számára, hogy a társadalom kivetettjeivel, mint pl. a leprásokkal vagy hasonló emberekkel barátkozzon valaki. Jézus azonban ezt tette. Nem azoknak az embereknek a barátságát kell keresnünk, akiktől hasznot remélhetünk. A mi szeretetünk önző. Jézus szeretete önzetlen és tiszta volt. Nem mindenféle kulturális, művészeti ügyeskedésekben és szép szavakban nyilvánul meg Krisztus természete, hanem a szeretetben - egy olyan szeretetben, ami a mások javát keresi. Egy ilyen szeretet jogosít fel minket, hogy olyan szolgák legyünk, mint Jézus volt. Jézus nemcsak azért mosta meg a tanítványok lábát, hogy megmutassa nekik az alázatosságát, hanem azért is, mert szerette őket.