A Zsoltár 23 a pásztor Zsoltár. Ha az Úr a pásztorunk, akkor nem szűkölködünk semmiben (1. vers). Füves legelőkön nyugtat minket. Vezet minket. Helyreállít minket. Irányít minket. Gyakran úgy gondolkozunk, hogy valamit tennünk kell az Úrért, de itt azon van a hangsúly, amit az Úr tesz értünk. Csak akkor lehetünk hatékonyak az Úrért való munkánkban, ha először megengedjük neki, hogy munkálkodjon bennünk. Nem félünk a gonosztól, mert velünk van. Asztalt terít nekünk és elárasztja a fejünket olajjal. A poharunk túlcsordul, a jóság és kegyelem követ minket mindig és mindenhol, míg el nem érjük az örök hajlékot.

A Zsoltár 34 úgy írja le az Urat, mint igazságos Segítő. Dávid akkor írta ezt a zsoltárt, amikor az Úr a biztos halálból szabadította meg őt, amikor Abimélek király előtt bolondnak tettette magát: „Minden időben áldom az Urat. A szegény hozzákiáltott és az Úr meghallgatta őt. Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr." (2, 7, 9. versek). Dávid rájött, hogy „az Úr angyalai körülveszik azokat, akik félik Őt és megszabadítja őket " (8. vers). Dávid meglátta azt is, hogy „ az Úr szemei az igazakon vannak és a fülei mindig nyitva vannak a kiáltásukra", és hogy „az Úr közel van a megtört szívűekhez" (16. és a 19. versek). Dávid továbbmegy és a tapasztalata alapján azt mondja, hogy „ az igazaknak sok bajuk van" (20. vers). Ne gondold azt, ha igaz vagy, hogy nem lesznek problémáid. Több problémád lesz, „ de az Úr mindegyikből ki fog menteni téged" (20. vers). Azonkívül még van egy másik messiási prófécia is: „megőrzi minden csontodat, egy sem törik el" (21. vers) - ami a kereszten teljesedett be.

A 66-os Zsoltárban Dávid dicséri Istent, mert a boldogság helyére vitte őt, de ez sok megpróbáltatáson keresztül történt meg. A 10. és 12. versekben azt olvassuk, hogy Isten betegségen, tűzön, vízen és emberi elnyomáson vitte keresztül Dávidot, mielőtt a szellemi bővölködés helyére vitte őt. Az itt használt „bővölködés helyének" fordított kifejezés csupán egyetlen másik helyen fordul elő a Szentírásban - a Zsoltár 23:5-ben, ahol azt „túlcsordulásnak" fordították. Az áldásokkal túláradó élethez vezető út tehát a próbákon és a szenvedéseken keresztül vezet. A 18-as vers egy másik fontos vers : „Ha hamisság lett volna a szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram." Az ima olyan, mint egy telefonbeszélgetés Istennel, de ha bevallatlan bűnünk van, akkor Isten fel sem veszi a telefont, hogy meghallgassa az imánkat.

A Zsoltár 91 kinyilatkoztatja a boldogságát és a biztonságát olyan valakinek, aki „a Fenséges rejtekében lakozik." Számunkra a biztonságos hely Jézus sebesült oldala. A „Mindenható árnyékéban" való élet magában foglalja, hogy Isten előttünk jár és mi az Ő árnyékában járunk. (1. vers). A legbiztonságosabb hely az egész világon Isten tökéletes akaratában lenni. Az Úr megígéri, hogy megszabadít minket mindkét ellenségünktől (3. vers): a Sátántól (a madarásznak tőrétől) és a bűntől (a halálos dögvésztől). Meg fog menteni minket a nyilvánvaló bűntől (a nappali veszélytől) és az apró, megtévesztő bűnöktől (éjszakai veszélyek) (5. és 6. versek). Még ha 11 ezer keresztyén van is körülöttünk, akik nem hisznek a győzedelmes életben, Ő akkor is meg fog tartani minket a bűnben való eleséstől (7. vers). Lehet, hogy sok szenvedéssel kell szembenéznünk, de a gonosz sosem közelíthet hozzánk (10. vers). Ő angyalokat bízott meg, hogy vigyázzanak ránk mindaddig, amíg az Ő akaratában vagyunk. A Sátánt (az oroszlánt és a kígyót) mindig eltiporjuk a lábunkkal. (13. vers). Isten megválaszolja az imánkat, magas helyekre ültet minket és hosszú életet ad nekünk, úgyhogy nem halunk meg, míg be nem fejezzük a megbízatásunkat (15.16. versek).