Gondolkozzunk el a kölcsönös szereteten. Aki megtagadja önmagát, sosem adhat helyet a keserűségnek, vagy, hogy nehezteljen másokra, vagy, hogy ne bocsásson meg másoknak. Neheztelés csak az olyan szívben kaphat helyet, ahol az ego még a trónon ül.

Jézus egyszer egy olyan szolgáról mondott példázatot, akinek a gazdája nagy adósságot engedett el, aki viszont nem tudta elengedni a jelentéktelen tartozását a szolgatársának. Miután a gazdája meghallotta ezt, átadta a könyörtelen szolgát a kínvallatóknak, hogy büntessék meg őt.

Erre mondta Jézus: „Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket." (Máté 18:35).

Akárhogy értelmezzük is, azért adta át a kínzóknak, hogy büntessék meg. Jézus szerint pontosan ez fog történni mindazokkal, akik nem tudnak megbocsátani, és megbocsátatlan lelkülettel viszonyulnak hittársaikhoz. Figyeljétek meg, hogy Jézus azt hangsúlyozta, hogy a megbocsátásnak szívből kell történnie. Más szavakkal, teljes szívből kell megtörténnie, az nem csupán egy külső formaság. Nincs értelme azt mondanod valakinek, hogy megbocsátasz, ha még mindig keserűség van a szívedben.

Ha megszegjük Isten szeretettörvényét, akkor akadályozzuk Krisztus testének működését. Ez azonban még nem minden. Magunknak is ártunk ezzel. Dr. S. I. McMillen „None of This Diseases" című művében azt mondja: "Amint elkezdek gyűlölni egy férfit, a rabszolgája leszek. Nem tudom többé élvezni a munkámat, mert még a gondolataimat is ő irányítja. A neheztelésem túl sok stressz-hormont termel a szervezetemben. Néhány órai munka után elfáradok. Az a munka, amit korábban élveztem, most szenvedést okoz. Már a vakáció sem okoz örömet. A férfi, akit gyűlölök, üldöz, bárhová megyek. Nem tudok kikerülni az elmém zsarnoki szorításából."

A rejtett harag és keserűség világszerte tönkreteszi ma sok keresztyén és keresztyén munkás munkájának hatékonyságát, sőt testi egészségét.

Jézus azt tanította, hogy nekünk kell kezdeményeznünk a közösség helyreállítását akkor is, ha egy testvér úgy érzi, hogy (jogosan vagy jogtalanul) megbántottuk őt.

„Ha az ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy az atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd az oltár előtt az ajándékodat, menj el, előbb békülj meg az atyádfiával, azután jöjj vissza és vidd az ajándékodat az oltárra." (Máté 5:23-24).

Jézus a következőt is mondta:

„Mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket ." (Márk 11:25).

Jézus minden helyzetben arra hív minket, hogy tagadjuk meg magunkat, mondjunk le a büszkeségünkről, és „tegyünk meg még egy mérföldet" annak érdekében, hogy helyreállítsuk a közösséget, bárhol is romlott meg. Időnként a megbékélés érdekében tett legjobb erőfeszítéseink ellenére is kemény marad egy testvér, megbocsáthatatlan hozzáállást tanúsít, de ha megtettük a mi részünket, akkor teljesítettük a saját felelősségünket Isten előtt.

Jézus szavai világossá teszik, hogy Isten nem fogadhatja el az istentiszteletünket, a szolgálatunkat és semmi mást, amit felajánlunk neki, ha köztünk és testének bármely más tagja között rendezetlen dolgok vannak, és nem tettük meg a szükséges lépést a megbékélés érdekében. Időnként azon tűnődöm, hány keresztyén veszi komolyan Jézus szavait? Sokan könnyedén kezelik Isten parancsait, és ezáltal Krisztus testének szellemi halálát okozzák.

Egy további indok, hogy megbocsássunk -mondja Pál-, „hogy túljárjunk a Sátán eszén."(2 Korinthus 2:10).