Jézus nagyon világossá tette, hogy csak azokra bíz igazi kincseket, akik hűek a hamis mammonon (Lukács 16.11). Sok hívő szellemi szegénységének az oka az, hogy nem hűségesek a pénzügyeik területén. Ez az egyetlen oka ma sok igehirdető kenet nélküli üzenetének.

Minden hívőnek először meg kell tanulnia, hogy engedelmeskedjen Isten Róma 13.8-ban leírt parancsolatának: „senkinek semmivel ne tartozzatok."

A Biblia nem mondja azt, hogy „ne vegyél fel kölcsönt." Nem bűn kölcsön kérni pénzt, ha végszükségben vagy, de vissza kell adni azt, olyan hamar, amint az lehetséges, mert bűn adósnak maradni. „A kölcsönkérő a kölcsönadó szolgája" (Péld. 22.7). Isten nem akarja azt, hogy bármelyik gyermeke szolgája legyen bárki emberfiának. Ezért mindenkinek törlesztenie kell az adósságát, amint lehet, még akkor is, ha az egy kis időt igényel. Isten úgy lát téged, hogy kész a szíved engedelmeskedni az Ő igéjének akkor is, ha az adósságod részletfizetése nagyon kicsi lenne? (2 Kor. 8.12).

Ha a kölcsönöd hat hónapnál tovább fennáll, akkor az érvényes banki kamatot hozzá kellene adni az összeghez, amikor visszafizeted (ahogyan azt Zákeus is tette - Lukács 19.8). Becsületbeli kérdés így cselekedni.

Minden vénnek Isten előtti felelőssége azt tanítani a gyülekezet tagjainak, hogy adósság nélküli szabad életet éljenek. A hívőknek nem lenne szabad megengedni azt sem, hogy az adósság fenntartásának bűnében éljenek, ugyanúgy, ahogyan nem lenne szabad megmaradniuk a házasságtörés bűnében sem!

A hitelkártya adósságot nagyon komolyan kell venni, mert nagyon gyorsan növekedhet. Hívőknek a hitelkártya helyett meg kellene inkább tanulniuk bankkártyát használni. Ha bankkártyát használnak, akkor minden hónapban ki kell fizetniük a bankkártya adósságukat. Ha a visszafizetés egy hónapon túl sem történik meg, akkor önfegyelmet kell gyakorolniuk, hogy ne használjanak bankkártyát mindaddig, míg minden adósságukat nem törlesztették. Isten meg fogja becsülni azokat, akik ilyen radikális módon kezelik az adósságukat. Sosem lenne szabad semmi drága dolgot vásárolni hitelre. Először takarékoskodni kellene a meglévő pénzzel és csak utána vásárolni ilyesmit. Jézus így cselekedne.

A legtöbb adósság a telhetetlenség, a fegyelmezetlen élet és költekezés eredménye.

Minden hívőnek meg kell takarítania valamennyi pénzt minden hónapban. Ez úgy lehetséges, ha egy feszes havi költségkerettel gazdálkodnak és nem kísérleteznek azzal, hogy magasabb életszínvonalon éljenek, mint amit megengedhetnek maguknak - a körülöttük lévő, magasabb életszínvonalon élő embereket utánozva. Nem kellene pénzt pazarolniuk a hívőknek szükségtelen vásárlásokra, vagy drága összejöveteleket tartani a barátokkal. Sok összejövetel kidobott pénz csupán, hogy elnyerjed a barátok megbecsülését (ez a bálványimádás egyik formája). A vendéglátást a család pénzügyi lehetőségein belül kell gyakorolni.

A család jövőbeni szükségeire való takarékoskodás sokkal fontosabb, mint jó hírnevet szerezni a gyülekezetben a vendéglátás területén. A Biblia azt tanítja, hogy az apáknak meg kell takarítani pénzt a gyermekeik számára (2 Kor. 12.14b). Az Istenben való bízás a szükségeid idején nem azt jelenti, hogy lemondasz a családod számára való megtakarításról. A Biblia azt parancsolja, hogy menjünk a föld legkisebb teremtményéhez, a hangyához és tanuljunk bölcsességet tőle. A hangya tudja, hogy a tél idején nehéz idők jönnek és ezért nyáron gyűjti be az élelmet (Lásd Péld. 6.6-11). Meg kell tanulnunk a hangyától, hogy megtakarítsuk a szükségtelen kiadásokat a jövőre. Meglepő, hogy egy hangya ebben a tekintetben a maga kis eszével mennyivel bölcsebb, mint a legtöbb ember!

Manapság nagyon drága a gyerekeink taníttatása és a család orvosi ellátása. Ezért erre pénzt kell félretenni. Ha ezt nem teszed meg most, a végén más hívőknél koldulhatsz, hogy segítsenek. A Szent Szellem azt mondta, hogy bárki hívő, aki nem gondoskodik a család szükségeiről, az rosszabb a hitetlennél (1 Tim. 5.8). Sok esetben a feleség (mert ő nem pénzkereső) pazarlóan költekezik, mert nem tájékozott a család pénzügyi helyzetéről. A férjnek világossá kell tenni a család pénzügyi helyzetét a feleség számára és azt mondani: "Nem", semmi költekezés olyasmire, amire a családnak nincs szüksége. Így a család megtakaríthat valamennyi pénzt a jövőbeni kiadásokra. Ilyen megtakarítások bizonyára lehetségesek minden háznál, ha fegyelmezetten gazdálkodnak a pénzzel és minden hónapban megtakarítanak valamennyit.

Ahogyan a vég idejéhez közeledünk, egyre óvatosabbaknak kell lennünk a pénzköltést illetően. Nem bízhatunk a „bizonytalan gazdagságban". Egyedül a mennyei Atyában bízhatunk (1 Tim. 6.17). Emlékezzünk az ígéretre: "Isten minden szükségünkről gondoskodni fog" (Fil. 4.19). Ez azonban csak akkor fog teljesülni, ha engedelmeskedünk Isten igéjének, tanulunk a hangyától, és valóban Isten királyságát keressük először, máskülönben nem (Máté 6.33).

Azt hirdetem, amit hívőként 59 éven át és a házasságom 50 éve alatt magam is gyakoroltam. Sosem volt kölcsönünk vagy adósságunk egyetlen napra sem, senki felé. Még a házasságunk kezdeti napjaiban sem, amikor nagyon szegények voltunk, akkor is pontosan engedelmeskedtünk a Róma 13.8-ban leírtaknak és sosem bonyolódtunk adósságba. Mindig azt kerestük, hogyan éljünk a Máté 6.33 szerint, Isten országát keresve először. A mennyei atyánk mindig gondoskodott a földi szükségeinkről. Ráadásul még egy csodálatos szellemi gazdagságot is adott nekem. Ezért ma bátran tudom mondani minden hívőnek, hogy „kövessetek engem" az élet ezen területén: mindenkinek a saját jövedelmi keretein belül, ahogyan Isten igéje megparancsolja azt., és szabadok lesztek az adósságtól.

Néhány hívő még akkor sem fizeti vissza az adósságát, amikor elegendő pénze van visszafizetni. Az ilyen hívők teljesen felelőtlenek és úgy viselkednek, mint a hitetlenek. Néha még abban is reménykednek, hogy a kölcsönadó elfelejtkezik a kölcsönről! Az ilyen hívők teljes mértékben Isten ellenségei és gonoszok.

Mit kezdjünk Jézusnak azon parancsolatával, hogy „aki kér tőled annak adj, és aki elfogadja azt tőled, ne kérd vissza attól" (Lukács 6.30)?

Sosem szabad egyetlen verset kiragadni a Szentírásból. Amikor a Sátán egy verset idézett Jézusnak, akkor azt mondta: „meg van írva", Jézus azonban azt válaszolta rá, hogy „az is meg van írva …" (Lásd Máté 4.6-7). Isten igéjének teljes igazságát tehát nem egyedül a „meg van írva" jelenti, hanem a „meg van írva" és az „az is meg van írva" együtt.

Ezért, amikor azt olvassuk, hogy „aki kér tőled, annak adj, és aki elfogadja azt tőled, ne kérd vissza attól", arra is emlékeznünk kell, hogy az is meg van írva, hogy az „Úré a föld és annak teljessége" (1 Kor. 10.26). Ez azt jelenti, hogy az a pénz, amit megkerestél és a bankszámládon van és minden tulajdonod az mind az Úré és nem a tiéd. Amikor tehát azon gondolkozol, hogy adsz vagy kölcsönadsz pénzt valakinek, akkor oda kellene menned a pénz igazi tulajdonosához (az Úr Jézushoz) és egy világos útmutatást kapni tőle, hogy adjál-e pénzt annak a személynek? Csak igen válasz esetén lenne szabad adnod. Ha azonban úgy cselekszel, mintha a pénz a tiéd lenne, és úgy döntesz és cselekszel, ahogyan neked tetszik, akkor sok pénzügyi problémába fogsz belekeveredni. Minden pénz a földön az Úr pénze. Semmi sem a miénk. Ezért mindig meg kell kérdezni Őt és világos útmutatást kapni tőle, mielőtt bárkinek pénzt adsz vagy kölcsönzöl.

Ha komolyan keresed az Urat, egy bizonyos időn belül meg fogja mondani neked, hogy adj-e pénzt valakinek; és egy bizonyos időn belül mondhatja azt is, hogy ne adj pénzt, mert Ő látja annak a személynek a szívét, aki tőled pénzt kér. Így véd meg téged a becsapástól.

Uram segíts mindnyájunknak Jézus lábnyomában járva fegyelmezetten gazdálkodni a pénzünkkel az életünk ezen nagyon fontos területén.