János apostol írta az 1 János 1:3-ban: „Közösségünk van az Atyával". Az igazi közösség kétirányú, ahogyan a keresztnek is két ága van. A kereszt által közösségre jutunk Istennel és egymással. Krisztus és közöttünk van egy kereszt, amin Ő meghalt, ezáltal juthatunk közösségre az Úrral. Sosem kerülhetünk közösségbe Istennel kereszt nélkül, mert a magunk erejéből sosem lehetünk elég jók. Közöttünk, mint hívők között is ott kell lenni a keresztnek, amin mindannyian meghalunk önmagunknak, ha közösségbe akarunk kerülni egymással. Lehetetlen közösségbe kerülni a kereszten való meghalás nélkül - sem függőleges, sem vízszintes irányban. Az életünk és a közösségünk titka a kereszt. Nincs élet és közösség a kereszt nélkül. A kereszt Isten gondolatában már ott volt az örökkévaló múltban. A Bárány leöletett „a világ alapjainak lerakásakor." (Jel. 13:8). Isten ismeri a véget a kezdetektől fogva és így Isten hármas személye tudta az egész örökkévaló múlttól fogva, hogy a Második Személynek el kell jönni emberként a földre, és az emberek bűneiért el kell szenvedni a keresztre feszítést. Ez nem Isten döntése volt Ádám bűnbeesését követően. Ez előre ismert volt az örökkévalóságtól fogva. Isten egy kardot helyezett el az élet fája elé, amikor Ádám vétkezett. Ez a kard sújtott le Jézusra és ölte meg Őt, és ennek a kardnak kell lesújtania a mi ádámi természetünkre is - el kell fogadni a helyünket, hogy „megfeszíttettünk a Krisztussal együtt." (Gal. 2:20) - ha az élet fájához akarunk járulni és közösségre akarunk jutni Istennel és egymással.

János azt mondja, hogy a közösség eredménye teljes öröm lesz (1 János 1:4). Az öröm a keresztyén élet legjellemzőbb tulajdonsága, mert a mennyben öröm van. A mennyben nincs szomorúság. Az angyalok sosem kedvetlenek, hanem mindig tele vannak élettel és örömmel, és mi is rendelkezhetünk ezzel az örömmel, ha közösségünk van Istennel. A Szent Szellem azért jött, hogy elhozza a szívünkbe a menny atmoszféráját - és az a teljes örömöt jelenti. A Sátán azt fogja mondani nektek, hogy ha átadjátok teljesen az életeteket Istennek, akkor boldogtalanok, szomorúak, kedvetlenek és megnyúlt ábrázatúak lesztek. Ez sajnálatos módon néhány keresztyén esetében igaz, mert az ábrázatuk valóban ezt a benyomást kelti. Hallottam egy történetet arról, hogy egy megnyúlt ábrázatú keresztyén bizonyságot tett valakinek, és azt kérdezte tőle: "Szeretnéd a szívedbe fogadni Krisztust?" Ez a személy a keresztyén arcára nézett és így válaszolt: "Nem, köszönöm. Már van elég problémám!" Ez elég sajnálatra méltó tanúskodás a csodálatos Urunkról. Ha az életed és az otthonod nem sugározza az Úr örömét, akkor valami nincs rendben az életeddel. Valahol kiestél Isten akaratából.

János továbbmegy és azt mondja, ha akarod ezt az életet, közösséget és örömöt, akkor a legelső dolog, amit meg kell értened, hogy Isten a világosság, semmi sötétség nincs benne (1 János 1:5): semmi hazugság, semmi tisztátalanság, semmi gyűlölet, semmi büszkeség stb. Szeretnél egy ilyen életet, ahol sosem hazudsz, sosem gyűlölsz senkit, ahol nem vagy féltékeny senkire és sosem vagy büszke? Ha ezt az életet választod, sosem leszel szomorú és kedvetlen. Egy örökkévaló örömöt fogsz megélni az Úrban. Lehetséges egy ilyen életet megélni ebben a bűnnel telt világban? Igen, lehetséges. A Fil. 4:4 megparancsolja nekünk, hogy mindenkor örvendezzünk az Úrban. Ez a földön és nem a mennyben élő emberek számára van megírva! Az örömöd lehet teljes itt a földön, függetlenül attól, hogy üldöznek, mint Jánost a Patmosz szigetén, vagy kényelmesen ülsz otthon. Ha úgy döntöttél, hogy mindig Isten világosságában jársz, az örömöd sosem fog a körülményeidtől függni.

Ha viszont azt mondjuk, hogy közösségünk van Ővele és sötétségben járunk, akkor nem járunk az igazságban. Sok keresztyén azt mondja, hogy közössége van Istennel, de bűnben él. Megláthatod az arcukon, hogy ott van-e az Úr öröme vagy nincs. Nem szökdelve lépkednek, nem énekelnek, és nem csillog a szemük. Belőlük hiányzik az Istennel való közösség öröme. Hívőként minél idősebbek leszünk, annál több örömünk lesz, ha Istennel járunk.