Bálám tanítása virágzott a pergamoni gyülekezetben, mert az ottani presbiter az emberek szolgájává vált.
Isten szolgájának mindig szabadnak kell maradnia. „Áron vétettetek meg. Ne legyetek emberek szolgái!” (1 Korinthus 7:23).
Bálám tanításának két része van. Péter mindkettőt említi a 2 Péter 2:14-15-ben:
Jézus azt mondta, hogy aki szereti a pénzt, az utálja Istent, és aki ragaszkodik a pénzhez, az megveti Istent (olvassuk el figyelmesen a Lukács 16:13-at).
Ha ezt nem tanítjuk egyértelműen, akkor Bálám tanítása virágozni fog a gyülekezetünkben, és a testvérek pénzszeretőkké válnak.
Ha azonban azt akarjuk tanítani, amit Jézus tanított, akkor először magunknak kell megszabadulnunk a pénz rabságából. Könnyebb megszabadulni a haragtól és a szemek kívánságától, mint a pénz rabságából? Csak folyamatos küzdelemmel tudjuk legyőzni ezt a gonoszt.
Feltűnt-e már, hogy a pénz szeretete „minden gonoszság gyökere” (1 Timóteus 6:10)? Míg a harag és a szemek kívánsága gonoszságnak számít, a pénz szeretete nem. Ezért sokan rabszolgái a pénznek, és alig veszik észre, hogy ezzel gyűlölik és megvetik Istent.
Az úgynevezett „teljes idejű szolgálók” túlnyomó többsége, akárcsak Bálám, a pénz szeretetének a rabja. Gazdag hívők otthonába látogatnak el, mert tudják, hogy ajándékokat kapnak tőlük. Ezért hallgatnak, amikor ezeket a gazdag és befolyásos embereket bűneik miatt meg kellene inteni. Olyan gyülekezetekbe utaznak prédikálni, ahol tudják, hogy szép adományokat kapnak. Hogyan tudnak ilyen prédikátorok Istennek szolgálni? Lehetetlen. Ők a Mammonnak szolgálnak. Jézus azt mondta, hogy senki sem szolgálhat két úrnak.
Három alapvető feltételnek kell megfelelnie annak, aki az Újszövetség szerint Isten szolgája akar lenni:
Ezen a három területen folyamatosan ellenőriznünk kell az életünket, hogy lássuk, alkalmasak vagyunk-e az Újszövetség szolgájának?
Ha hatékonyan akarunk szolgálni Istennek, akkor a pénznek és az anyagi dolgoknak nem szabad hatalmukba keríteni az életünket.
Utálnunk kell az ajándékok elfogadását is, mert Jézus azt mondta, hogy „nagyobb áldás adni, mint kapni” (Ap.csel. 20:35).
Ha nem szabadulunk meg az életünkben a pénz hatalmától, soha nem leszünk képesek úgy szeretni Istent és szolgálni Őt, ahogy kellene; és nem leszünk képesek másokat sem Isten szeretetére vezetni, és nem leszünk képesek megszabadítani őket Bálám tanításától.
Bálám tanításának második része az erkölcstelenség. Ez a tanítás arra ösztönzi a testvéreket, hogy szabadon, minden korlátozás nélkül keveredjenek egymással. A Jelenések 2:14-ben olvassuk, hogy Bálám volt az, aki arra buzdította a moábita lányokat, hogy szabadon keveredjenek a fiatal izraeli férfiakkal. Ez olyan erkölcstelenséghez vezetett az izraeliták között, hogy Isten egyetlen nap alatt 24 000 embert ölt meg (4 Mózes 25:1-9).
Csak amikor Fineás felemelte a lándzsáját és véget vetett ennek, akkor szűnt meg Isten haragja Izráel ellen. Amikor Isten látta Fineás cselekedetét, annyira megörült, hogy örök papságot ígért neki (4 Mózes 25:11-13). Isten mindig megbecsüli azokat, akik radikálisan ellenzik a férfi- és nőtestvérek közötti laza keveredést a gyülekezetben.
A véneknek ebben is példát kell mutatniuk a személyes életükkel. Komolyan kell vennünk a nőtestvérekhez való viszonyulást, és kerülnünk kell minden könnyelmű és felesleges beszélgetést velük. Különösen óvatosnak kell lennünk azoknál a nőtestvéreknél, akik mindig beszélni akarnak velünk. Ha szeretünk beszélgetni a nőtestvérekkel, akkor nem vagyunk alkalmasak Isten gyülekezetének vezetésére. Soha nem beszélgethetünk nőkkel egyedül egy zárt helyen. A legjobb mindig az, ha a nőtestvéreket a feleségünkkel vagy egy másik idősebb testvérrel együtt tanácsoljuk.
Amikor a tanítványok látták, hogy Jézus egy szamaritánus nővel beszélget a kútnál, az Írások alapján „csodálkoztak, hogy egy nővel beszél” (János 4:27) – mert Jézus rendszerint nem beszélt egyedül egy nővel. Óvatos volt, hogy ne tegyen semmit, ami akár csak a gonosz látszatát is kelthette. Ezt a példát kell követnünk mindannyiunknak.