A Lukács 9.49-50-ben Jézus arra tanít minket, hogy mit tegyünk, amikor olyan valakivel találkozunk, akinek a szolgálata teljesen eltér a miénktől.

Néhányan démonokat űztek ki, de mégsem csatlakoztak a tanítványokhoz. János megkérdezte Jézust, hogy leállítsa-e őket, de Jézus azt mondta hagyják őket, hadd folytassák a szolgálatukat. Ragaszkodj a saját elhívásodhoz és engedd, hogy mások betöltsék a sajátjukat.

Sok keresztyén annyira fontosnak tartja a saját szolgálatát, hogy úgy érzi, mindenkinek azt kellene tennie.

" Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás?” (1 Kor. 2.17).

Egy érett keresztyén felismeri, hogy Isten különböző szolgálatokat ad különböző embereknek.

Ha az egyik ember evangelizálni akar, a másik pedig szociális munkás akar lenni, akkor engedd, hogy mindegyik betöltse a saját szolgálatát. Néha Krisztus mindkettőjükön keresztül megnyilvánulhat, de ne kritizáljátok egymást. A teremtésben sokszínűség van. Isten nem minden virágot teremtett ugyanolyan színűnek, ugyanolyan alakúnak vagy ugyanolyan méretűnek. A szivárványban nagyon sokféle szín van és így van ez Krisztus testében is. Néhány ember úgy érzi, hogy senkinek sem kellene Biblia-iskolába menni, mert ők nem mennek. Mások úgy érzik, hogy mindenkinek Biblia-iskolába kellene mennie, mert ők mennek. Mindkettő rossz. Isten mindkét módszert használhatja, mindenkinek a saját elhívása szerint. Szűk látókörű emberek azonban semmi mást nem látnak csak a saját szolgálatukat. Róluk szól a következő mondás:

"Adjatok hálát Istennek minden elhívásért és ragaszkodjatok a saját elhívásotokhoz."

A Lukács 9.52-ben azt látjuk, hogy Jézus Samária felé tart. Ez volt az a város, ahol egy évvel korábban nagy ébredés volt. Egy bűnös asszony megtérése által az egész város Jézushoz jött (János 4). Jézus előreküldött embereket, hogy szállást készítsenek neki, de nem fogadták be őt. (53. vers). Ezért sokan, akik megtértek Samáriában úgy döntöttek, hogy felhagynak a zsidókkal szembeni előítéleteikkel, elhagyják a halott vallási rendszerüket és az Urat követik. Ez zavart okozott a vallási vezetőiknél, ezért azok eldöntötték, hogy nem engedik be Jézust megint a városba. Ezért Jakab és János tüzet akartak lehívni az égből Samáriára, de Jézus megdorgálta őket és azt mondta nekik, hogy Ő nem azért jött, hogy elveszítse az embereket, hanem hogy megtartsa őket (56. vers). Ha valamelyik gyülekezet nem fogad be, akkor alázd meg magad és menj máshová. Ezt tettem többször én is.

Mindkét fenti példa esetében Jézus megpróbálta kitágítani tanítványainak a szívét. Sok keresztyén csoport esetében azt láttam, hogy a vezetőknek gyakran nagy szívük volt, de a tanítványaik szíve szűk volt, mert nem ismerték Istent, mint vezetőjüket.

John Wesley és George Whitefield két nagy prédikátor volt Angliában a XVIII. században. John Wesley és a követői abban hittek és azt hirdették, hogy aki megtért, az később elveszítheti az üdvösségét. George Whitefield és a követői pedig azt hirdették, hogy ha egy ember egyszer megtért, akkor már nem veszítheti el az üdvösségét. Wesley és Whitefield jó barátok voltak és amikor Whitefield meghalt, Wesley szolgált a temetésén. Wesley egyik követője később megkérdezte őt: "Látni fogod Whitefieldet a mennyben?" John Wesley a következőt mondta: "George Whitefield olyan fényes csillag volt Isten dicsőségének égboltján, és olyan közel fog állni a trónhoz, hogy én, aki a kicsik között is a legkisebb vagyok, sosem fogom elkapni a pillantását". Wesley követői szűk szívűek voltak, de Wesley alázatos volt és nagyszívű ember, aki Whitefieldet többre tartotta magánál.