Jézus élete a tökéletes nyugalom volt. Elég ideje volt mindennap 24 órában arra, hogy az Atyja minden akaratát teljesítse. Ha azonban úgy döntött volna, hogy azt cselekszi, ami neki jónak tűnik, akkor a napi 24 óra sem lett volna elég, és a legtöbb napon nyugtalan lett volna.

Jézus gyakran látott egy sánta embert a jeruzsálemi templom Ékes kapuja előtt, aki alamizsnáért könyörgött, de nem gyógyította meg, mert nem kapott erre utasítást az Atyjától. Később, miután felment a mennybe, Péter és János - az Atya tökéletes időzítése szerint - meggyógyította azt az embert, és ez azt eredményezte, hogy sokan fordultak az Úrhoz (Ap.csel 3:1-4:4). Ez volt az Atya időzítése, hogy meggyógyítsa azt az embert, és nem korábban. Jézus akadályozta volna az Atya akaratát, ha korábban meggyógyította volna azt az embert. Tudta, hogy az Atya időzítése tökéletes, ezért sosem volt türelmetlen, hogy bármit tegyen a saját akarata szerint.

Jézus örülni tudott minden változásnak, amivel szembetalálta magát, mert tudomásul vette, hogy egy szuverén mennyei Atya tervezi a napi programját. Ezért soha nem bosszantották a változások. Jézus élete példájának követése bennünk is teljes békességet eredményezhet. Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem fogunk cselekedni, hanem azt, hogy csak azt fogjuk tenni, ami az Atya életünkre vonatkozó tervében szerepel. Sokkal inkább az Atya akaratát akarjuk majd véghezvinni, mint a saját, előre elhatározott programunkat.

A lelki keresztények olyannyira a "saját akaratuk" szerint cselekednek, hogy gyakran ingerlékenyek és nyugtalanok lesznek. Némelyikük végül idegösszeomlást kap, vagy fizikailag megy tönkre. Márta nem követett el semmilyen bűnt, amikor az Úrnak és a tanítványainak szolgált. Mégis nyugtalan és kritikus volt Máriával szemben. Ez a lelki szolgálat világos képe. A lelki keresztény nyugtalan és ingerlékeny. Nem hagyott fel a "saját akarata" szerinti cselekedettel, ezért nem ment be Isten nyugalmába (Zsidók 4:10). Szándékai jók, de nem ismerte fel, hogy a saját akarata szerinti cselekedetei bármilyen jók is legyenek, Isten szemében még a megtérés után is csak "szennyes rongyok" (Ézs. 64:6).

Akik úgy "szolgálnak", mint Márta, bármennyire is őszinték, valójában csak önmaguknak szolgálnak. Nem nevezhetők az Úr szolgáinak, mert a szolga megvárja, mit mond neki az Ura, mielőtt szolgálna. Jézus nem kaphatott idegösszeomlást, mert belső emberében tökéletes nyugalom volt. Azt mondta nekünk,

„Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a lelketekben" (Máté 11:29).

Ez Jézus dicsősége, amelyet Isten Szelleme mutat meg nekünk az Igében, és amelyet át akar adni nekünk, és amely rajtunk keresztül akar megnyilvánulni.

Az Úr a mi pásztorunk, és Ő vezeti juhait a nyugalom legelőire. A juhok nem maguk tervezik meg a programjukat, és nem maguk döntik el, hogy melyik legelőre menjenek legközelebb, egyszerűen csak követik a pásztorukat. Az embernek meg kell szabadulnia az önbizalomtól és az önállóságtól, hogy követni tudja a Pásztort. Jézus szelíden követte az Atyját. A lelki keresztények azonban nem akarnak juhok lenni, ezért az értelmük tévútra vezeti őket. Az értelmünk Isten csodálatos és igen hasznos ajándéka, de a legveszélyesebb ajándékká válhat, ha az értelmünk uralja az életünket.

Az Úr azt tanította a tanítványainak, hogy így imádkozzanak: "Mi Atyánk, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is". Hogyan valósul meg Isten akarata a mennyben? Az angyalok nem rohangálnak, hogy megpróbáljanak "valamit tenni Istennek". Zűrzavar lenne a mennyben, ha így cselekednének. Mit csinálnak? Isten jelenlétében várnak, hogy meghallják, mit parancsol, és aztán pontosan azt teszik, amit parancsol nekik. Hallgassátok meg Gábriel angyal szavait Zakariáshoz:

"Én vagyok Gábriel, aki Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád….. (Lukács 1:19).

Az Úr Jézus is ezt a pozíciót foglalta el - az Atyja jelenlétében várakozott, hallotta az Ő hangját, és az Ő akaratát cselekedte.

A lelki keresztények keményen dolgozhatnak, és sok áldozatot hozhatnak, de az örökkévalóság világosságának fénye megmutatja majd, hogy "egész éjjel dolgoztak, és semmit sem fogtak". Akik azonban naponta felvették keresztjüket (megtagadták és halálra adták lelki életüket), és engedelmeskedtek az Úrnak, azoknak azon a napon tele lesz a hálójuk halakkal (János 21:1-6).

"Aki hagyja magát eltéríteni attól a munkától, amelyet én tervezek neki - mondta Jézus -, az nem alkalmas az Isten országára" (Lukács 9:62 - TLB).