"Megtanítva őket, hogy megcselekedjék mindazt, amit Én parancsoltam nektek…" (Máté 28:20)

Ez a Nagy küldetés következő része. Először menjünk el az egész világra és mondjuk el az embereknek, hogy bűnösök, hogy Krisztus meghalt a bűneikért és feltámadt a halálból, aztán felment a mennybe és visszatér, és hogy Ő az egyetlen út az Atyához. Ahol találunk olyan embereket, akik válaszolnak, akkor hívjuk őket, hogy tegyék Jézust az életük urává, hogy legyenek tanítványok, akik követni fogják Krisztust az egész életükben. Merítsétek be őket az Atya, a Fiú, a Szent Szellem nevében, és mutassátok be nekik az Isten titkait. Itt azonban nincs vége; mindez olyan, mintha az olimpián a maratoni futóverseny rajtvonalához állnánk.

Nagyszerű lenne, ha kiválasztanának arra, hogy képviseld az országodat, és az olimpián a maratoni futóverseny rajtvonalához kellene állnod. Ez önmagában is bravúr, de önmagában nem jelent semmit, mert a rajtvonalhoz való odaállás csak a verseny kezdete. Az, hogy tanítvány lettél, és megkeresztelkedtél az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében, ugyancsak nagyszerű, de ahogy az olimpiai példa is mutatja, el kell kezdened futni a versenyt. Ezt a versenyt végigfutni pedig azt jelenti, hogy minden egyes dolgot meg kell cselekedni, amit Jézus parancsolt.

Ez minden keresztyén számára egy életen át tart, és ez az, amit minden gyülekezetnek tanítania kellene az embereknek.

Ha egy gyülekezet fontosnak tartja a tanítvánnyá tételt és a bemerítést, nem kellene leállni itt. Mit kellene tanítaniuk minden vasárnap az istentiszteleteiken? Mindazt, amit Jézus tanított. Mindent, amit Jézus tanított, és nem csak néhány kiválasztott dolgot, és semmiképpen sem pszichológiát vagy puszta szórakozást. Szomorú, amikor egy gyülekezetet jobban érdekel a zene minőségének javítása a tagok minőségének javítása helyett. Ez rendkívül szomorú. Mit gondolsz, mi érdekli jobban Istent a mennyben?

Tegyük fel, hogy egy új gyülekezet összegyülekezik. Tegyük fel, hogy tele van olyan emberekkel, akik valóban újjászülettek, és valóban Jézust akarják életük Urává tenni. Ha azt látod, hogy egy ilyen gyülekezet a zenére koncentrál, szerinted Isten elégedett? Jó, ha jó a zene, nem vagyok ellene, de ez prioritás kérdése. Mi érdekli jobban Istent, az, hogy az emberek abban a gyülekezetben jobban hasonlítsanak Krisztusra, vagy az, hogy a zene szórakoztatóbb legyen? Itt láthatjuk, hogy a keresztyének hogyan jutottak tévútra, mert a keresztyén vezetők nem értették meg, hogy mi tetszik Istennek.

Mit kellene tennünk a gyülekezeteinkben? Arra kellene tanítanunk az embereket, hogy engedelmeskedjenek minden egyes parancsolatnak, amit Jézus parancsolt. Nem taníthatunk másokat arra, hogyan engedelmeskedjenek Isten parancsainak, ha mi magunk nem engedelmeskedtünk azoknak. Figyeljük meg a különbséget e két kijelentés között: „Tanítsátok meg őket mindarra, amit parancsoltam nektek" és »Tanítsátok meg őket, hogy megcselekedjenek mindent, amit parancsoltam nektek«.

Ha csak meg kellene tanítanom másoknak mindazt, amit Jézus parancsolt, akkor Jézus összes tanítását taníthatnám úgy, ahogyan egy ember kémiát, fizikát vagy történelmet tanít. Tanulmányozom a fogalmakat, és tanítom azokat. Ahhoz azonban, hogy „tanítsam őket arra, hogy…", ahhoz az kellene, hogy előbb én magam is megtegyem, hogy aztán megtaníthassam nekik, hogyan tudják ők is megcselekedni. Ha én magam nem cselekedtem meg, olyan lennék, mint az, aki úszni tanít, miközben nem tud úszni. Ha megértetted az úszás alapelveit és technikáit, akkor egy táblán egy csomó embernek világosan el tudod magyarázni, és magad mégsem vagy úszó. Ez pusztán „tanítás". Azonban a „megtanítani őket arra, hogy…" azt jelenti, hogy megmutatod nekik a medencében vagy egy folyóban, hogyan tudsz úszni a víz felszínén, és hogyan haladsz egyik helyről a másikra.

Egy biblikus keresztyén vezető felelőssége az, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy tényleg megtegyenek minden egyes dolgot, amit Jézus parancsolt, és ez hatalmas mennyiségű tanítás. Ezért írtam a „Mindaz, amit Jézus tanított" című könyvet - hogy teljesítsem ezt a parancsot. Arra törekszem, hogy teljesítsem Jézus parancsát, hogy megtanítsam mindazt, amit tanított, és megtanítsalak titeket arra, hogy úgy cselekedjetek, ahogy én magam is igyekeztem cselekedni az elmúlt 52 év során. Nemcsak azokat a dolgokat igyekeztem hangsúlyozni, amelyek a kedvenc parancsolataim, vagy amelyek könnyűek, és elhanyagolni a többit.

Ennek minden tanítvány szenvedélyévé kell válnia: mindent megcselekedni, amit Jézus parancsolt.