„Ami pedig a szenteket illeti, akik a földön vannak, ők a fenségesek, akikben minden örömöm van." (Zsoltárok 16:3)

Mit jelent valójában a szentekben való „örvendezés"? A családunkban nemrég szerzett tapasztalat segített abban, hogy ezt a verset új megvilágításban lássam, és segített meglátnom, mennyire kedves ez a hozzáállás az Úr számára.

Igaz történet: Egyéves gyermekünk éppen ott tartott, hogy elkezdjen járni. Gyakran belekapaszkodott a bútorokba, hogy el ne essen, de nem volt bátorsága még az előszobán sem végigmenni segítség nélkül. Aztán egy nap kapaszkodó nélkül, és kacagva, de remegve elindult a nappalin keresztül, oda, ahol álltam. El voltam ragadtatva! Szurkolni kezdtem neki, és alig vártam, hogy lássam, vajon sikerül-e neki az első próbálkozása, hogy keresztüljöjjön a szobán.

Aztán valami teljesen váratlan dolog történt, ami az örömömet egy egészen más szintre emelte. Nem, nem a kisgyerek kezdett el rohanni; a nővére jött oda, és csatlakozott hozzám, hogy együtt szurkoljunk neki. Elámultam, hogy az örömöm mennyire felfokozódott, amikor láttam, hogy az idősebb lányom osztozik a kisgyermek iránti örömömben. Őszintén szólva, talán még jobban is örültem az idősebb lányom örömének, mint a kislány járási próbálkozásának!

Ez a történet az évek során többször is megismétlődött különböző formában, és mindig megragadott a tanulság: amikor a gyermekeim örülnek egymásnak - egymás fejlődésében, egyedi adottságaikban stb. -, az apai szívemet különleges öröm tölti el. Ez megtanított valamit arról, hogyan tudok én is különleges örömet szerezni mennyei Atyám szívének, amikor Krisztusban élő testvéreim iránt érzett igaz szeretetben gyönyörködöm.

A „kellően" művelt és kifinomult elménkkel könnyű azt gondolni, hogy az Isten családjának más tagjai iránti öröme nem tartozik a Krisztus iránti szeretet körébe. Mégis azt látjuk, hogy az Isten családjában a mások iránti szeretet néhány legnyilvánvalóbb megnyilvánulása a legérettebb keresztényektől származik:

„Így felbuzdulva irántatok, készek voltunk közölni veletek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk ." (1 Thessz. 2:8)

„Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem, Onésimusért,….Kit visszaküldtem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz !" (Filemon 1:10; 12)

„Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak rajta, hanem rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra." (Fil. 2:27)

„Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; és a fej sem a lábnak: Nem kelletek nékem….. Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszti egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok ." (1 Kor. 12:21; 24-25)

„Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében." (Fil. 1:8)

„Mert mi is megerősödünk, ha ti erősek vagytok az Úrban." (1 Thessz. 3:8)

Nagy kihívást jelent számomra, hogy Pál apostolnak a gyülekezet iránti szeretetének példáját vizsgáljam meg. Könnyű azt mondani, hogy „szeretem a gyülekezetet"; más dolog őszintén összehasonlítani a test más tagjai iránti szeretetemet az itt leírt példával. Örülök-e mások növekedésének, és mások ajándékainak? Odaállok-e az Úr mellé (aki mindig él, hogy közbenjárjon értük is - Zsidók 7:25), és drukkolok-e a Krisztusban élő testvéreimnek , ahogy az idősebb lányom tette a kisgyermekért?

Az örvendezés ellentéte

Nagyon fontos, hogy megtisztítsuk magunkat a gyűlölet minden formájától. Ostoba módon gratulálhatunk magunknak, és dicsekedhetünk azzal, hogy nincs bennünk rosszindulat másokkal szemben, vagy, hogy nem pletykálunk, vagy, hogy nem vádaskodunk stb. és azt képzelhetjük, hogy ezek az öröm ellentétei. Észrevettem azonban, hogy az örömnek van egy sokkal veszélyesebb ellentéte, amitől óvakodni kell, és ez a közömbösség.

„Miért böjtölünk, ha Te nem látod, gyötörjük lelkünket és Te nem veszed észre? Ímé, böjtölésetek napján kedvteléseteket űzitek, és minden munkásotokat szorongatjátok…..Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ." (Ézsaiás 58:3; 6-8)

Isten a népnek, amely napról napra igyekezett megismerni Őt (Ézsaiás 58:1-2), a gondatlanság, a közömbösség, a hanyagság bűnét állapította meg. Meg akarták ismerni Istent, és örömmel meg akarták ismerni az Ő útjait, mégis bűnösnek találta őket, mert azt feltételezték, hogy ennek a törekvésnek semmi köze a testvéreikhez! Azt gondolták, hogy kereshetik Istent, és közben közömbösek lehetnek az Ő családja iránt!

Miközben az Úrral járunk, bizonyára foglalkozni akar az elkövetett bűnökkel (mint a gyűlölet, a pletyka, a vádaskodás stb.), de ennél is jobban akar foglalkozni mindenfajta mulasztás bűnével, különösen a szeretet hiányával a szívünkben. Az a vágya, hogy ne csak a saját szükségünkre töltsön el bennünket szeretetével, hanem hogy másokért is túlcsordulásig betöltsön minket (János 7:38). Nehéz elhinni, de Isten Igéje azt mondja, hogy a közömbösség valójában rosszabb, mint a nyílt gyűlölet :

„Tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg, sem forró nem vagy; bárcsak hideg vagy forró lennél. Mivel tehát langyosak vagytok, és sem nem melegek, sem nem hidegek, kiköplek titeket a számból." (Jelenések 3:15-16) - Isten valójában a hideget előnyben részesíti a langyossággal szemben!

Észrevettem, hogy sokkal könnyebb az általam elkövetett hibákra összpontosítanom, mint azt meglátni, hogy milyen mulasztásaim vannak. Isten azonban nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen megszabadulunk a rossztól („hidegség"), hogy közömbösek („langyosak") maradjunk. Ő el akar árasztani minket jóval (az Ő tüzes, forró szeretetével). A kritikus szakasz, amelyen az Ő kegyelmével keresztül túl kell jutnunk, az az üresség, a langyosság, a nemtörődömség és a közömbösség sivataga.

„Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél." (Lukács 11:24-26)

A Krisztus testében a nemtörődömséget ugyanolyan veszélyesnek kell tekintenünk a lelkünkre nézve, mint a gyűlöletet. Ha így teszünk, akkor kérni fogjuk az Urat, hogy adjon nekünk kinyilatkoztatást a többi testvérrel szembeni közönyünkről. Az Ő jósága vezessen minket arra, hogy megbánjunk minden szeretethiányt, és árassza el szívünket az Ő családjában való örömének teljességével. Hatalmas áldás volt számomra, hogy apaként elgondolkodtam a saját felerősített örömömről szerzett tapasztalataimon, és hogy emlékezzek arra, hogy amikor megosztjuk Isten szívét családja más tagjai iránt, lehetőségünk van arra, hogy felerősítsük az Ő örömét.

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket." (János 15:12)

"A vége pedig mindennek közel van. … Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez." (1 Péter 4:7-8)

És mivelhogy a törvénytelenség megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül, de aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül." (Máté 24:12-13)