Az 1 Korinthus 11 felszólít minket, hogy amikor megtörjük a kenyeret, akkor emlékezzünk az Úr halálára. Jézus azért jött, hogy a halála és a tanítása által bemutassa nekünk, hogy az „ Isten szerint való élet kapuja a halál" (lásd 2 Korinthus 4:10). Ezért jó, ha minden szempontból átgondoljuk Krisztus halálát és tökéletesen megértjük, mit jelent Krisztussal együtt meghalni (megenni a megtört kenyeret), Krisztussal együtt keresztre feszíttetni.

Az egyik része Krisztus halálának, hogy Ő olyan dologért vállalta a keresztet, amit nem követett el ("Azért büntetnek, amit sosem tettem, és vissza kell adnom, amit sosem loptam el" - Zsoltár 69:5 - Living Bible). Ez pontosan az ellenkezője volt annak, amit Ádám tett - aki nem vállalta a felelősséget azért, amit tett. Feleségét hibáztatta (1 Mózes 3:12). Ádám és Isten gyermekei ezen a két teljesen különböző úton járnak.

Ádám gyermekei saját igazukat védik, mint az ősapjuk. „Ti magatokat igaznak nyilvánítjátok" - mondta Jézus a farizeusoknak (Lukács 16:15). Ádám nem volt képes meglátni saját szükségét vagy saját bűnét, csak más bűnét látta meg. Amikor valaki másokat hibáztat, és nem lát magában semmi rosszat, akkor valójában a vádló Sátánnal van közösségben.

A haldokló tolvaj a kereszten megmenekült, és nemcsak azért, mert azt mondta: "Uram, emlékezz rám," hanem azért, mert vállalta a felelősséget a saját bűneiért, mielőtt kimondta volna ezeket a szavakat.

Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre, hogy megítéljen másokat. Egyedül is meg tudja ezt tenni! Azt akarja, hogy csak magunkat ítéljük meg. Isten csak egy dologra hív minket: „Ismerd be saját gonoszságodat" (Jer. 3:13). Az ilyen hívők a világ legboldogabb emberei lesznek.

Az Úr Jeremiáson keresztül azt mondta Júda nemzetségének, hogy nem tanultak semmit Izrael, az északi királyság kudarcából (Jeremiás 3:6-8), és akkor azt mondta, hogy Izrael jobb, mint Júda. Sok keresztyén csoport, amelyek halott felekezetekből jöttek ki, nem tanultak semmit abból, amit Isten ezekkel a halott felekezetekkel tett. Ezért ugyanúgy farizeusok és halottak maradnak, mint azok a felekezetek.

Éljetek mindig Jézus jelenlétében, és nézzetek Őrá! Ez egy önmagunkat folyamatosan megítélő élethez vezet. Ez minden szellemi fejlődés útja. Ez egy olyan üzenet, amelyet egyetlen gyülekezetben sem fogsz hallani, ahová elmész. Saját magadnak kell prédikálnod. Nekünk nem magunkba kell nézni - mert az kárhoztatáshoz és csüggedéshez vezet, hanem nézzünk Jézusra - és ahogy Őt nézzük, látni fogjuk saját romlottságunkat, ahogyan Ézsaiás, Jób és János (Patmosz szigetén) látta, és akkor megítélhetjük önmagunkat.

Sosem nézek magamba, folyton csak Jézusra nézek - a tökéletes tisztaságára (mint emberre, aki hozzám hasonlóan megkísértetett) a szeretetére és az alázatára. Ez folyamatosan a szükségeimre emlékeztet engem.