Csak akkor vagyunk hajlandók az Úrhoz jönni, ha a saját erőnk végére érünk. Jézus hívta magához az embereket, és azt mondta: „ Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek" (Máté 11:28).

Jézus nem hív mindenkit, hogy jöjjön hozzá. Itt azt látjuk, hogy csak azokat hívja, akik betegek és belefáradtak a bűntől legyőzött életükbe. A tékozló fiú csak akkor tért vissza az atyjához, amikor „minden pénzét elköltötte", és „senki nem adott neki semmit". Csak akkor "tért észhez" (Lukács 15:16-18). Szellemileg csak akkor fejlődhetünk, ha eljutunk arra a pontra az életünkben, amikor már nem törődünk a férfias büszkeséggel, és abbahagyjuk az emberekre és a körülményekre való panaszkodást - és belefáradunk a saját legyőzött életünkbe. Ez az igazi bűnbánat. Különben olyanok leszünk, mint a koraszülöttek, akiket inkubátorban kell tartani (állandóan melegíteni és mások által biztatni). A biztonságunkat nem a gyülekezetben, hanem egyedül az Úrban kell megtalálni. Az Ezékiel 36:25-30 a bővölködő életről prófétál, amelyet Jézus ad nekünk az Újszövetség értelmében. A 31. versben az áll, hogy amikor belépünk az új életbe, „meg fogjuk utálni mindazt a rosszat, amit az előző életünkben elkövettünk". Az Isten emberének egyik fő jellemvonása, hogy állandóan a következőt kiáltja magában: "Én nyomorult ember. Hogyan szabaduljak meg teljesen minden bűntől?" (Róma 7:24). Állandóan arra vágyik, hogy megszabaduljon minden szennytől, sőt a bűn szagától is a testében. Isten azt akarja, hogy erős légy a csapások idején (Péld.24:10). Ahhoz azonban fejlődnöd kell az Úrtól kapott kijelentésekben a béke idején, hogy erős lehess a csapások idején. Isten útjai nem a mi útjaink. Neki először össze kell törnie minket - sok frusztráción és kudarcon keresztül -, és ezért eljuttat oda, ahol megkaphatjuk azt a szellemi kiképzést, amelyet Ő tervezett el számunkra.

Egyikünknek sem jutott volna eszébe, hogy elküldjük Mózest 40 évre a pusztába, hogy vigyázzon a juhokra, és szembesüljön azzal a megaláztatással, hogy az apósánál kell maradnia, és alatta kell dolgoznia 40 éven keresztül, hogy felkészülhessen arra, hogy ő legyen Izrael vezetője. De ez Isten útja. Isten valami hasonlót tett Jákóbbal, mielőtt Izrael fejedelmévé változtatta. Isten számára az a legnehezebb feladat, hogy összetörjön egy embert. De amikor sikerül ezt megtennie, az ilyen emberen keresztül felszabaduló erő jóval nagyobb ahhoz az erőhöz képest, amely akkor szabadul fel, amikor az atom széthasad! Pál a következőt mondta a tapasztalatairól: „Üldöznek, de nem maradunk magunkra, megvetnek, de nem győznek le minket;" (2 Korinthus 4:9 - magyarázó fordítás). Isten megengedi, hogy időnként megalázzanak minket, de nem maradunk lent, mint mások. Felkelünk és megyünk tovább. Ez az, ami még jobban feldühíti a Sátánt. Isten a megszentelődésre is tanít minket azáltal, hogy megalázottak legyünk, hogy az a javunkra váljon. Tehát attól a naptól fogva továbbra is hirdetem Jézus győzelmét és a Sátán legyőzését, bárhová megyek. Halleluja!!