Nézzük meg a Szellemmel betöltött élet négy jellemzőjét Pál apostol élete alapján.

1. Teljes elégedettség: A Szellemmel betöltött élet elsősorban teljes elégedettséget ad. A Filippi 4:11-ben Pál azt mondja: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek". Az ilyen elégedettség az öröm és béke teljességét hozza magával. Ezért beszél Pál az örömről és a békességről a 4:4 és a 4:7 igékben. Csak akkor tudjuk Istent dicsérni, amikor teljesen elégedettek vagyunk minden intézkedésével velünk kapcsolatban. Ha hisszük, hogy Isten mindenható és ezért mindent, ami velünk történik, a javunkra tudja fordítani (Róma 8:28), akkor valóban elégedettek lehetünk minden körülmények között. Akkor dicsérni tudjuk az Urat, mint Habakuk, még akkor is, amikor kertünk fái nem teremnek gyümölcsöt, vagy amikor elpusztul a nyájunk és súlyos anyagi veszteséget szenvedünk - vagy bármilyen más helyzetben (Habakuk 3:17-18). Az Efézus 5:18-20 azt jelenti ki, hogy a Szent Szellemmel való betöltekezés eredménye az lesz, hogy áradni fog belőlünk Isten dicsérete. Pál apostol akkor is örvendezni tudott, amikor börtönbe volt zárva, és kalodában voltak a lábai (Ap.csel. 16:25). Még ott is elégedett volt, és nem talált semmi okot a panaszkodásra. Ez az egyik elsődleges jele a Szellemmel betöltött életnek. Amikor egy keresztyén ember morgolódik és zúgolódik, az annak a jele, hogy - ahogyan az izraeliták, akik Isten ellen zúgolódtak a pusztában - még nem lépett be az ígért győzedelmes életbe („a győzelem földjére").

2. A Szentségben való növekedés: Másodsorban, a Szellemmel betöltött élet a szentségben való növekedést eredményezi. Ahogyan egy ember saját élete növekedik a szentségben, úgy növekedik az Isten szentségében való abszolút bizonyossága is. Ez a kettő együtt jár. Valójában, az utóbbi egy teszt arra vonatkozóan, hogy az előbbi valóban megvan-e az életünkben. Huszonöt évvel a megtérése után Pál ezt mondja: „én vagyok a legkisebb az apostolok között" (1 Korinthus 15:9). Öt évvel ez után azt mondja: „minden szentek között a legkisebb vagyok" (Efézus 3:8). További egy évvel később pedig ezt mondja: „én vagyok (nem „én voltam", hanem „én vagyok") a bűnösök között az első" (1 Timótheus 1:15). Látod a szentségben való növekedésének folyamatát ezekben a kijelentésekben? Minél közelebb került Pál Istenhez, annál inkább tudatosult benne a testből fakadó romlottsága és gonoszsága. Felismerte, hogy nem lakik a testében semmi jó (Róma 7:18). A Szellemmel betöltekezett ember nem pusztán annak benyomását kelti másokban, hogy növekedik a szentségben, hanem meg is teszi azt. Nem tesz bizonyságot olyan élményekről, amelyek állítólag szentté tették őt, vagy nem próbál meg meggyőzni másokat a szentté válás teológiájáról. Olyan mértékben lesz nyilvánvaló a szentség az életében, hogy mások is oda fognak menni hozzá önszántukból, és meg fogják kérdezni tőle az életének titkát. Azzal a dologgal fog rendelkezni, amit J. B. Philips úgy fordít, hogy „szentség, amely nem káprázat" (Efézus 4:24).

3. Megfeszített élet: Harmadsorban, a Szellemmel betöltött élet egy keresztre feszített élet. Pál azt mondta: „Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Galáta 2:20). A kereszt útja a Szellemmel való teljesség útja. A Szellem mindig a kereszthez fog minket vezetni, ahogyan Jézust is. A Szellem és a kereszt elválaszthatatlanok. A kereszt a gyengeség, a szégyen és a halál jelképe. Pál apostolnak voltak félelmei, bizonytalanságai, bánatai és könnyei az élete során (lásd 2 Korinthus 1:8; 4:8; 6:10; 7:5). Bolondnak és megszállottnak tartották. Mások gyakran úgy bántak vele, mint söpredékkel és szeméttel (1 Korinthus 4:13). Mindez nem összeegyeztethetetlen a Szellemben való teljességgel. Éppen ellenkezőleg, a Szellemmel betöltekezett ember azt fogja tapasztalni, hogy Isten egyre tovább és tovább vezeti a megalázkodás és az önmagának való meghalás útján.

4. Folyamatos növekedés: Negyedszer, a Szellemmel betöltött élet olyan élet, amely folyamatosan keresi a teljesség egyre nagyobb fokozatait. „Igyekszem" mondja Pál majdnem harminc évvel a megtérése után, amint közeledett az élete végéhez (Filippi 3:14). Még mindig nem ért célba. Isten Szellemében való még nagyobb teljességet keres az életében, és ezért minden szellemi izmát megfeszíti e célja felé. „Nem vagyok tökéletes (teljes)" mondja a Filippi 3:12-ben. A 3:15 igében azonban mintha ennek az ellenkezőjét mondaná: „Valakik annak okáért tökéletesek (teljesek) vagyunk, ilyen értelemben legyünk". Ez a Szellemmel betöltött élet ellentmondása - teljes és mégsem teljes. Más szavakkal, tele van, de mégis egyre nagyobb fokú betöltekezésre vágyik. A Szellemmel betöltekezett állapot nem állandó, nem mozdulatlan, hanem egyre nagyobb fokú teljességet érünk el benne. A Biblia azt mondja, hogy a Szent Szellem dicsőségről dicsőségre vezet minket (2 Korinthus 3:18) - vagy más szavakkal, a teljesség egyik fokáról a másikra. Egy pohár tele lehet vízzel, ahogyan egy vödör is tele lehet, egy tartály is és egy folyó is. Hatalmas különbség van azonban egy pohár és egy folyó telítettsége között.

A Szent Szellem folyamatosan azon dolgozik, hogy kibővítse a befogadóképességünket, hogy egyre nagyobb mértékben be tudjon tölteni minket. Itt jön a képbe a kereszt. Nem növekedhet a befogadóképességünk, ha elkerüljük a kereszt útját. Ha következetesen elfogadjuk a keresztet az életünkben, azt fogjuk tapasztalni, hogy a poharunkból vödör lesz, a vödrünkből tartály, a tartályból folyó, és a folyóból sok folyó. Minden szakaszban, ahogyan a befogadóképességünk növekszik, újra be kell töltekeznünk. Így fog beteljesülni bennünk az Úr Jézus ígérete:

„Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők" (János 7:38-39)