Pál apostol filippibeliekhez írt levelében nagy hangsúly van az örömön.

„ Mindenkor minden én könyörgésemben mindnyájatokért nagy örömmel könyörögvén." (Fil. 1:4)

„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek !" (Fil. 4:4)

Pál akkor írta ezt a filippibelieknek, amikor börtönben volt (Fil. 1:13). Kihívás azt látni, hogy Pál olyan sokat írt az örömről, miközben ő maga börtönben volt. Könnyű örömről prédikálni, amikor kényelem vesz körül minket. Teljesen más dolog az örömről írni, amikor nehéz körülmények között vagyunk. Pál szavai arra tanítanak minket, hogy lehetséges a keresztyének számára, hogy örömük lehet bármilyen körülmény között. Ez a Krisztus szerinti gondolkozás és életmód.

Jézus azon az éjszakán beszélt a legtöbbet az örömről, amikor keresztre feszítették (János 15 és 16). Az utolsó vacsorán azt mondta a tanítványainak:

„Ezeket azért mondtam nektek, hogy az örömötök teljes legyen." „Senki sem veheti el az örömödet." „Az Én örömömet akarom adni neked." Ezt követően néhány órán belül hamisan megvádolták és nyilvánosan keresztre feszítették, mint egy bűnöst. Ennek ellenére Ő volt az, aki megosztotta az örömét másokkal és másokat bátorított.

Pál Krisztushoz hasonlóan gondolkodott és viselkedett. Tele volt örömmel a börtönben. Nem tudjuk, hogy Pál csak házi őrizetben lévő fogoly volt akkor, amikor a leveleit írta (Ap.csel. 28:16; 30:31) vagy valóban fogoly a római börtönben. A római börtönök akkoriban sötétek, veszélyesek voltak és tele voltak patkánnyal, moszkitókkal és csúszó-mászó férgekkel, ahol a foglyoknak a földön kellett aludniuk és nagyon kevés ételt adtak nekik. Akármelyik is volt a kettő közül, kétségtelen, hogy nem volt kényelmes. Pál még ilyen körülmények között is tele volt örömmel, fogolyként az evangéliumot hirdette, és nem siránkozott a saját szerencsétlensége miatt. Nem vágyott senki együttérzésére, hanem tele volt örömmel.

Milyen hatalmas példakép Pál azon keresztyének számára, akik kényelemben élnek és mégis panaszkodnak a legkisebb kellemetlenség miatt! Milyen gyakran látjuk, hogy a hívők próbálják elnyerni mások együttérzését csupán azért, mert egy kis nehézséggel kerültek szembe, vagy egy kis próbán mennek keresztül. Pál egy szóval sem beszélt a saját szenvedéséről, hanem azt mondta:

„Hálát adok Istennek minden rólatok való megemlékezésemben, Mindenkor minden én könyörgésemben mindnyájatokért nagy örömmel könyörögvén." (Fil. 1:3-4)

Próbálom elképzelni Pált, ahogyan egész éjszaka a moszkitók csipkedték, megpróbálta elkerülni a patkányokat, bogarakat és egyebeket, amik ott nyüzsögtek körülötte a börtönpadlón, miközben írt. Miközben egész éjszaka a moszkitók csipkedték és meleg ruhája sem volt, hogy betakarózzon, az örömről írt. Az öröme nem a körülményeitől függött, hanem Isten kegyelmétől, amit a Filippiben lévő hívőkben látott.

Sok évvel korábban az Úr vezette őt egy látás által, hogy menjen Filippibe. (Ap.csel. 16:9-12). A látásnak engedelmeskedve odament és embereket vezetett az Úrhoz annak ellenére, hogy be volt börtönözve Filippiben. A megtért börtönőr valószínűleg egy vén volt a filippi gyülekezetben és azt mondta az embereknek: „Én láttam ezt az embert örvendezni ott a börtönben. " Pál örömének forrása az Úr szolgálatában eltöltött áldott élet volt. Amikor az életed végéhez érsz, az a tény fog neked örömet okozni, hogy azokban a napokban, amikor Isten adott neked egészséget, erőt és az életedet az Úr szolgálatával töltötted begyűjtve embereket Isten királyságába, építetted az Ő gyülekezetét. Gondolj arra, mint Pál, amikor az életed végéhez érsz, hogy hálát adhatsz Istennek, amit a te életed által véghezvitt.