Dávid mondja a Zsolt 27:4-ben: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában."

Dávid nagy és gazdag király volt, aki sok csatát megnyert és nagy hírnévnek örvendett. Mégis ezt mondta: „Nem vagyok elégedett. Egy dolgot kívántam az Úrtól. Nem azt, hogy az egész világ királya legyek, vagy nagy prédikátor legyek, vagy nagyon híres legyek. Egy dolgot kívántam csak az Úrtól, hogy láthassam az Uram szépségét, egész életemben egyre többször láthassam az Ő szépségét."

Ugyanezzel a vággyal éljük az életünket mi is?

A János evangélium 20. fejezetében egy másik személyről olvasunk, akinek szintén csak ez az egy vágya van. Mária Magdalénáról van szó, aki már nagyon korán odament a sírhoz szombaton reggel. Miért nem aludt akkor? Miért kelt fel korán, hogy a sírhoz menjen, amikor még sötét volt? Mert volt egy vágy az életében, hogy lássa az Urát. Azt olvassuk, hogy amikor odaért a sírhoz, üresen találta azt. Ezért aztán elfutott, hogy szóljon néhány tanítványnak. Ők is odamentek és benéztek a sírba és aztán visszatértek az otthonaikba, lehet, hogy le is feküdtek.

Mária azonban sírva állt a sír előtt. Látjátok, a tanítványok nem szerették az Urat annyira, mint Mária! A tanítványok, amikor meglátták az üres sírt, visszamentek aludni, Mária azonban nem tudott így tenni, mert Jézus volt minden a számára. Istennek ma is ilyen emberekre van szüksége a gyülekezetben. Amikor az Úr Jézus odament Mária Magdolnához, ő azt hitte, hogy a kertész, ezért így szólt hozzá:

„ Uram, ha te vitted el Őt, mondd meg nékem, hová tetted, és én elviszem Őt." (János 20:15).

Még arra is kész volt, hogy elvigye a holttestet. Tudjátok, hogy lehetetlen lenne egy nőnek egy holttestet cipelni, de olyan nagy volt az Úr iránti szeretete, hogy hajlandó volt minden nehézséget vállalni érte. Ez az „Isten arca keresésének" a jelentése. Ez azt jelenti, hogy csak egyetlen vágyunk van - látni az Úr szépségét - és semmi mást. Nem az a dolgom, hogy gazdag, vagy nagy ember legyek ezen a világon, hanem hogy egyre jobban lássam az Uram szépségét nap, mint nap.

Emlékszem egy férfi történetére, aki egyszer meglátogatta egy özvegy házát. Nagyon szegény asszony volt, de szerette az Urat. Négy-öt gyermeke volt, és egy nagyon kicsi sárkunyhóban lakott. A férfi megkérdezte tőle: hogy lehet az, hogy a házadban csak öröm és békesség van? Nincs sok pénzed. A gyerekeid félig laknak jól, mégis mindig mosolyognak. Annyi nehézség és betegség van az otthonodban, és mégis mindig örülsz. Mi az életed titka? Azt válaszolta: „Jézus Krisztus a minden számomra. Nincs szükségem másra ezen a világon."

Szeretteim, ha az Úr Jézus Krisztus lenne mindenünk, mi is olyanok lennénk, mint ez az asszony.