Az Ézsaiás 42.1 beszél Jézusról, mint Isten szolgájáról, akit a Szent Szellem kent fel. "Ímé az én szolgám, akit támogatok." Isten igaz szolgája az, akit Isten támogat és nem pénzzel vagy más módon támogatnak emberek vagy szervezetek. Az Úr az, aki támogat minket folyamatosan. Emberek adhatnak nekünk ajándékokat, de sosem függhetünk az emberektől vagy a pénztől. A „támogat" (segít, gyámolít) szó azt fejezi ki, hogy mitől, vagy kitől függünk. Nekünk egyedül az Úrtól kell függenünk. Amikor elérkezünk arra a helyre, ahol már nincs semmiféle támogatás, akkor Isten betölt szellemével.

Az Ézsaiás 42.2 azt mondja: „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán."

Ezt idézi Jézusra vonatkoztatva a Máté 12.19-20, ahol továbbmegy, és azt mondja:

„ Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán és a megrepedt nádat nem töri el."

Ez azt jelenti, hogy az Úr nem akadályoz senkit abban, hogy elrontsa az életét, viszont bátorít a helyreállításra. Az Úr nem fogja a pislogó gyertyabelet kioltani, hanem ráfújva feléleszti azt. Isten abban érdekelt, hogy segítse a gyenge, elbukott hívőket. Segítse azokat, akik elbátortalanodtak vagy elcsüggedtek, megerősítve a szellemüket. Az Úr igaz szolgájának mindig ilyen bátorító, szellemet erősítő szolgálata lesz azok felé, akik elcsüggedtek, reménytelenek és feladták az életüket. Mindannyian ilyen szolgálatot keressünk, mert erre van szükség mindenhol.

Az Ézsaiás 42.19 mondja:

„ Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? Kicsoda süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?"

Ez egy elgondolkodtató vers, különösen azért, mert világosan Jézusra utal (mint azt az 1. verstől láthatjuk). Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten igaz szolgája vak és süket sok dologgal kapcsolatban, amit maga körül lát és hall. Sok dolgot lát, de nem veszi figyelembe azokat (20. vers). Nem a körülötte lévő emberek bűnét kutatja. Nem azért hallgatja őket, hogy rajtakapja őket valamin, amit mondanak. A farizeusok voltak ilyenek, akik mindig arra vártak, hogy rajtakapják Jézust, hogy vádolhassák őt. Sok keresztyén sajnos hasonlít hozzájuk, mert mindig arra várnak, hogy megvádoljanak valakit valamiben, amit mond - nagyon gyakran azért, mert féltékenyek a szolgálatukra. Ne legyetek ilyenek! Legyetek vakok és süketek sok dologgal kapcsolatban, amit láttok és hallotok magatok körül. Hallottad, hogy valaki hamisan vádaskodott ellened? Ha süket voltál nem hallottad meg azt. Ne halld meg azokat! Nem jó dolog az Isten szolgájának „vaknak" lenni egy vonzó nő láttán? Van szemed, de nem látsz, mert „vak" vagy! Van füled, de nem hallasz. Nem ítéled meg azt, amit a szemed lát vagy a füled hall. Így élt Jézus és így kell élnünk nekünk is (Ézsaiás 11.3)

Ézsaiás 50.4 egy prófécia Jézusról. Azt mondja itt, hogy Jézus fegyelmezte a nyelvét, amit arra használt, hogy vigasztalja a fáradt embereket a maga korában. A nyelv a testünknek az a része, amit Isten használ és Isten minden szolgájának fegyelmeznie kell a beszédét. Jézus beszéde olyan volt, mint az éles kard (49.2). Isten beszéde, ami elhagyja a szánkat időnként olyan, mint egy éles kard, ami a szívekbe hatol és nyilvánvalóvá teszi a rossz szándékokat, néha azonban barátságos szóval bátorít. Azt olvassuk itt, hogy Jézus minden reggel korán kelt, hogy hallja, mit mond neki az Atya. (50.4. vers). Ha hallott valamit, azonnal engedelmeskedett neki. Elfogadta az Atya akaratát még akkor is, amikor az Atya megengedte az embereknek, hogy üssék és verjék őt. (5-6 vers). Amikor az emberek ezt tették Jézussal, ő „olyanná tette az arcát, mint a kova" (7. vers), mert nem akart bosszút állni rajtuk vagy megfenyegetni őket, hanem megbocsátott és megáldotta őket. Tudta, hogy nem fog megszégyenülni, mert Isten megerősíti Őt (8. vers).