„Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket a maga idejében." (1 Péter 5:5-6).

A felmagasztalás nem azt jelenti, hogy nagy emberek leszünk ebben a világban vagy keresztyén körökben, és elnyerjük az emberek tiszteletét. Ez szellemi felmagasztalásra utal, ahol szellemi hatalmat kapunk, hogy életünkben és szolgálatunkban teljesítsük Isten minden akaratát. Ez a felmagasztalás azonban attól függ, hogy megalázzuk-e magunkat.

Mindannyian tudjuk, hogy a világ tele van olyan emberekkel, akik egyre nagyobbak akarnak lenni mások szemében. Minden politikus és üzletember egyre nagyobb akar lenni. Sajnálatos módon, akik Krisztus szolgáinak mondják magukat, szintén egyre nagyobbak akarnak lenni. Arra törekszenek, hogy olyan nagyszerű címek tulajdonosai legyenek, mint „Tiszteletbeli Doktor" és olyan pozíciókat kapjanak, mint a szervezetük „Elnöke." Sajnos a mai keresztyenség egyáltalán nem különbözik a világi társaságoktól!

A fiatal hívők ma nagy színpadokon, nyilvános összejöveteleken, reflektorfényben álló, a filmcsillagokhoz hasonlónak látják a vezetőiket, akik drága házakban és szállodákban laknak és fényűző autókat vezetnek. Mivel nem sokat tudnak Isten útjairól, csodálják az ilyen vezetőket, és várják azt a napot, amikor ők is elérik azokat a magasságokat! Úgy érzik, hogy az ilyen prédikátoroknak sok éven át hűségesnek kellett lenniük ahhoz, hogy Isten így megjutalmazza őket! Úgy gondolják, ha hűségesek lesznek, akkor egy napon ők is ilyen emelvényeken fognak állni, ahol rájuk irányul a reflektorfény!

Amikor a fiatalemberek azt látják, hogy a prédikátorok sok pénzt keresnek a kapott ajándékokból, alig várják azt a napot, amikor ők is olyan gazdagok lesznek, mint ők. Ezeknek a fiatal férfiaknak nem Jézus Krisztus a példaképük, hanem ezek a gazdag, filmsztár típusú prédikátorok. Ez a mai kereszténység tragédiája.

Életünkkel kell megmutatnunk fiataljainknak, és szavainkkal kell megtanítanunk őket arra, hogy ha az Urat követjük, nem gazdagok vagy híresek leszünk, hanem istenfélők. Ugyanakkor félreértettek, elutasítottak és üldözöttek leszünk! Képesek leszünk azonban azokat is szeretni, akik gyűlölnek minket, és áldani azokat is, akik minket átkoznak. Ezt kell megmutatnunk a következő generációnak! Ha ezt nem tesszük, akkor "egy másik Jézust" fognak követni - azt, amit a mai világias prédikátoroknál látnak.

Megalázni magunkat Isten hatalmas keze alatt azt jelenti, hogy örömmel fogadjuk el mindazokat a körülményeket, amelyeket Isten az életünkben megenged. Engedjük, hogy ezek a körülmények megalázzanak minket, hogy mi kisebbek legyünk, Isten pedig nagyobbá váljon. Ha kisebbek leszünk az emberek szemében, akkor nem tőlünk, hanem az Úrtól való függésben fognak élni.

Vágynunk kell arra, hogy Krisztus növekedjen bennünk és mi kisebbek legyünk. Isten sok körülményen keresztül vezet minket életünkben, hogy megalázzon minket, hogy Krisztus növekedjen bennünk. Ha megalázzuk magunkat ezekben a körülményekben, akkor Isten akarata teljesedik be bennünk.

A megalázkodás magában foglalja a bocsánatkérést mindazoktól, akiket megbántottunk. Az Úr szolgáiként minden embernek szolgái kell lennünk, és hajlandónak kell lennünk arra, hogy mindenkinél alázatosabbak legyünk, hogy megáldjuk őket. Ha hibázunk, gyorsan el kell ismernünk, és ahol szükséges, bocsánatot kell kérnünk. Az egyetlen, aki soha nem hibázik, az Isten.

Mondtam az Úrnak, hogy hajlandó vagyok bocsánatot kérni bárkitől a nap alatt - gyerekektől, szolgáktól, koldusoktól vagy bárkitől -, és hogy soha nem fogok a méltóságomra vagy a tekintélyemre támaszkodni ebben a kérdésben. Megtettem ezt és Isten megáldott engem.

Ti, akik házasok vagytok, tudjátok, milyen könnyen megbánthatjátok a feleségeteket, még akkor is, ha nem akarjátok? Lehet, hogy jó szándékkal mondotok valamit, de a feleségetek félreértheti, hogy mire gondoltatok. Ez fordítva is megtörténhet - amikor félreértetek valamit, amit a feleségetek mondott. Mit kell tenned ilyen esetekben? Hadd mondjam el ezt: A bocsánatkéréssel sokkal gyorsabban helyreállítható a béke az otthonodban, mint az indítékaid hosszadalmas magyarázkodásával, vagy annak elemzésével, hogy kinek a hibája volt!

Tegyük fel, hogy olyan helyzetbe kerülsz, ahol a kollégáid félreértik a helyzetedet. Lehet, hogy nincs értelme elmagyarázni nekik a dolgokat, mert nem biztos, hogy hajlandók meghallgatni. Mit tegyél ilyen esetben, különösen, ha teljesen ártatlan vagy? Sajnálnod kellene magadat? Egyáltalán nem. Csak győződj meg róla, hogy a lelkiismereted tiszta Isten és az emberek előtt, és hagyd rá az ügyet. Ez minden, amit tenned kell. Ezt az irányelvet követem már sok éve, és igazán áldott vagyok. Ezt ajánlom neked is.