A Máté 8. fejezetében a Jézus által megcselekedett csodákról olvashatunk. Jézus azonban nem csak prédikált, hanem szerette is az embereket. Megérintette a leprásokat, akiket senki sem érintene meg. Ezáltal nemcsak meggyógyította őket, hanem kifejezte szeretetét is feléjük. Olvashatunk ebben a fejezetben egy római századosról is, aki olyan alázatos és hittel teljes ember volt, hogy amikor Jézus el akart menni a házába a szolgáját meggyógyítani, a százados a következőt mondta neki:

"Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám" (Máté 8.8)

A hit és az alázatosság mindig együtt jár. Jézus azonnal válaszolt is neki:

„Még Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet " (Máté 8:10).

Jézus az emberek elismerésének és bátorításának a mestere volt. Nyilvánosan megdicsérte Pétert, amikor egyszer ezt mondta neki:

"Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám." (Máté 16:17).

Megdicsérte Nátánaelt is, amikor a következőt mondta neki:

„Ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen." (János 1:48).

Jézus bőkezű volt az emberek elismerésében, még akkor is, ha egyikük sem volt tökéletes. A római százados, Péter és Nátánael nem voltak tökéletes emberek, de Jézus mégis talált bennük valamit, amit értékelhetett. Nem habozott megdicsérni a jót, amit látott, még egy megtéretlen, bálványimádó százados esetében sem, aki egyáltalán nem ismerte a Bibliát vagy az igaz Istent. Gondolod, hogy a római százados elfelejtette élete hátralévő részében azokat a szavakat, amiket Jézus mondott neki? Nem. Azok a szavak annyira bátorítólag hatottak rá, hogy Jézus tiszta szívű tanítványává vált.

Megtanulhatunk ebből valamit az igazi Istenfélelemről és a menny királyságáról. Ádám gyermekei szűkmarkúak az emberek elismerésében és mesterek a kritizálásban.

Habozunk nyilvánosan elismerni embereket, mert attól félünk, hogy ezáltal felfuvalkodnak. Nem vagyunk képesek elismerni még a valóban Istenfélő embereket sem. A legtöbb hívő nem tette magáévá Jézusnak ezt a tulajdonságát. Természetesen nem kell mindenkinek hízelegnünk, mert a hízelgés mestere a Sátán, de az őszinte elismerés egy Isten szerint való tulajdonság. Ha egy Istenfélő ember egy elismerő szót mond bármelyik testvérének, egyetlen szó is arra bátoríthatja őt, hogy teljes szívvel kövesse Jézust.