Az 1 Korinthus 12:27-28-ban a következőt olvassuk:

„Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. És pedig némelyeket rendelt az Isten az egyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, segítőket, kormányokat, nyelvek nemeit."

A fenti versekben megemlített minden személy olyan valaki, aki rendelkezik valamilyen természetfeletti képességgel, amit Isten adott neki, hogy segítsen felépíteni az Ő egyházát. Néhány közülük, mint az apostolok, a próféták, a csodatévő és gyógyító ajándékokkal rendelkezők egyértelműen természetfeletti képességekkel rendelkeznek, és Isten adta nekik azokat a képességeket. Következésképpen ennek igaznak kell lenni az itt említett többi ajándékra is - a tanítókra, a segítőkre, a kormányokra - akiknek szintén adott Isten valamilyen természetfeletti képességet, hogy elvégezzék a feladataikat Krisztus Testében; akik nem csupán valamilyen természetes képességekkel rendelkező emberek.

Nézzük meg például a „segítőket", akiket Isten helyezett el a gyülekezetben. Ők nem a padlót és a WC-t stb. tisztán tartó önkéntesek. Minden bizonnyal szükségünk van minden gyülekezetben ilyen önkéntesekre, akik készek elvégezni az ilyen lenézett feladatokat. Az ilyen feladatok bárki által elvégezhetők és nem igényelnek semmiféle természetfeletti felhatalmazást. A fenti versben említett segítők azonban olyan emberek, akiknek Isten természetfeletti képességeket adott, hogy másoknak segítsenek. Ilyen emberekre nagyon nagy szükség van minden gyülekezetben - és mindegyikünknek vágynia kellene arra, hogy Isten felkészítse egy ilyen szolgálatra. Az ilyen „segítők azok, akik szellemileg támogatnak és segítséget nyújtanak" a gyengéknek és a szükségben lévőknek a gyülekezetekben.

A János 14:16 a Szent Szellemet Segítőnek (vigasztalónak, pártfogónak) hívja, Aki láthatatlanul végzi a minket segítő munkáját. A Krisztus Testében lévő „segítők" is a Nagy Segítőhöz (a Szent Szellemhez) hasonlóan végzik a munkájukat: csendesen a háttérben, mindenféle figyelemfelkeltés és magamutogatás nélkül, bármiféle elismerés keresése nélkül. Ők lehetnek férfi- és nőtestvérek is. Az ilyen hívők egy különleges ajándékkal rendelkeznek Istentől (mint amilyen különleges ajándék a betegek gyógyítása), akik érzékenyek a kétségekkel és félelmekkel küszködő, fáradt emberek ki nem mondott szükségleteire. Nem várnak arra, hogy hívják őket, hogy segítsenek, hanem ahogyan a Szent Szellem vezeti őket csendben odamennek a küszködő emberek mellé, és a hit szavait szólva és bátorítva segítik őket. Nem erőltetik magukat rá senkire, hanem folyamatosan Istenre figyelnek, és a megfelelő időben „bátorítják a megfáradtakat." (Ézsaiás 50:4).

Az ilyen ajándékkal rendelkező emberekre nagy szükség van napjainkban, mert minden gyülekezetben sokan vannak, akik elcsüggedtek, kedvetlenek, aggódnak és belefáradtak az élet harcaiba. Szükségük van valakire, aki melléjük áll, és bátorítja őket. Ezért sok testvérnek keresnie kellene az Urat ezért az ajándékért, hogy csendes és észrevételen áldás lehessen Krisztus Teste számára.