A Lukács 14:33 ír a tanítványság harmadik feltételéről, ami egy újabb kizárólagos állítás:

„Valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól(vagyonától) , nem lehet az én tanítványom."

Mit jelent ez a gyakorlatban? Ezt meg kell értenünk! Azt jelenti ez, hogy remetéknek kell lennünk, és a dzsungelbe kell mennünk, hogy ott éljünk, mindenről lemondva? Nem. A „vagyon" azokra a dolgokra utal, amelyek fogva tartanak, birtokolnak minket. Az én vagyonom az, ami fogva tart engem. Ha a házam a vagyonom, akkor ragaszkodom hozzá, mert az enyém. A tulajdonomnak tekintem azt, és ezért fogva tart engem. Ilyen lehet egy drága autó, ami a tiéd, vagy nagyon értékes részvények; ha a tulajdonodnak tekinted ezeket, akkor azok fogva tartanak téged, mert az elméd azokhoz a dolgokhoz kötődik. Az elméd nem az értéktelen dolgokhoz kötődik, amik a házadban vannak, hanem az ilyen nagyon értékes dolgokhoz.

A pénz szeretete olyan, mint a rák: egyes esetekben a rák annyira szétterjed, hogy az orvos szerint csak az egész szerv eltávolításával lehet a gyógyulást elérni. Lehet, hogy valamilyen belső szerv rákos, és az orvos azt mondja: „Nincs más lehetőség. El kell távolítani az egész szervet, különben meghalsz". Más esetekben azonban a rák nem terjedt szét annyira, és csak egy kis darabot kell kivágni. A pénz szeretete olyan, mint a rák. A gazdag ifjú esetében annyira szétterjedt, hogy az Úrnak a következőt kellett mondania: „El kell adnod mindenedet, és a szegényeknek kell adnod". Mások esetében azonban, mint például Zákeusnál, nem volt ilyen súlyos a helyzet. Mária és Márta esetében pedig még kevésbé. Tehát nem mindenkire ugyanaz a parancsolat vonatkozik. Attól függ, hogy mennyire köt téged a pénz szeretete, mennyire terjedt szét ez a rák az életedben. Ez határozza meg, hogy az Úr mikor fogja azt mondani neked, hogy tényleg mondj le a javaidról és add el azt.

Azt a hozzáállást, hogy lemondunk arról, amink van, talán akkor érthetjük meg a legjobban, ha Ábrahám és Izsák történetére gondolunk. Ábrahám a tulajdonaként kezelte Izsákot. Szerette őt, és birtokolta őt. Izsák volt a szíve csücske, még a feleségénél is többet törődött vele. Isten látta, hogy Izsák egy kis bálvány volt Ábrahám szívében, hogy Izsák valójában Ábrahám istene volt. Túlságosan szerette őt, és Isten meg akarta szüntetni ezt a bálványimádást, hogy a tulajdonának tekintse Izsákot. Ezért azt mondta Ábrahámnak, hogy vigye Izsákot a Mórija hegyére és ölje meg, és Ábrahám engedelmeskedett. Isten három napot adott neki, hogy átgondolja a dolgot, ezért három napig gyalogolt, amíg eljutott a Mórija hegyére, majd azt mondta: „Igen, Uram, imádlak Téged. Felajánlom neked Izsákot". Amikor azonban kést ragadott, hogy megölje Izsákot, Isten arra kérte, hogy ne tegye, és azt mondta neki, hogy vigye haza Izsákot. Attól a naptól fogva Ábrahám nem tekintette tulajdonának Izsákot, de Izsák vele volt, még mindig a házában élt - a fia volt -, de Ábrahám soha többé nem tekintette a tulajdonának őt. Ez egy nagyon szép kép arról, hogy mit jelent lemondani a vagyonunkról.

Gondolj azokra a földi, anyagi dolgokra, amik a legértékesebbek a számodra. Mik azok a dolgok, amiket nagyra értékelsz, amelyek rendkívül fontosak számodra? Talán érdemes lenne listát készítened róluk. Ezek a te javaid, és nagyon őszintének kell lenned, ha valóban tanítvány akarsz lenni. Őszintének kell lenned azzal kapcsolatban, hogy valójában mik a javaid, és aztán el kell döntened, hogy hajlandó vagy-e lemondani róluk, hogy tulajdonosként viszonyulj ezekhez a dolgokhoz.

Azt, hogy birtokolsz valamit, akkor ismered fel, ha valamihez erősen ragaszkodsz. Például, ha egy tollat szorosan a kezemben tartok, akkor ragaszkodom hozzá. Ilyen lehet a házad, lehet a bankszámlád, lehetnek a részvényeid, lehet az autód, lehet bármi értékes dolog, ami a tulajdonod, vagy az ingatlanod. Használni valamit azt jelenti, hogy kinyitod a tenyered. Még mindig ott van - nem adtad át másnak -, de most azt mondod: „Uram, felismertem, hogy ez nem az enyém. Ez a Tiéd. Te adtad nekem, és én az intézője , a sáfára vagyok. Hűségesen akarom használni, de nem fogom birtokba venni. Nem fog fogva tartani engem. Használni fogom azt, és köszönöm Neked, hogy megengedted, hogy használjam azt."

Ez a különbség a birtokos (tulajdonos) és az intéző (sáfár) között. Jézus azt mondta, hogy le kell mondanom minden vagyonomról. Még mindig sok mindent használhatok, amit az Úr visszaadott nekem, használhatom azokat, de már nem tekintem a tulajdonomnak.

Ez a tanítványság harmadik feltétele: Jobban kell szeretnem Jézust minden földi dolognál.