Ebben az újszövetségi korban a mi Urunk vágyik „egy tiszta bizonyságra minden helyen" - minden nemzetben kelettől nyugatig - ahogyan azt a Malakiás 1:11-ben leírt prófécia tartalmazza. Ezt a verset adta nekünk az Úr elérendő célként, hogy erre törekedjünk, amikor elkezdtük a gyülekezetünket Bangaloreban 1975-ben. A Sátán fő célja sokkal inkább az, hogy lerombolja a szellemi beállítottságú gyülekezet bizonyságtételét, mint megakadályozni a gyülekezeti látogatók számának növekedését. Valójában jól megfelel a Sátán céljának az is, hogy többen csatlakozzanak egy ilyen gyülekezethez. Akkor az a gyülekezet könnyebben beszennyeződik a testies hívők által és lerombolhatja annak bizonyságtételét.

Egy folyamatos harc által lehet megtartani minden gyülekezet tisztaságát az Úr előtt. Könnyű jól elkezdeni, de ha egy idő után leszállítják a szellemi elvárások szintjét, a gyülekezet fokozatosan egy halott gyülekezetté válik. Szellemileg ébernek kell lenni és körültekintőnek a Sátán cselszövéseivel szemben. Ez az éberség és tudatosság akkor őrizhető meg igazán, ha mindenekelőtt a saját életedre van gondod. Nem akadályozhatjuk meg, hogy testies látogatók jöjjenek a gyülekezeti összejövetelre. Jézusnak is volt egy Iskariotes Júdása, aki ott ült a 12 „gyülekezetében." Abban a gyülekezetben is sok testies ember volt, amit Pál plántált Korinthusban. A gyülekezeteinkben is lehetnek testies emberek. Ez elkerülhetetlen. Ezért biztosítanunk kell, hogy a gyülekezetet mindig szellemi emberek vezessék. Biztosítani kell azt is, hogy a gyülekezetben hirdetett üzenetek mindig tiszták és újszövetségi üzenetek legyenek.

Pál azt mondta Timótheusnak, hogy mindenekelőtt saját magára legyen gondja (1 Tim. 4:15-16). Akik hittel teljesek, megtisztítják magukat minden testi és szellemi tisztátalanságtól. (2 Kor. 7:1) Ezáltal szellemi érzékenységre tesznek szert az ellenség mesterkedéseivel szemben. Nincs más lehetőség. A tanok ismerete, az ékesszólás és még a szellemi ajándékok sem használnak, mivel a harc nem test és vér ellen folyik, sem pedig elmebeli magaslatok ellen, hanem gonosz szellemi erők ellen, akik arra várnak, hogy megtévesszék azokat, akik megtéveszthetők.

Jézus azt mondta, hogy Ő egy olyan gyülekezetet épít, amin a pokol kapui (szellemi halál erői) sem tudnak diadalmat venni (Máté 16:18). Egyedül az Úr képes arra, hogy ilyen gyülekezetet építsen, mi képtelenek vagyunk rá. Mi legjobb esetben eszközök lehetünk, akik az Ő rendelkezésére állnak, hogy használjon minket, ahogyan Ő akar. A gyülekezet kormányzása akárhogyan is, de egyedül az Úr vállán kell, hogy nyugodjon. (Ézs. 9:6). Sosem szabad elfelejtenünk ezt. Ha az Úr nem építi a gyülekezetet, akkor minden munkánk kárba fog veszni (Zsoltár 127:1). Akik azt gondolják, hogy ők az Úr gyülekezetét építik bármely helyen, nincsenek tudatában, hogy Nabukodonozorral vannak közösségben, aki azt mondta: „Nem ez-e ama nagy Babilon, amit én építettem?" (Dániel 4:27). Az ilyen büszkeség csak Babilont, világias „gyülekezetet" hozhat létre. (Jel. 17:5)

Isten alázatos embereket keres. Azokat keresi, akik Isten királyságát keresik először, azokat, akiknek a gyülekezet építése az életük első számú prioritása, ahogyan a bárka építése volt Noénak. Krisztus szerette a gyülekezetet és Önmagát adta érte (Ef. 5:25). Ha szeretjük a gyülekezetet nekünk is önmagunkat és mindazt, amink van, oda kell adni teljes egészében. Azoktól, akik többre értékelik a világi lehetőségeiket, mint a helyi gyülekezet építését, sosem várható más, mint az, hogy egy másik Babilont építenek. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene adnunk a világi foglalkozásainkat. Nem. Mostanság az a legjobb, ha el tudjuk tartani magunkat, mint Pál apostol, mert az jó bizonyság a nem keresztyének előtt, akik azzal vádolnak minden keresztyén munkást, hogy a munkájukat pénzért végzik. A gondolatainkban Isten királyságának kell uralkodni még akkor is, amikor a világi munkahelyünkön dolgozunk.

Isten meg fog vizsgálni minket, hogy meglássa, vajon az Ő gyülekezete van-e az első helyen a gondolatainkban és az életünkben, mielőtt támogatna minket az Ő egyházának építésében. Sohasem a hívők vagy a gyülekezet létszámának a növekedésében kell érdekelteknek lennünk, hanem abban, hogy egy tiszta bizonyság legyünk az Úr számára. Isten is ebben érdekelt. Jézus azt tanította nekünk, hogy az első imánk Istenhez mindig ez legyen: "Szenteltessék meg a Te Neved", és nem a „létszámunk növelése." Sokkal jobb, ha nincs egy településen gyülekezet, mint hogy egy tisztátalan gyülekezet legyen, amely rossz bizonyság Krisztusról.