A Jelenések 2:12-13-ben ezt olvassuk:

„A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Tudom a te dolgaidat, hogy hol laksz , ahol a Sátán királyiszéke van; és te nem tagadtad meg az Én nevemet, és nem tagadtad meg az Én hitemet, még Antipás, az Én tanúm, az Én hűségesem napjaiban sem, akit megöltek köztetek, ahol a Sátán lakik…"

Pergamon olyan gonosz város volt, hogy az Úr azt mondta, ott volt a Sátán földi székhelye. Ez kétszer is említésre került a Jelenések 2:13-ban. Éppen ennek a városnak a közepén helyezte el az Úr az Ő gyülekezetét.

Az Úr azt mondta nekik: „ Tudom, hogy hol laksz". Pontosan tudja, hol élünk, milyen körülmények között. Ő megtarthat minket tisztán és diadalmasan, még akkor is, ha a Sátán földi trónja pont ott van, ahol élünk. A Szellem kardjával mi is győzedelmeskedhetünk.

Egyetlen lámpatartó sem panaszkodik arra, hogy a környezete túl sötét ahhoz, hogy világítson. A lámpatartó fényességének semmi köze sincs a környezetéhez. Fénye kizárólag attól függ, mennyi olaj van benne.

Pontosan ugyanez vonatkozik minden helyi gyülekezetre. A környezet lehet gonosz. Lehet, hogy a Sátán trónja abban a városban van. Ha azonban a gyülekezet tele van a Szent Szellem olajával, a fény ragyogóan fog világítani. Minél sötétebb a környezet, az ilyen környezetben annál fényesebben ragyog minden fény! A csillagokat éjszaka látjuk, és nem nappal.

Az Úr dicséri ezt a gyülekezetet, mert ragaszkodott az Ő nevéhez, és nem tagadta meg a hitét még az üldözés idején sem. Külön megemlíti Antipást, aki hűséges tanú volt, és életét adta a hitéért.

Antipás volt az, aki kiállt Isten igazsága mellett, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy egyedül marad. Meggyőződéses ember volt, nem pedig olyan, aki az embereknek akart tetszeni. Azok, akik ismerik Istent, nem kell körülnézniük, hogy hányan hisznek abban, amiben ők hisznek. Hajlandóak egyedül kiállni az Úr mellett, ha szükséges, az egész világ ellen. Antipás ilyen ember volt. Éppen ezért ölték meg őt.

Ha az embereknek akart volna tetszeni, elkerülhette volna a halált. Azért ölték meg, mert kompromisszumok nélkül kiállt Isten kinyilatkoztatott igazsága mellett. Az emberek valószínűleg szűk látókörűnek, makacsnak, és őrültnek nevezték, akivel nehéz kijönni. Ez azonban nem érdekelte őt. Ő hű maradt Urához, és kiállt minden bűn, világiasság, kompromisszum, Isten Igéjének megszegése és az ördög ellen. Ő volt az az ember, aki fenyegetést jelentett a Sátán királyságára.

Talán azért döntött úgy a Sátán, hogy Pergamonban helyezi el trónját, mert Antipás ott volt. Milyen ember lehetett Antipás, ha még a Sátán is rettegett tőle!

Istennek ma mindenhol szüksége van olyan emberekre, mint Antipás. Hamarosan eljön az idő, amikor meg kell fizetnünk a hitünk árát. A körülöttünk lévő egész babiloni keresztyénség kompromisszumot fog kötni és meghajol az Antikrisztus előtt. Meg fogunk-e állni azon a napon, ahogy Antipás tette? Vagy térdet fogunk hajtani a Sátán előtt, hogy megőrizzük az életünket? Meg vagyunk-e győződve arról, hogy érdemes életünket áldozni Isten igazságáért?

Ma Isten apró próbákkal tesztel minket. Csak akkor lehetünk hűségesek a jövőben bekövetkező nagyobb próbákban, ha ezekben az apró próbákban is hűségesek vagyunk. A Sátánnak annyira fenyegetőnek kell tekintenie téged a királyságára nézve, hogy trónját abba a városba költözteti, ahol élsz.

Szomorú, hogy a pergamoni gyülekezet Antipás halála után szellemileg elbukott. Antipás valószínűleg a gyülekezet küldötte volt, amíg élt. Halála után valaki más vette át a helyét, és a gyülekezet hanyatlásnak indult. Sok gyülekezetnek ilyen szomorú a története.