A Máté 28:20 szerint a tanítványokat meg kell tanítani arra, hogy a gyakorlatban engedelmeskedjenek az Urunk által adott minden egyes parancsnak. Ez a tanítványság lényege. Elég csak elolvasni a Máté evangéliumának 5. 6. és 7. fejezetét, hogy lássunk néhány olyan parancsolatot, amelyet Jézus adott, amivel a legtöbb hívő nem is vesződik, hogy megtartsa azokat. A tanítvány egy tanuló és egy követő is egyben.

Olyan emberekre van szükség, akiket Isten megragadott és elhívott, hogy az Ő egész tanácsát hirdessék. Akik maguk is engedelmeskednek mindannak, amit Jézus parancsolt, akik buzgón vágynak arra, hogy másokat is megtanítsanak Jézus minden parancsának való engedelmességre - és így építsék Krisztus testét.

Jézus azt mondta, hogy minden tanítványát egyetlen ismertetőjegyről fogják felismerni - az egymás iránti szeretetükről (János 13:35). Ezt jegyezzétek meg! Jézus Krisztus tanítványait nem az igehirdetésük, vagy a zenéjük minőségéről, nem a „nyelveken szólásukról" ismerik meg, nem is arról, hogy Bibliát visznek magukkal az összejövetelekre, és nem arról, hogy mekkora zajt csapnak az összejöveteleiken!!! Az egymás iránti buzgó szeretetükről ismerik fel őket.

Az evangelizációs összejöveteleknek, ahol embereket vezetnek Krisztushoz, egy gyülekezet megalapítása kell, hogy legyen a célja az adott településen, ahol a tanítványok szeretik egymást. Szomorú, hogy sok helyen, ahol évről évre ismétlődő evangelizációs összejöveteleket tartanak, alig lehet egyetlen olyan gyülekezetet is találni, amelyről elmondható, hogy tagjai nem harcolnak egymással, nem haragszanak egymásra, stb. hanem szeretik egymást.

Meg lehet érteni, hogy az újonnan megtértek nem képesek azonnal ilyen győzedelmes életet élni. Mit mondjunk azonban, ha a viszálykodás és az éretlenség jellemzi még a véneket és a keresztyén vezetőket is a gyülekezeteinkben? Ez az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a nagy megbízatás második és legfontosabb részét (amelyet a Máté 28:19-20 említ) - a tanítványságot és a Jézus parancsolatainak való teljes engedelmességet - teljesen figyelmen kívül hagyták.

A nagy megbízatás első részét (Márk 16:15) szokták csak mindenütt hangsúlyozni. Ott a hangsúly az evangelizáción van, az üzenet megerősítése az Úr által tett jelekkel és csodákkal.

A Máté 28:19-20-ban a hangsúly azonban a tanítványságon van - a tanítvány élete a Jézus parancsolatainak való teljes engedelmességben nyilvánul meg. Keresztyének sokasága foglalkozik a nagy küldetés első részével, de nagyon-nagyon kevesen a második résszel. Pedig az első rész a második rész nélkül olyan hiányos és értéktelen, mint egy fél emberi test. De vajon hányan ismerték fel ezt?

Jézus szolgálatával kapcsolatban azt olvassuk, hogy nagy tömegek követték Őt az evangelizációs, gyógyító szolgálata miatt. Jézus ilyenkor a végén mindig megfordult, és tanította őket a tanítványságról (lásd Lukács 14:25-26). Bárcsak a mai evangélisták is ugyanezt tennék - akár maguk, akár apostolokkal, prófétákkal, tanítókkal és pásztorokkal együttműködve, akik be tudják fejezni azt a munkát, amit az evangélisták elkezdtek.

Miért feledkeznek meg a prédikátorok a tanítványság üzenetének hirdetéséről? Mert ez csökkentené a gyülekezeteik létszámát. Azt nem veszik azonban észre, hogy a gyülekezeteik minősége sokkal jobb lenne!

Amikor Jézus a tanítványságot hirdette a sokaságnak, akkor a sokaság hamarosan egy maroknyi, mindössze tizenegy tanítványra fogyatkozott (lásd. János 6:2 és 6:70). A többiek túl keménynek találták az üzenetet, és elhagyták őt (lásd. János 6:60,66). Azzal a tizenegy tanítvánnyal azonban, akik vele maradtak, Isten végül megvalósította a céljait a világban.

Ma Krisztus földi testeként ugyanazt a szolgálatot kell folytatnunk, amit az a tizenegy apostol kezdett el az első században. Miután az embereket Krisztushoz vezettük, tanítványságra és engedelmességre kell őket vezetni. Csak így épülhet fel Krisztus teste.

Az (örök) életre vezető út keskeny, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

Akinek van füle a hallásra, hallja meg!